Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-01-17 / 3. szám

REFORMÁTUSOK Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1936. LAPJA VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, .OHIO, JANUÁR 17, 1937 No. 3 SZÁM Kálvin és Fárel Részlet Stickelberger “Kálvin” cimü müvéből, mely január közepén jelenik meg magyar nyelven Péter János fordításában. Megrendelhető 2.20 P előjegyzési áron a Sylvester Nyomda Rt.-nál, Budapest, XIV., Hermina-ut 37. Kálvin Párisból Bázelbe igyekezett. A Rajna felé vezető utat azonban csapa­tok alják el. Kénytelen Lyonon és Genfen át menni. Genfben csak épen egy éjszakát akart tölteni. De szinte szemünk láttára nyúl bele Isten az egyház sorsába s Genf­ben maradt Kálvin. A gyönyörű Léman-tó-parti város már korábban elfogadta a reformációt. A fordulat zökkenős volt, zökkenősebb, mint a többi svájci városokban. Képrombolá­sok, lázadások, a püspökkel és a savoyai herceggel való összecsapások, éhinség és drágaság kiséri az átalakulást. A hitújítás vezetőit többször letartóztatják, száműzik, szinte csoda, hogy megmenekülnek a mé­reghaláltól. Nem elég csupán a régi egy­ház babonáit legyőzni, harcra kell kelni a káros visszahatásokkal is, mert a hitet­lenség és erkölcstelenség elérkezettnek érzi a maga idejét. Ma el sem tudjuk kép­zelni, mekkora arányokat öltött akkor a hitetlenség. 1536 május 21-én azonban döntő jelentőségű gyűlést tart a város pol­gársága a Szent Péter templomban. Ün­nepélyes esküvel fogadja az evangéliu­mot, élete és hite egyetlen zsinormérté­Irta: Stickelberger Emánuel kének. A pecsétekre és ércpénzekre vert városi címeren ez a jelmondat olvasható: “Post tenebras lux!” (Az éjszakára nap derül.) A tiszta tan hirdetői közül kimagas­lik Faréi egyénisége. A lánglelkü refor­mátus arról hires, hogy minden ellenállást meg tud törni. A szócsatáknak ez a törvé­nye: Ha két ellenfél összeakad, az ügye­sebb vitázó játszva győz. Úgy látszik, min­dig Faréi az ügyesebb, mert mindenkit le­győz. Minden tudás- és következtető ké­pességbeli hiányon átlendíti talpraesett előadómüvészete. Sajnos, egyetlen beszéde sem maradt ránk egészben. Pedig százada legkiválóbb szónokai közé számitják. Rögtönözve be­szél, alkalomszerűen, minden fekélyre kö­nyörtelenül rámutatva, tömören, néha durván, mindig közvetlenül. A kath. papokat elűzik, Faréi az ur Genfben. Vájjon meddig? Már csírázik az ellenállás. Látszik, hogy az ellenfél visz- szavágásra készül. Faréi érzi a maga gyen géjét: könnyebben be tudja venni a vá­rat, mint megtartani. Érzi, de nem lát sem­mi kivezető utat. Hosszú, forró imákban könyörög a városért. Mintegy negyed évvel a Szent Péter templomban tartott emlékezetes gyűlés után Faréi találkozik az utcán Tillet-vel, az angoulemi kanonokkal, aki ezzel állítja meg: A budapesti egyetemi énekkar Ez az európai hirü ének­kar 42 férfiénekesből áll, a- kik többnyire egyetemi hall­gatók, de van közöttük sok okleveles, már állásban levő orvos, tanár, mérnök és tisztviselő is. Az újságok híradása nyo­mán eddig a következő előa­dások ismeretesek: JANUÁR 22-ÉN, a Lin­coln Színházban, Detroitban JANUÁR 25-ÉN, hétfőn este a Music Hallban Cleve- landban. JANUÁR 28-ÁN, csütör­tök este a War Memorial Auditóriumban, Trentonban. JANUÁR 29-ÉN, a Cent­ral High School Auditóriu­mában, Bridgeporton. VÁSZY VIKTOR, a budapesti énekkar karmestere — Tudja a legfrissebb újságot? Az én Kálvin barátom itt van. A váratlan meglepetéstől a prédiká­tornak majdnem torkán akad a szó. — Hogyan? Mit mond? Kálvin Já­nos? Aki az Institutiot irta? — Igen! Reggel korán utazik is to­vább. Faréi vonásai megkeményednek, hir­telen dönt: — Nem szabad tovább mennie! Hol a szállása? A mellettük elmenők mind végigné­zik őket, olyan hangos tőlük az utca. Tillet megmondja a szálló címét. Fa­réi faképnél hagyja az ámuló kanonokot és nagy léptekkel rohan a szálloda felé. Az idegen félénk szívességgel fogad­ja. Faréiból azonban kirobban a követelés: — Szó sem lehet arról, hogy elutazik. Sok tennivalója van itt. — Hogy gondolhat ilyet? Bocsásson meg, de csak egy éjszakát tölthetek itt. Farrel hallatlanná veszi. Sebesen be­szél, hogy feltárja a nála húsz évvel fiata­labb ifjú előtt, milyen csodálatos módon került a város az evangélium hatalmába. Szavai áradatként ömlenek a nagy élmény leírása közben. A jövevény percek alatt megismeri a tiszta Ige győzelméért vívott szívós harc részleteit. — Nézzen körül: Róma elbukott, a visszaélések eltűntek, most azonban éppen Önre van szükség, hogy az üdvössségre vágyakozó tudatlanokat az írás ismereté­re eljutassa. Kálvin rázza a fejét: — Hogy én tanítsak? Nekem magam­nak is tanulnom kell. Még több mindent meg kell írnom. Itt nem lenne szabad időm. Bucerrel, Capitoval és a wittenber- giekkel ezeket meg kell beszélnem. El kell mélyítenem a tudásomat... Faréi csak fél füleli hallgatja. Félbe­szakítja, türelmetlenül legyint: — Szabad idő, tanulás! Micsoda be­széd ez, mikor itt munkáról van szó! Cserben akarja hagyni Genf reformáció­ját? Én majdnem leroskadok a teher alatt és meg akarja tagadni a segitségét? — Ne lásson benne nemtörődömsé­get. Az egészségemmel sem állok valami jól. Nekem nyugalomra van szükségem. Faréi tovább nyargal: — Mire nyugalomra? Krisztus ka­tonáinak a halálon kívül nem lehet nyu­galmuk. — Nem maradhatok! Éppen itt nem! Mindenfelé a genfiek erőszakoskodásáról és szüntelen lázongásairól beszélnek. Nincs nekem ahhoz erőm, hogy tanácsgyülések- kel vitázzam, néptömegekkel harcoljak, én nem vagyok harcos természetű. Ezek a genfiek pedig... Faréi egy kézlegyintéssel elhallgat­tatja : — Ezek a genfied ezek a genfiek: vé­rengző farkasok. És ok ez arra, hogy egye­dül hagyjon harcomban? — Miért éppen nekem kell segítenem? Nézze — megragadja Faréi jobbját — (Folytatás a 4-ik oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents