Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-06-02 / 22. szám
2-ik oldai AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA *EZ IDEIG NEM ISMERTETTÜK MEG ELÉGGÉ KÖZEGYHAZUNK KORMÁNYZATI ÉS PÉNZÜGYI SZERVEZETIÉT. Nemcsak egyháztagjaink nem voltak tisztában azzal, hanem még sok lelkészünk sem tudta, hogy milyen forrásból és hogyan kerül össze az a több mint 800,000.00 dollár, amibe csak az elmúlt tizenöt év alatt kerültünk Belmissziói Tanácsunknak, — mert ma már senki nem tudná megállapítani azt az összeget, amit 46 esztendő alatt költött reánk anyaszent- egyházunk. Nagytan kevesen tudták azt közülünk, hogy milyen adakozásba került ez a mi eltartásunk közegyházunk minden tagjának; arra pedig egész a múlt évig senki sem gondolt közülünk, hogy ebből a minden tagtól elvárt közadakozásból nekünk magunknak is ki kellene vennünk a minket megillet részt. Oly csekély lett volna ez a rész, — de azért nem akadt köztünk senki sem. aki ezt a csekély részt megfizette volna. Pedig vájjon melyikünk roskadt volna le annak terhe alatt? Hiszen naponként kevesebb mint egy centtel minden kötelezettségünknek eleget tehettünk volna, száz százalékban. De az első hiba ott történt, hogy ezt még csak nem is tudtuk. A második hiba akkor történt, amikor — évekkel ezelőtt — abban állapodtunk meg magunk között, hogy mindennemű közegyházi kötelezettségünknek úgy teszünk eleget, hogy MINDEN EGYHÁZTAGUNK UTÁN ÉVI EGY DOLLÁRT FIZETÜNK majd be egyházmegyei pénztárunkba. Ez a megállapodás teljes önkényes volt, a hivatalos közegyházi költségvetésnek egyáltalán nem felelt meg. Még sem szóltak soha ellene közegyházunk vezetői, abban a reményben, hogy majd csak eljutunk egyszer a jobb belátásra. Sokáig kellett erre várniok, — de türelmüket nem veszítették el. és a jelek azt mutatják, hogy nem hiába vártak: elérkezett végre az az idő, amikor egyházmegyéink egymás után mind meglátták azt' a helyes utat, amire most tért át életünk, hála érte Istennek. A harmadik hibát akkor követtük el, amikor még ennek a rosszul értelmezett, sőt helyesen nem is értelmezhető egy dolláros illetéknek is a csökkentésére törekedtünk és e célból lényegesen LECSÖKKENTETTÜK HIVATALOS KIMUTATÁSAINKBAN AZ EGYHÁZ UR- YACSORÁZÓ TAGJAINAK SZÁMÁT, minthogy Református Egyházunkban minden teherviselést az Egyház teljes jogú tagjaira számítanak ki. Alig maradt egyházunk, amelyikben az urvacsorázó tagok számát pontosan mutattuk volna ki. Olyan egyházunkban, ahol ez a szám ténylegesen meghaladja a 750-et, kimutattunk 139 tagot, hogy igy a magunk által megállapított tagonként egy dolláros közegyházi járuléknak az összege annál alacsonyabb teher gyanánt nehezedjék egyházközségeinkre. Hasonlóan tettek a többiek is. A negyedik hiba abban volt. hogy még az igy lecsökkentett számú tagok után SEM FIZETTÜK BE az elvállalt egy-egy dollárt tagonként. Ennek megint ott volt a téves oka, hogy kezdettől fogva helytelenül értelmeztük az ilyen befizetések természetét: AZ EGYHÁZKÖZSÉGEK PÉNZTÁRÁT terheltük ezekkel a dollárokkal, és igy érthető, hogy az egyházközségek elöljárói ezeknek a járulékoknak a csökkentésére törekedtek. Holott ezeknek a járulékoknak csak egy részét: A TÉNYLEGES KÖZEGYHÁZI ILLE- 1 ÉKEKEI kellett volna az egyházközségek pénztárából fizetni, azokat az aránylag csekély összegeket, amikkel közegyházunk különböző testületéit tartják fenn, vagyis az egyházmegyét, az egyházkerületet és az egyetemes zsinatot. Ezeknek a járuléka nem nagy összeg. Ez idő szerint egy magyar egyházmegyénkben sem több évi tiz centnél egy-egy tagra, egy egyház- kerületünkben sem több évi másik tiz centnél egy-egy tagra és egyetemes zsinatunkra is csak évi hét cent tagonként és egész évre. Összesen tehát LEGFELJEBB 27 ( ÉNT volna az az évi összeg, amit minden egyes tagunk után az egyházközség pénztárának kellene befizetnie. De azt az összeget, amiből Egyházunk az Isten Országának terjesztését végzi: nem az egyházközség pénztáraiból kellett volna befizetni, hanem TAGJAINK ÖNKÉNTES ADAKOZÁSÁBÓL. Erre kellett volna már rég-en ránevelnie tagjait minden egyes egyházközségünknek. Ma már, hála Istennek, nem kell szégyenkeznünk amiatt, hogy egyetlenegy egyháztagunk se volna, aminthogy tavaly még nem volt. aki teljes összegében meg ne fizetné közegyházi járulékait. Sőt. Minden héten szaporodik az ilyen tagok száma. Hiszen NAPONKÉNT EGY CENTNEK a KÉTHARMAD RÉSZÉRŐL VAN SZŐ. Hetenként egy szivarnak vagy egy ice-cream- cine-nak az ára száz percentbben tesz eleget ilynemű kötelettségünknek. Bizony meg lehet azt fizetni, csak akarat kell hozzá. Az ötödik hiba aztán abban volt, hogy eddig, még ami keveset be is fizettek egyházközségeink a lecsökkentett taglétszám után, félelmetesen és egészen önkényesen lecsökkentett összegekben, az egyházmegyei pénztárakba: AZOKRA A PÉNZEKRE AZTÁN RÁTETTE A KEZÉT AZ EGYHÁZMEGYE ÉS EGYSZERŰEN LEVONTA BELŐLE A MAGA KIADÁSA Fik Minden egyházmegyének vannak kiadásai: gyűlések tartása, azokon útiköltségek, sőt a régi időben napidijak a világi testvérek számára, sőt hotelszámlák és ezekhez hasonlók is szerepeltek a nyomtatványok. jegyzőkönyvek és egyéb törvényes kiadások mellett. lés minthogy az egyházmegyéknek a múlt évig még sehol sem volt szabályozott és végrehajtott költségvetése (még papiron is csak egyetlenegynek volt a négy közül): ez. az eljárás, bármilyen törvénytelen és szabálytalan volt is, igazoltnak látszott. Mikor aztán az egyházmegye levonta a hozzá beérkezett gyér egyháztagsági küldeményekből a maga összes kiadásainak a fedezetét A MEGMARADT KEVÉS PÉNZT SZÉTOSZTOTTA A KÖZEGYHÁZ TANÁCSAI KÖZÖTT, így kerültünk aztán kivétel nélkül minden esztendőben és kivétel nélkül minden hónapban az egyházmegyék befizetéseiről készitett hivatalos kimutatásokban ezeknek a legvégére. Az ötvenhat egyházmegye közül MINDEN HÓNAPBAN MAGYAR VOLT AZ UTOLSÓ és nagyon gyakran mind a négy magyar egyházmegye. De nemcsak azzal okoztunk kárt köz- egyházunknak, hogy nem fizettük meg azt, mi terheiből reánk esett volna, hanem azzal is, hogy a nekünk nyújtott tekintélyes segélyek miatt valósággal ELRONTOTTUK BELMISSZIÓI TANÁCSUNKNAK A HITELÉT az Egyház amerikai tagjai között is. Avagy nem látszott-e jogosultnak minden vád, amivel a Belmissziói Tanácsót illették azok, akik folytonosan szemére vetették, hogy TÉ- KOZOLJA AZ EGYHÁZ PÉNZÉT AZOKRA A MAGYAROKRA, akik Íme mindig kivonják magukat az Egyház terheinek a viseléséből, sőt az elmúlt depressziós évek alatt valósággal a csőd szélére jutatták ezt a tanácsot? Tehát az a helyzet állott elő, hogy nem csak a mi ránk eső közterheket nem fizettük meg, de ürügyet adtunk másoknak is arra, hogy ők se fizessék azt meg. így történt, hogy az utolsó évek alatt mindig felénél kevesebbbet kapott Egyházunk a maga közszükségleteire: az elmúlt évben például MINDEN 100 CENTBŐL CSAK 43 CENTET. Természetes, hogy ebből nem tudta kifizetni elvállalt kötelezettségeit 100 százalékban. Igy maradt adósa a segélyezett lelkészeknek, még ma is 85,000 dollárral; igy volt kénytelen felfüggeszteni a magyar tanszéket is. Ezért a szomorú helyzetért tehát távolról sem a mi Belmissziói Tanácsunk a felelős, .hanem EGYEDÜL MI VÁGYÉIN K. Nem volna sok haszna, ha azt is fejtegetni próbálnánk, hogy milyen mértékben illet ez a felelősség egyes személyeket: egészen bizonyos, hogy ezt nem is lehetne ma már megállapítanunk. De az is bizonyos volt, hogy egy-egy személytől nem is lehetett várni ennek a ferde helyzetnek a megváltoztatását. Egyetlen egyházközség sem tehetett volna semmit egymagában'. KÖZÖS AKCIÓRA VOLT SZÜKSÉG, EGYÖNTETŰ ELJÁRÁSRA. Ezt indították meg az egyházmegyék legújabb határozataikkal, miket a következő számban fogunk ismertetni. Uj korszakot jelentenek egyházunk életében ezek a határozatok. Adjon Isten erőt a kivitelükhöz is. Dr. Tóth Sándor (Folytatjuk.) Felhívás! A REFORMÁTUSOK LAPJA RÉGI ELŐFIZETŐI, AKIK HÁTRALÉKBAN VANNAK, LEGYENEK SZÍVESEK A TARTOZÁSUKAT RÉSZBEN VAGY EGÉSZBEN A KIADÓNAK MIELŐBB ELKÜLDENI. JUNIUS HÓNAPBAN A REFORMÁTUSOK LAPJA KÖZÖLNI FOGJA 10 HÓNAPOS SZÁMADÁSÁT. VAGYIS AZ ÖSSZES BEVÉTELEKET ÉS KIADÁSOKAT. MINDENKI OLVASHATJA, HOGY MENNYIT FIZETETT BE VAGY MENNYIVEL TARTOZIK. HA VALAKI ÚGY LÁTJA, HOGY A LEJÁRATI IDŐBEN TÉVEDÉS VAN ÉS IGY NEM IS TARTOZIK ANNYIVAL, LEGYEN SZIVES ERRŐL A KIADÓT LEVÉLBEN ÉRTESÍTENI ÉS AZ IGAZSÁGOS TARTOZÁST MIELŐBB ELKÜLDENI. Nyugtázás Cleveland West Sidei Templom előtti árulásból $4.26, Gogány József $1. New Havenből Nt. Keresztessy Imre $1.50. — Byron, Midi. Lovász István $2. — Ligo- nierből Botos Ferenc $2. —Akronból Katona István $2. Lakatos Lajos $2, Bende Mihályné $2. — Köszönet
