Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-01-17 / 3. szám
REFORMÁTUSOK Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1936. LAPJA VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, .OHIO, JANUÁR 17, 1937 No. 3 SZÁM Kálvin és Fárel Részlet Stickelberger “Kálvin” cimü müvéből, mely január közepén jelenik meg magyar nyelven Péter János fordításában. Megrendelhető 2.20 P előjegyzési áron a Sylvester Nyomda Rt.-nál, Budapest, XIV., Hermina-ut 37. Kálvin Párisból Bázelbe igyekezett. A Rajna felé vezető utat azonban csapatok alják el. Kénytelen Lyonon és Genfen át menni. Genfben csak épen egy éjszakát akart tölteni. De szinte szemünk láttára nyúl bele Isten az egyház sorsába s Genfben maradt Kálvin. A gyönyörű Léman-tó-parti város már korábban elfogadta a reformációt. A fordulat zökkenős volt, zökkenősebb, mint a többi svájci városokban. Képrombolások, lázadások, a püspökkel és a savoyai herceggel való összecsapások, éhinség és drágaság kiséri az átalakulást. A hitújítás vezetőit többször letartóztatják, száműzik, szinte csoda, hogy megmenekülnek a méreghaláltól. Nem elég csupán a régi egyház babonáit legyőzni, harcra kell kelni a káros visszahatásokkal is, mert a hitetlenség és erkölcstelenség elérkezettnek érzi a maga idejét. Ma el sem tudjuk képzelni, mekkora arányokat öltött akkor a hitetlenség. 1536 május 21-én azonban döntő jelentőségű gyűlést tart a város polgársága a Szent Péter templomban. Ünnepélyes esküvel fogadja az evangéliumot, élete és hite egyetlen zsinormértéIrta: Stickelberger Emánuel kének. A pecsétekre és ércpénzekre vert városi címeren ez a jelmondat olvasható: “Post tenebras lux!” (Az éjszakára nap derül.) A tiszta tan hirdetői közül kimagaslik Faréi egyénisége. A lánglelkü református arról hires, hogy minden ellenállást meg tud törni. A szócsatáknak ez a törvénye: Ha két ellenfél összeakad, az ügyesebb vitázó játszva győz. Úgy látszik, mindig Faréi az ügyesebb, mert mindenkit legyőz. Minden tudás- és következtető képességbeli hiányon átlendíti talpraesett előadómüvészete. Sajnos, egyetlen beszéde sem maradt ránk egészben. Pedig százada legkiválóbb szónokai közé számitják. Rögtönözve beszél, alkalomszerűen, minden fekélyre könyörtelenül rámutatva, tömören, néha durván, mindig közvetlenül. A kath. papokat elűzik, Faréi az ur Genfben. Vájjon meddig? Már csírázik az ellenállás. Látszik, hogy az ellenfél visz- szavágásra készül. Faréi érzi a maga gyen géjét: könnyebben be tudja venni a várat, mint megtartani. Érzi, de nem lát semmi kivezető utat. Hosszú, forró imákban könyörög a városért. Mintegy negyed évvel a Szent Péter templomban tartott emlékezetes gyűlés után Faréi találkozik az utcán Tillet-vel, az angoulemi kanonokkal, aki ezzel állítja meg: A budapesti egyetemi énekkar Ez az európai hirü énekkar 42 férfiénekesből áll, a- kik többnyire egyetemi hallgatók, de van közöttük sok okleveles, már állásban levő orvos, tanár, mérnök és tisztviselő is. Az újságok híradása nyomán eddig a következő előadások ismeretesek: JANUÁR 22-ÉN, a Lincoln Színházban, Detroitban JANUÁR 25-ÉN, hétfőn este a Music Hallban Cleve- landban. JANUÁR 28-ÁN, csütörtök este a War Memorial Auditóriumban, Trentonban. JANUÁR 29-ÉN, a Central High School Auditóriumában, Bridgeporton. VÁSZY VIKTOR, a budapesti énekkar karmestere — Tudja a legfrissebb újságot? Az én Kálvin barátom itt van. A váratlan meglepetéstől a prédikátornak majdnem torkán akad a szó. — Hogyan? Mit mond? Kálvin János? Aki az Institutiot irta? — Igen! Reggel korán utazik is tovább. Faréi vonásai megkeményednek, hirtelen dönt: — Nem szabad tovább mennie! Hol a szállása? A mellettük elmenők mind végignézik őket, olyan hangos tőlük az utca. Tillet megmondja a szálló címét. Faréi faképnél hagyja az ámuló kanonokot és nagy léptekkel rohan a szálloda felé. Az idegen félénk szívességgel fogadja. Faréiból azonban kirobban a követelés: — Szó sem lehet arról, hogy elutazik. Sok tennivalója van itt. — Hogy gondolhat ilyet? Bocsásson meg, de csak egy éjszakát tölthetek itt. Farrel hallatlanná veszi. Sebesen beszél, hogy feltárja a nála húsz évvel fiatalabb ifjú előtt, milyen csodálatos módon került a város az evangélium hatalmába. Szavai áradatként ömlenek a nagy élmény leírása közben. A jövevény percek alatt megismeri a tiszta Ige győzelméért vívott szívós harc részleteit. — Nézzen körül: Róma elbukott, a visszaélések eltűntek, most azonban éppen Önre van szükség, hogy az üdvössségre vágyakozó tudatlanokat az írás ismeretére eljutassa. Kálvin rázza a fejét: — Hogy én tanítsak? Nekem magamnak is tanulnom kell. Még több mindent meg kell írnom. Itt nem lenne szabad időm. Bucerrel, Capitoval és a wittenber- giekkel ezeket meg kell beszélnem. El kell mélyítenem a tudásomat... Faréi csak fél füleli hallgatja. Félbeszakítja, türelmetlenül legyint: — Szabad idő, tanulás! Micsoda beszéd ez, mikor itt munkáról van szó! Cserben akarja hagyni Genf reformációját? Én majdnem leroskadok a teher alatt és meg akarja tagadni a segitségét? — Ne lásson benne nemtörődömséget. Az egészségemmel sem állok valami jól. Nekem nyugalomra van szükségem. Faréi tovább nyargal: — Mire nyugalomra? Krisztus katonáinak a halálon kívül nem lehet nyugalmuk. — Nem maradhatok! Éppen itt nem! Mindenfelé a genfiek erőszakoskodásáról és szüntelen lázongásairól beszélnek. Nincs nekem ahhoz erőm, hogy tanácsgyülések- kel vitázzam, néptömegekkel harcoljak, én nem vagyok harcos természetű. Ezek a genfiek pedig... Faréi egy kézlegyintéssel elhallgattatja : — Ezek a genfied ezek a genfiek: vérengző farkasok. És ok ez arra, hogy egyedül hagyjon harcomban? — Miért éppen nekem kell segítenem? Nézze — megragadja Faréi jobbját — (Folytatás a 4-ik oldalon
