Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-05-12 / 19. szám

amerikai magyar reformátusok lapja 7-ik oldal pünköst másodnapján, hétfőn d. e. fél 11-1 kor ünnepzáró istentiszteletet tartunk. Az j ünnepalkalmi Urasztalához ifjaink egy cso­portban fognak járulni. Ők ajándékozzák az Úrvacsora! szent jegyeket. A NEGYEDÉVI KÖZGYŰLÉS pél­dás szép rendben folyt le egyházunkban. Tagjaink nagy érdeklődéssel és megelége­déssel vették a lelkészi, jegyzői és pénz­tárnoki jelentéseket, melyek mind az egy­ház belső épületéről, hiveink hitbuzgó val­lásosságáról és áldozatkészségéről tett bi­zonyságot. Az uj alapszabályzatot a köz­gyűlés komoly megfontolás után egyhan­gúlag elfogadta és kis könyvecskékben való kinyomtatását kimondotta. HARMINCÖTÉ VÉS JUBILEUM. — Egyházunk ez évben érte el fennállásá­nak 35-ik évfordulóját. Ennek örömére gyülekezetünk jó népe ez, év junius 6-án, vasárnap délután 4 órakor ünnepalkalmi istentiszteletet, utána pedig diszes ban- ketti ünnepélyt tart a Westminster Pres- bvterian Church tágas edédlő termében. PROGRESSZÍV LIGÁNK a közel jövőben két élvezetes estélyt nyújt a yaungstowni és környéki magyarság szó­rakoztatására. Május 13-án, szerdán este 9 órai kezdettel nagyszabású Májusi tánc- mulatságot rendez a Nu-Elms közkedvelt tánctermében; Május 16-án, vasárnap es­te 7:30-kor pedig bemutatják Bakonyi 1 Károly “Mágnás Miska” cimíi remek 3 j felv. operettjét a German Maenerchor Hall-ban. Keresztelés volt egyházunkban a múlt vasárnap. Ekkor keresztelte az egyház lel­késze Nagy Dániel és neje szül. Varga Ágnes kis fiát Dániel Albert névre, Ke­resztszülők lettek: Orosz József és neje, Faragó Mária. TOLEDO, O. ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖKÖN délelőtt és este tartott istentiszteletünkön a meg­nyílt menny és a megdicsőült Jézus felé fordult tekintetünk, délután pedig, menny- bemenetel ünnepnapján, egy család ösz- szeomlott földi mennyországának romjain keseregtünk és Istenhez sirt fel a lelkünk. A megrázó, tragikus körülmények között meghalt Mészáros Józsefet temettük. Bol­dogság hetének készült ez a hét, a család­ban az első esküvőre készültek és a boldog­ság hetéből szomorúság és gyász hete lett. mert a férj és édesapa, Mészáros József a munka vértanújává lett. Reggel nyugod­tan ment hazulról, de estére nem a Valen­tine utcai otthonba, hanem a mennyei ott­honba ment haza. Munkaközben halálra gázolta a vonat. A földi sátorház összeom­lott s lakója elköltözött az örök hajlékba. Ő elment és ittmaradt a gyász, mely úgy megragadott mindenkit, hogy temetésen aligha láttunk oly nagy résztvevő gyüle­kezetei, mint az ő temetésén. Mészáros József Szabolcs megye Pa- szab községben született. Odahaza öreg édesanyja, anyósa, feleségének nagyanyja és hat felnőtt testvére és feleségének öt testvére gyászolja. Itt özvegye Zakár Mária, kivel 24 évet élt boldog házasságban, öt leánya Mária, Ilonka, Aranka, Margit és Boriska, továbbá veje Varga János siratja azt a csa­ládfőt, akinek minden gondja szeretteinek boldogsága volt. PÜNKÖST VASÁRNAP délelőtt és hétfőn délelőtt Nt. Borsy-Kerekes György fog prédikálni, az egyház lelkésze pedig Úrvacsorát oszt. ESKÜVŐ. — Május elsején két es­küvő volt templomunkban. Délután fél 3- tól esküdött Pető Béla és Máyer Mariska. Délután fél 4-től pedig ifj. Kigyóssy István és Horváth Bözsi esküdött hűséget templomunkban. Az esketési szertartás áhítatát emelte az Énekkar és Kardos E. alkalmi éneke. KERESZTELÉS. — Korotnay Al- bert-György, Korotnay Árpád és neje Csepáj Katalin, Latty, O. lakosok fia má­jus 2-án részesült a keresztség sákramen- tumában. Keresztszülei Korotnay Káról)' és neje Simon Ilonka. KRISZTUS BALASSA IMRE Regénye És az írástudó, aki olyan nagyhirtelen ajánlkozott tanít­ványul, e komor intelemre elsompolyodott. Nem volt kedve esőben, viharban szabad ég alatt hálni, köves országutakon követni a mestert, enni feketekenyérből, ha van, koplalni, ha még fekete kenyér se jutna. Mert a Mester nem kecsegtette őt semmi jóval. Hajlékot és élelmet, ruhát és jó ágyat nem ígérhetett neki. Mert az Ember Fiának nincs háza, ahol fejét lehajtsa . .. A tömeg egyre szaporodott. Szorongatták, térdre vetették magukat, arccal a porban fetrengtek, lábát ölelték; majd ledön- tötték lábáról, majd lerántották a porba. Százan meg százan beszéltek egyszerre hozzá. Mind hajlékába hívta és csodát kért tőle. Busan hallgatta a nép szavát. Előbb a szegényasszony házába menekült a tömeg elől. Majd hívta tanítványait. És rejtett utón futott a városból, ahol őrjöngve kiáltozták az ő nevét és azt üvöltötték: — Jézus, Jézus. . . csodát, csodát. . . Menekültek, futottak, sebes lábbal, akadozó lélekzettel. Utánuk hangzott a rajongó tömeg kiáltozása, mintha rémek vadászata volna és alvilági falka csaholna nyomukban. így ér­ték el a tó partját. Gyorsan hajóra szálltak; az evezők belemerültek sebesen a vízbe; eltaszitották a bárkát a parttói, bog) átmehessenek a túlsó -partra, futván a tömeg őrjöngése és rajongása elől. De már a parton feketéllett a sokaság. Beérték őket. Min­denféle emberek, akik összegyülekeztek a hírre, hogy meggyó­gyítja a betegeket és csodát tesz. Voltak ottan szegények és gazdagok, -héberek és idumeusok., aramiták és kaldeusok. Vol- tag Jeruzsálemből, voltak Gaiilcábol és Judeából, Tirus és Sidon környékéről, a Jordánon túlról. Ezek mind, mind a csoda hirére özönlöttek már hetek óta a tó vidékére. Nyavalyatörősök, ördöngőslök, némák, süketek és vakok szorongtak a parton, az egészségesekkel, rajongókkal és kiván­csiakkal, hívőkkel és sunyi farizeusokkal vegyesen és minden felé nyújtogatták a karjaikat, értelmetlen kiabálásban hiva se­gítségül, őt szólitva csodákra. Egy őrjöngő kiáltott a többi kö­zül és messze hallható hangon kiáltotta: — Te vagy az Isten fia! Jézus a kormánynál állott és kemény hangon szólván, meg­fedte őt, hogy ne hiresztelje. ... A hajó ott ringott a duruzsoló viz tetején. Fiaik csob­banással nyaldosták a hullámok fekete bordáit. Ő a kormány mellett ült, mig a felfelé szálló nap sugarai aranyszínűé vonták homlokát, haját és szakádat. Halaványodott az ég kékje már, tüzek lángoltak föl a határon. Az égen úszó máglyák voltak a felhők és a vizen széj- jelömlött az este utolsó bíbora. Mintha piros borral telt volna meg a tó medre. A tömeg ott szorongott a parton. Nem tágítottak. Lete­lepedtek a fövenyre és nézték Jézust, aki a hajó kormánya mel­lett ült. Sokan a vízbe gázoltak és feléje nyújtották a karjukat. Ő a lehunyó nap fényében, mig arany sugár derengett a feje körül, tanítani kezdte a népet. — Halljátok! íme, a magvető kiméne vetni és amint vetett, némely mag az útfélre esék és jővén az égi madarak, fölevék azt. Másik köves talajra esék, hol nem sok föld vala és hamarosan kikele, mert nem volt mélyen a földben. De mikor kisüt a nap, megperzselődött s minthogy nem volt gyökere, elszárada. Má­sik a tövisek közé esék és felnővén a tövisek, elfojtják azt és nem hoza termést. Egy része pedig jó földbe esék s felnővén és gyarapodván, termést hoza és adott, ki harminc, ki hatvan, ki százannyit. Némán hallgatták. A nyavalyatörősök megcsöndesedtek, a süketek mintha hallottak volna. A lármásak és hadonászók mozdulatlanul és némán ültek. A gyermekek anyjuk kebelére bújtak, az aggok lehajtották a fejüket. A rózsaszínű viz fölött prédikáló prófétát hallgatták. Összebújt a tömeg, sötéten, némán, feketén. A nap leszállt már, hűvösség lett, a partok és dombok for­mátlan, lágy, sötét masszába olvadtak egybe és a tömeg is be­leveszett a homályba. Úgy gubbaszkodtak ott, mintha föld röge lettek volna. A nagy némaságban, az esti hallgatásban, mely pihenni hi­vott, a mozdulatlan tó tükre fölött átható hang szólalt: — Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg! A hajóban hozzája húzódtak a tanítványok. Lába körül ül­tek álmálkodó figyelemmel. Midőn elhallgatott, megkérdezte tőle János, a szőke, ifjú halász: — Mit jelentsen e példa Mester? Halkan, feléjük fordítva arcát, szólt: — Néktek adatott tudni az Isten országa titkát, azoknak pedig, kik kívül vannak, minden példabeszédekben szól, hogy látván lássanak és ne tudjanak, hallván halljanak és ne értse­nek. Péter nem értette. Tudatlan, tiszta, ártatlan, pislogó sze­mével kérdezve nézett a Mesterre. — Nem tudjátok ezt a példebeszédet ? — folytatta a Mes­ter. - Hát hogyan fogtok majd mindent példabeszédekkel meg­érteni ?

Next

/
Thumbnails
Contents