Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-06-02 / 22. szám
“Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak’’ Máté 24:35. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 193C. REFORMÁTUSOK LAPJA VOL. XXXV11I. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, JUNIUS 2, 1937 No. 22 SZÁM Az Egyetemes Convent Május 3—4-ig tartotta évi rendes ülését. Ravasz László püspök bibliaolvasása után Balogh Jenő dr. mondott megnyitót, így kezdte: Amikor vasárnap a vezérlő fejedelem szobránál megállottám, lelkem felujult Rákóczi Ferencnek Istennel a hazáért és szabadságért, s ezzel együtt a legszélesebb néprétegek jóvoltáért folytatott küzdelme, áldozatkészsége, önfeláldozásának minden hódolatot megérdemlő nemes emléke. Mostani tanácskozásunkon sem vezethet más bennünket, mint a magyar nép megbecsülése. A magyar középlosz- tály s az egész társadalom elé példaadásul kell államok a vezetőknek az istentagadás s a fékezhetetlen gyűlölet láttán, amely a keresztyénség körül tombol. Üdvözölte ez után az elnök a kon- vent uj tagjait és Makláry Károly püspököt, majd bejelentette, hogy az ülés feladata három évre megújítani a konvent testületét. A továbbiakban Kováts J. István előadása után titkos választással az egyetemes kpnvent lelkészi elnökévé választották Ravasz László püspököt, Balogh Jenő dr. világi elnöki mandátumát pedig megújították. Ravasz László dr. lelkes elismeréssel szólt a konvent előadáiról, majd azt hangoztatta, hogy az uj méltóságában kötelességének tartja vigyázni a magyar kál- vinizmus keresztyén lényegére. Balogh Jenő parentálta el a következőkben Benedek Sándort, Geduly Henriket és Baltazár Dezsőt, akiknek emlékét határozatban megörökítette a konvent. Köszöntötték az ülésről az uj tiszántúli püspököt, Makláry Károlyt, s az erdélyi reformátusok íőpásztorat, Vásárhelyi Jánost. Különböző tisztségek betöltésére került most a sor, igy lelkészi alelnökké Teleki József grófot, majd a különböző bíróságok és bizottságok tagjait jelölték ki. Kedden Enyedy Andor dr. tiszánin- neni lelkészfőjegyző terjesztette elő a missziói munkáról szóló jelentéseket. Előterjesztésében rámutatott arra, hogy a belmisszió fejlődésében bőven akad megnyugtató példa. Csongrád, Szegvár-Mind- szenten három uj imaház, a püspök körútja, az OR LE és kisebb lelkészi körök előadásai, a Református Elet konferenciái, az egyházi lelkimunkások gyarapodása és más jelenségek mutatják az előrehaladást. Megállapítja ugyanekkor a duna- melléki egyházkerület felsőbaranyai egyházmegyéje, hogy az egyke kérdésében még mindig nincs javulás. Sok a panasz a romboló pornografikus irodalom ellen is. Hiányzik a vasárnapi munkaszünetet b tositó törvény. Az egyetemes konvent felkérte elnökségét, hogy üdvözölje a kormányt örömének kifejezésével a legutóbbi család- védelmi intézkedések kibocsátása alkalmával. Egy másik feliratban olyan iránvu Vegyük ki részünket becsületesen KÖZEGYHÁZUNK FENNTARTÁSÁBÓL Tavasz bomladozik mindenfelé körülöttünk. Nemcsak a természetben: egyházaink életében is. Ifjúságunk már évek óta uj ösvényeken jár, most meg nőegyleteink mozgolódása jelez uj kikeletet. Az egyháztanácsok pedig itt is, amott is szakítani próbálnak sok olyan eszközzel, aminek a hiábavalóságát és alkalmatlanságát épp úgy belátták, mint az egyházi munkára való méltatlanságát is. Minden jel arra mutat, hogy Istennek népe ott hagyja a húsos fazekaknak, az anyagiasságnak a korszakát és megindul az Ígéret Földje felé: rábocsátkozik a lelkiségnek a tengeintézkedést kér a konvent, hogy az ipari üzemek munkásainak ezentúl ne szombaton, hanem a hét közepén fizessék ki a béreket. Ezt kívánatosnak tartják erkölcsi és szociális szempontból egyaránt. A liturgiaügyi bizottság javaslatát Győry Elemér dunántúli egyházkerületi lelkész-főjegyző terjesztette be. A konvent hosszabb vita után a-4vfAetkezőr határozatot hozta: “Egyetemes konventünk azzal a kéréssel fordul a magyar törvényhozáshoz, rendeljen a nemzetünket a keresztyénség nagy közösségébe bevezető I. István királyunk áldott emlékezetét évről-évre felelevenítő olyan ünnepet, amely a hazáját szerető minden magyar embernek egyaránt ünnepe legyen, amelynek tehát felekezeti jellege ne legyen.” A konvent felhívja az egyházközségeket, hogy ez év augusztus 22-én a délelőtti istentisztelet keretében emlékezzenek meg ; _ O 11. István király személyéről és történelmi ' alakjáról. Ravasz László dr. püspök a lel- i kész-elnöki székből kijelentette, hogy a ma- j gyár református egyház ezzel az állásfoglalásával újabb lépést tett az igazi nemzeti egység irányában. Balogh Jenő dr. világi elnök a maga részéről is hangsúlyozta, hogv ez a határozat előmozdítja a felekezetek közötti megértés és a nagy nemzeti célok erőteljes munkálását. A délutáni ülésen elhatározták, hogy ez év októberére újból összehívják a református országos zsinatot. Felhívta a konvent az összes lelkipásztorokat, hogy junius 6-án a vasárnap délelőtti istentiszteleten emlékezzenek meg a trianoni határokon kívül élő összes magyarokról. Aki az egyház kárára reverzálist adott az egyház választók névjegyzékébe nem ! vehető fel. Intézkedést kérnek a kultusz- i minisztertől olyan irányban, hogy ipind- egyik vallásfelekezet adjon teret iskolájában a többi felekezet vallásoktatásának. Elhatározták végül, hogy Szabolcsba Mihálynak, a református papköltőnek síremléket állítanak. Balogh Jenő főgond- nok-elnök zárószavaival és Farkas István Piispök-alelnök imájával ért véget az ülés. rére. Önmaga helyett végre Istenre kezdi rábízni sorsát. Megmutatkozik ez abban a módban is, ahogyan az egyház fenntartásával járó kötelességeknek igyekszik eleget tenni. Amikor egyházainkat megalapították: azoknak a szervezésénél meglehetősen UGYANAZON AZ. UTÓN JÁRTAK, MINI AZ EGá LETEKNÉL. Nem egy helyen még most is azt a havi 25 meg 50 centes tagsági dijat fizetik, amit az egyletnél is fizettek, — mindenki egyformán, tekintet nélkül a családtagok számára, jövedelmére, vagyoni helyzetére, hitének és Istenhez való viszonyának különbözőségeire. Az egyleteknél régen megszűnt már ez az egyenlőség: a kor szerinti illetékek alapjára áttérés nélkül egy sem maradt volna meg közöttünk. Egyházainknál most folyik az ennek megfelelő átalakulás. — Mindig több és több egyházunkban SZAKÍTANAK a “KIVETÉSES” TAGSÁGI DIJAKKAL, — hiszen Isten Országához tulajdonképen nem is illik a pénzhez kötött tagság fogalma. Minden jó keresztyén tudja, hogy semmije sincsen neki önmagának: amije van, azt Istentől sáfár- ságban kapta oly célból, hogy azzal Istennek szolgáljon, mások életén legyen áldás. Mennyire a hibás végén kezdtük az egyházi életet, semmi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a minimális tagsági dijakat állapítottuk, meg először, — és ezeknek a legkisebbre szabott tagsági dijaknak a befizetése árán sok gyönge hitii embernek módot adtunk a hitben elközö- nyösödésre, az önmagával való alaptalan megelégedésre, a jócselekedettől el SZÓ- kott elkényelmesedésre. Hála Istennek, kifelé megyünk ebből a mi Góshenünkből : családok helyett AZ EGYÉNENKÉNTI EG\ HÁZI AGSÁG és a kivetéses egv- j háztagsági dijak helyett AZ ÖNKÉNTES j MEGAJÁNLÁSOK rendszerére térünk át, mindig több és több egyházközségünk- I ben, reméljük, hogy minél előbb vala- | mennyiben. Ez alkalommal arról a feladatról ki- ! vánok szólni néhány szót, mit KÖZEGY- 1 HÁZUNK FENNTARTÁSA ró reánk. Csaknem mindnyájan tudjuk, hogy ezen a téren a múltban mily általánosan elhanyagoltuk kötelezettségeinket. A mulasz- I tásoknak és hibáknak egész sorozatával állottak szemben ez idei tavaszi egyház megyei közgyűléseink, amikor hozzáfogtak a helyzet megjavításához és valóban tiszteletreméltó bátorsággal hoztak meg olyan határozatokat, amik az egész problémát az egyedül helyes irányba fogják terelni. Hogy ezeket az uj határozatokat jobban megértsük: kell, hogy röviden FELSOROLTUK AZ EDDIGI MULASZTÁSOKAT ÉS HIBÁKAT is. ! Az első mulasztás az volt, hogy MIND
