Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-05-26 / 21. szám

2-ik oldai AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA > 4--------------------------------------------------------í|> EMLÉKEZÉS VASÁRNAPJÁN felnyitjuk lelkünk kincsesládáját és a kincstartó, az emlékezés, egymás­után szedi elő az odagyiijtött drága- gyöngyöket: személyeket, akik kitö­rölhetetlenül vésődnek szivünkbe, eseményeket, élményeket, amelyek rányomták bélyegüket életünkre. A kincstartó előszedi a drágagyöngyö­ket. Itt vannak előttünk . . . Emléke­zünk ... és egyszer csak az összes kö­zül ragyogó fénnyel emelkedik ki Jé­zus. Őt látjuk, szeretetére emléke­zünk. Ez a szeretet sugárzott át, tük­röződött vissza az emberekben, ese­ményeken át. Ott látjuk és megérez- zitk: “szeretett engem és önmagát adta érettem!” Szivünkben hála gyűl. Szeretett engem — én is szeretni akarom Őt! Önmagát adta értem — én is neki . adom életemet! Hálámat cselekedetben bizonyí­tom meg, úgy mint Pál apostol: “a magam részéről betöltőm ami híja van Krisztus szenvedéseinek!” To­vább viszem az Ő munkáját, feleme­lem, hordozom az általa adott zász­lót ! Mint Lincoln mondotta a gettys- burgi beszédében: “ezt a helyet meg­szentelték azok a hősök, akik itt har­coltak, meghaltak. A mi kötelessé­günk az, hogy odaszenteljük magun­kat annak a bevégezetlen munkának szolgálatába, amelyért ők éltek és meghaltak!” Emlékezés vasárnapján újra .oda szentelem magamat Annak szolgála­tára, Aki élt és meghalt érettem, Krisztus és az Ő ügye szolgálatára! Dr. U. F. 4-—----------------------------------------------------# Hindu özvegy égetése A keresztyén özvegyasszonynak a sorsa a 88-ik zsoltárban van kifejezve, de azért mégis kegyelettel borul le a Meg­váltó Jézus szent hívogató szavára: “Jöj­jetek én hozzám mindnyájan, akik meg­fáradtatok és meg terheltettetek és én megnyugasztlak titeket.” — A látó 11:38. Szegény hindu özvegynek, aki a na­pokban fölmászott férje égő ravatalára és ottan porrá égette saját testét, hogy férjének a túlvilágon, mint istennő szol­gáljon, nem jutott ki a mi keresztyéni ne­veltetésünkből, mert vagy nem akarta, vagy pedig, nem volt alkalma azt megta­nulni, hogy az Ítélet a felséges Istené. Te­hát, amikor elérkezett az egymástól való földi elválás, megijedt az élettől »és nem törődve árváival a Brahman hit szerint cselekedett. Indiában a halott embereket három­tól—tiz napi virasztás után magas mág­lyán elégetik, hogy az elköltözött lelke, mint kisértet vissza ne jöjjön. A máglya olyan magas, amilyenre az elköltözött vagyona megengedi. Amig ké­szül a máglya, addig folyik a nagy virasz­tás is a falu asszonyai és a rokonok vitat­kozásaitól kísérve, hogy mitől halt meg az elköltözött és mit kell az olyan nővel tenni, akinek a férje előbb megy a túlvi­lágra, mint a feleség? Pogány emberek is szeretik, ha őket szeretik és a virrasztás napjaiban \az öz­vegynek sok mindenféle mutatványt el kell játszani, mint elájulás, ordítás, ruhatépés, hajhuzás és más egyébb cselekedettel kell hűségét bebizonyítani elköltözött férjéért, mert a külső kör és rokonok aszerint Ítél­nek. A hindu özvegy nagyon jól tudja, hogy mit jelent a virrasztás, mert ő is megjelent sok virasztásan, ahol ő is segí­tett az Ítéletben, vagy pedig ártatlanul ta­nulmányozta, hogy hogyan is dobják ki őket a faluból, mint outcast-eket az elköl­tözött férj miatt. Az igazi fájdalom azért őt is csak most rettentette meg, amikor a halál váratlanul bemarkolt otthonába, ahol ők a legnagyobb egyetértésben éltek és még a legnagyobb gondozás, orvoslás sem tudta az életet visszatartani abban, akit az ő pogány hite szerint oly nagyon szere­tett. Ezen hindu nő nem volt az alsó osz­tályból való, sőt a rengeteg ékszer, amit magával vitt a máglyára, bizonyította, hogy Ágra városban vezető szerepet élhe­tett. De milyen szomorú tény az, hogy a mai korszakban nem ismerte meg Ágra város szegény tanyáját, ahol annyi sok beteg az utszéleken ápolatlanul pusztul el. Az ő törvénykönyve a Log Vegas azt tanitja, hogy még csak most jön a pazar élet, ha majd innen elköltöznek és a nők ottan is csak férfiakat fognak szolgálni, mint istennők. A régi római nők is, amikor már jól kiélték magukat s nem bírtak mulatozni, s nem gondoltak arra, hogy mennyi munkát elvégezhettek volna a betegek, béna gyer­mekek és szegények között, mikor férjeik elhaltak, csuklóikban fölmetszették az eret és elbágyadva mentek a túlvilágra. Midőn látta ezen cselekedeteket Al­fréd, az angolok, első keresztyén királya a 800-as években Krisztus születése után, levette püspöki ruháját és Rómából visz- szament a kis England szigetre és igy ki­áltott fel: “A nőket az Isten szívnek kül­dötte és ha a szív nincsen rendes működés­ben, akkor kihal a nemzedék. S én hálát adok a teremtő Istenemnek, hogy a mi angol asszonyaink már megtanulták, hogy hit által tisztelte Istent Noé és hit által engedelmeskedett Ábrahám Isten­nek.” (Zsid. 11:7, 8.) S ez a hit tanította meg őket dolgozni és imádkozni, úgy hogy ma már szőnek, fonnak, igazi édes anyák­nak bizonyulnak és az elhagyott betegjei­ket szeretettel ápolják, árváikat pedig ru­házzák. Kitől tanulta meg Alfréd király, hogy a nőket dolgoztatni és imádkoztatni kell? Nem a feleségétől, pedig nagyon jó és hü keresztyén királynő volt. Mielőtt elvet­te volna, már kitűnt, mint a szegények jó barátja, de volt Alfréd királynak egy kis gyermek-anyja, aki fájdalmas helyzetében az igaz Isten zsámolya előtt szeretettel vette a gyermeket szivére és az adta meg neki az utat, hogy hogyan kell nőket ve­zetni. Alfréd édes apja Ethelwalf barbár ki­rály volt. 45 éves korában már kétszer lett özvegy és egy szép nyári reggelen a har­madik feleségnek való fiatal Judith francia hercegnő is megérkezett az angol kikötő­be. Nem azért, mert akarta, hiszen ke­gyetlenséggel végezték ki azt, akivel ő egy pár hónapig olyan nagy szeretettel élt, de mert az ország úgy kívánta, tehát ment szelíden és lelkét Isten kezébe helyezte. Pedig ő is elpusztíthatta volna életét a ha­bok között, mert nem volt kellemes meg­látni a barbár, idős, elhízott Ethelwurfot. De a mikor a kikötőben találkoztak, a ré­mülettől az ötéves kis Alfrédet kapta el Ethelwurf király kezéből és igy kiáltott fel lelkében: “Te kis aranyos! Az Isten és te lesztek nekem mindenem a megpró­báltatásban !” Judith hü kis mamája volt Alfrédnak. A szelidlelkii első keresztyén lelkész pe­dig, aki akkorában téritgette Angolorszá­got, megértette Judith fiatal lelkét és nem ismert fáradságot, mig meg nem ismertet­te vele Jézust, az embert és a virágot. Elmondotta neki, hogy Jézus olyan, mint a bájos fehér liliom, aki enyhíti a fájdalmat és ő is próbáljon inkább hason­lítani a liliomhoz, mint sem a napraforgó­hoz, mert habár a napra-forgó magasab­ban is áll, de a nőknél a liliom nyújtja az életnek szerény, bűbájos képmását. Judith nem dobta el magától az éle­tet, mint azt tette a mai korban a hindu özvegy, hanem nevelt Angolországnak ki­rályt, akinek neve örök időkig fog élni az angol történelemben és odaadással dolgo­zott a templomban a szelidlelkii pap mel­lett, ahol a sok boldog és boldogtalan fele­ségek, anyák, özvegyek és elhagyottak építették az Isten országát e földön nem a magok részére, hanem a jövő nemzedék­nek. Ami egyházainkban is vannak Ju- dithok, akik nem egyedül járnak hanem a megpróbáltatás napjaiban kinyújtják ke­züket és szólnak az Ur Jézushoz: “Fogjad kezem, oly gyönge vagyok, érzem, Hogy nélküled én élni nem tudok, Fogjad kezem és akkor jó Megváltóm A félelemre többé nincsen ok.” S vannak hindu özvegyek, akik nem épen égetik el testüket 48 óra alatt, de egy életet égnek, mert egyedül járnak, sirat­ják még élő férjeiket, gyermekeiket és sa­ját magukat. Pedig minden egyházban vannak Alfrédek és szelidlelkü papok, akik tudják és hiszik, hogy a megfáradt lélek­nek a Jézusért végzett munka és a buzgó imádkozás a meggyógyitója. K. K. Felhívás! A REFORMÁTUSOK LAPJA RÉGI ELŐFIZETŐI, AKIK HÁTRALÉKBAN VANNAK, LEGYENEK SZÍVESEK A TARTOZÁSUKAT RÉSZBEN VAGY EGÉSZBEN A KIADÓNAK MIELŐBB ELKÜLDENI. JUNIUS HÓNAPBAN A REFORMÁTUSOK LAPJA KÖZÖL­NI FOGJA 10 HÓNAPOS SZÁMADÁ­SÁT, VAGYIS AZ ÖSSZES BEVÉTE­LEKET ÉS KIADÁSOKAT. MINDEN­KI OLVASHATJA, HOGY MENNYIT FIZETETT BE VAGY MENNYIVEL TARTOZIK. HA VALAKI ÚGY LÁT­JA, HOGY A LEJÁRATI IDŐBEN TÉ­VEDÉS VAN ÉS IGY NEM IS TARTO­ZIK ANNYIVAL, LEGYEN SZIVES ERRŐL A KIADÓT LEVÉLBEN ÉR­TESÍTENI ÉS AZ IGAZSÁGOS TAR­TOZÁST MIELŐBB ELKÜLDENI. ÁLDOZATKÉSZ TAGJA ÖN EGYHÁZÁNAK?

Next

/
Thumbnails
Contents