Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-06-23 / 25. szám
2-ik olcUu AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Hűség-vasárnap “Nevezhettétek volna a F'olytonos- ság Vasárnapjának is, hiszen azok, akik huszonöt évvel ezelőtt mint FIÁK állottak az Ur asztala körül: mostanra APÁK lettek és e közös vasárnapjukon az életnek örök megújulását, szakadatlan folytonosságát bizonyítják. Ami esküt egy emberöltővel ezelőtt a fiák tettek, azt most az apák újítják meg, s egy évtized múlva újra továbbadják azt fiaiknak. Mint odakint a természetben minden esztendőben eljön a tavasz minden tél után, és eljön a nyár és eljön az ősz is; mint ahogy fölöttünk az égen minden napnak a hajnala elhozza az uj világosságot: úgy ujul meg jó Istenünk jóvoltából minden élet, a természeti élet is, a lelki élet is. Isten örökkévaló, — örök az Ő világa is és az folytonosan megújul és legfontosabb benne az embernek a megújulása, az Isten Lelke által. Nevezhettétek volna a Megújulás Vasárnapjának is. Összekötő hídnak: is nevezhettétek volna ezt a vasárnapot, — s vájjon csak a múltat és a jelent kapcsolja-é össze? Gyermekkorunkban szentül hittük, hogy a szivárvány tündöklő ive összekötő hid a föld és a menny között. Óh hány álmodozó gyermek indult el feléje, hogy átalmenjen rajta álmai tündérvilágába?! Ez a vasárnap itt csakugyan összeköti a földet és a mennyet: embert és az Istent. Sokszínű ivén angyalok járnak, mint Jákob létrájának fokain fel és alá. Ott járnak rajta elköltözött kedveseitek, apánk, testvérünk, elveszített hitvesünk, — ott őseink, a gályarabok, a reformátorok, a hitvallók és a vértanuk, ott az apostolok, — ott mind, akiket a mi Urunk.Jézus Krisztus kapcsol össze, mint az örökkévalóság ive. Nevezhettétek volna ezt a vasárnapot a Szentek Egyességéről is, mit oly megkapóan képvisel. - ‘V. , De- mindennél inkább a teljesség vasárnapja ez, — sok reménység beteljesüléséé és a mi hitünk győzelmének a teljességéé. Csodálatosan gazdag ez a ti mai vasárnapotok; Istennek a jóvoltából már harminchetedik esztendeje hirdetem Igéjét, de ilyen teljes vasárnapban még egyszer sem volt részem . . . Elfelejthetitek-e valaha ennek a vasárnapnak a csolálatos gazdagságát? És tudjátok mi adja meg mindezt a csodálatos gazdagságát? A ti hiiségtek.'Mint ahogy a vaknak, sántának, betegnek mindig azt mondta Jézus: “Eredj el, a te hited megtartott tégedet. “így szerzett ilyen gazdag vasárnapot néktek a ti hitetekben való hűségetek. Most látjátok csak, hogy milyen jó volt kitartanotok, hiinek lennetek. Ezért tettétek legjobban, hogy mégis Hűség-Vasárnapjának neveztétek el ezt a szép napot!” * A fenti részlet Dr. Tóth Sándornak a beszédéből való, mit Chicagóban, a South Sidei egyház templomában mondott junius 13-án. Az alapításának huszonötödik évfordulóját ünnepelni készülő gyülekezet aznap valóban páratlanul szép Hiiség- Vasárnapot tartott. Maguk azok az egyháztagok rendezték, akik ott konfirmáltak annál az egyháznál és meg kell nekik adni, hogy nagyon szépen rendezték az egész ünnepélyt. A délelőtti Istentiszteleten Balogh E. István lelkész prédikált a talentumokról és a hűség bátorságáról; ugyanő végezte a fent nevezett szertartásokat is. Az ördög ösztökél... I. Péter 5, 8. és I. Kor. 6, 9—10. * Szerző itt arra a nagy nemzeti bűnre mutat rá„ amely sokak egészségét, jólétét, boldogságát tette már tönkre: t. i. a sok és tulfüszerezett étel s a szeszes italok mértéktelen fogyasztására. Az ördög egyre ösztökél: “Tessék, egyél, no még, egyél! Csupa öröm az életed: Mily pompás izü ételed! Mily finom, sós és paprikás! Hús ád erőt! Mi adna más?” Az ördög egyre ösztökél. Az ördög egyre ösztökél: “Igyál, fiam, vígan legyél! A viz csak békának való! A bor, a sör vértforraló; Attól mozog izom, ideg; Anélkül az élet hide g...” Az ördög egyre ösztökél Az ördög aztán abba’hagy, — Megy máshová, munkája nagy: Övé a földi láthatár, Evő, ivó, mind rája vár. Ámde mit ő kezdett velek, Végzik ital s az ételek ... S az ördög bátran abba’hagy, Megy máshová: munkája nagy. * Az étel, a sós-paprikás: ínyizgatás. Mi volna más? S az izgult iny már szeszt kíván, Szeszhez dohány kell és cigány; Zenéhez tánc, pletyka, kártya: Mind-mind az ördög jóbarátja, Ember a káruk később látja. A tészta, bármiféle iz: Főleg ha főtt, csomós csiriz; S fürge vérünk meglassítva, Lerakódik érbe, inba. És készül itt és készül ott, Mit majd Bacillus ur kibont: Láz, csuz, köszvény, megannyi más, Minek neve nincs, vagy csodás. És kell orvos, gyógyszer, fürdők!... Nevet az ördög, tapsol az ördög. De nemcsak itt a bökkenő! Az ételből uj test ha nő, Az izgult vér munkája ott Izgult részekre változott, S leszünk ingerlékeny, bolond, — Nevén: ideges állapot! És egyre máson jár a szánk, Csupán nekünk nincsen hibánk; Asszony, gyerek mind útba’ van, Az élet kin minduntalan ... S az ördög egyre ösztökél. Délután már a nevezetteken kiviil Bakay Árpád, garyi lelkészünk és Kontz Emil baptista lelkész tartottak beszédet, úgyszintén többen a megkonformált és már felnőtt férfi és női tagok körül. Megható jelenet volt, amikor id. Tarjányi Károly nak a fia adta át az ifjúság szép hüség- okmánvát, melyben kimondották ennek az ünnepnek - évenkénti megtartását, az apa pedig fiának a Bibliát nyújtotta át, az angolul beszélő ifjúság templomi használatára. De még bámulatosabb volt az a tapasztalás, hogy a Magyarház nagytermében, ahol csak táncokhoz és italmérésekhez volt hozzászokva ez a közönség: most De nemcsak itt a bökkenő! Sok emésztés: sok pihenő. A test nem frissül, de lustul; Tápból nem él, hanem pusztul. S nincs kedv munkára másokért, Gyomor kíván munkára vért. A gyomor nő, a szív apad; A szem csak húsra néz, tapad, Élvezni óhajt szüntelen ... S a láb előtt a sirverem! De nemcsak itt a bökkenő! Mennyi gonddal küzd férfi, nő, Hogy erre a halált-evésre Kellő sok tápszer álljon kézre, Hogy erre a Sátán-ivásra Sok-sok ital álljon rakásra! Asszony talpal reggtől estig, Tűznél izzad, átfül vesztig; Gyerek sir-ri, esik-felkél, Anyja ahhoz hozzá nem fér; — Elébb való az étel ám! Azért küzdnek mezőn, tanyán; Azért küzködnek városon Éjsötétben, világoson. Azért lopnak, azért csalnak, Azért tépnek, azért marnak Testvér testvért, magyar magyart, Nép-népre fen gyilkos agyart. Azért van sok csoda-izmus: Anarkizmus, kommunizmus, Föld Istennek üzen hadat... S nevettébe ördög szakad! De nemcsak itt a bökkenő; Kell tűzhely is, kell tüzelő; S nemcsak télen, nyáron is még Az ördög-konyha egyre ég. S mi tűzön fő, testet tüzel, Nem jóra, de rosszra visz el Az ördög éles körmeivel. És ami igaz és ami jó: Gyümölcs, méz, — nem ennivaló! Csak fűszerül ebéd után, Emésztéshez jó csak talán, Holott az vón’ főtápszerünk, Legemberibb eledelünk. A sejtje annak vérré vál; Nem kell, kotyvassza senki már; Nem kell, hogy izét elvegye A konyha füstös melege, S eredeti ize helyett Só, paprika izezze meg. Hozzá, ha még kevés kenyér, Elég a mindennapi bér, Amit kíván imába’ szánk, Mit gond nélkül megád Atyánk. * Hanem hiába mondom ezt; Asszony, férfi szemet mereszt, S Vigyorg a Sátán ajkukon: Bolondozol te, Pál, tudom! Bemáth Lajos három teljes órán keresztül kizárólag csak Istennek dolgairól és a Jéus Krisztusról esett szó, s hogy mekkora lelkesedéssel, azt utána a háromszáz terítékes bankett mutatta legjobban, ahol vidám kedéllyel da- lolgattak annak résztvevői a kitűnő vacsora alatt, — pedig azt mondani sem kellene, hogy csak vizet ittak ám. Egy hónappal később ugyanez történt, ugyanott, a nőegyleti konferencián. Hála legyen érte :i mindenható Istennek: valóban tavaszba fordul életünk. Lelki tavasznak a rügyei bontakoznak amerikai magyar reformá- tusságunk ágain. Óh Szentlélek, jövel, jövel !
