Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-05-12 / 19. szám
REFORMÁTUSOK Entered as Second Class Matter at the I Post Office at Akron, Ohio, on 15th I September, 1936. LAPJA VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, MÁJUS 12, 1937 No. 19 SZÁM Magasabbrendü hazaiiságot! Lélek szól lélekhez Irta: TAKARÓ GÉZA Még ma is emlékszem arra a napra, amikor mint kis gyermek először láttam biciklit. A patikus ur importálta az első példányt falunkba. Jobban megcsodáltuk, mint a cirkuszt. Nagyapánk idejében nálunk a kocsi-ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz. Ez volt Napóleoné is. Nagy Sándoré is. A fáraóké is. Aztán egyszerre minden megváltozott. A tudomány és a modern technika, mint egy forradalom, mindent megváltoztatott. A tér és idő összébb szorult. Az angol király koronázásáról még az nap fogunk látni képeket itt Amerikában is. A sarkkutató Byrd kapitány szavát ezer és ezer mérföldön keresztül hallgattuk azon a nevezetes karácsony estén. Olyan közel jutott egymáshoz az emberiség, hogy szinte egy hajón érezzük magunkat. Együtt érünk csak célhoz, vagy pedig együtt pusztulunk el szörnyű hajótörésben. Amint reggelihez ülök, egyszerre előttem a farmer, aki nélkül nincs reggelim itt a városban. A ruhám, lakásom, szórakozásom tőlem messze, talán egy másik föld részen élő emberektől függ. Viszont, ha például az influenza, amint már egyszer megtette és elindult egy német fogoly táborból át Spanyolországba, Angliába, Amerikába, a déli tenger szigeteire, az egész világot veszélyeztetheti. Négyszer annyi embert elvitt, mint a háború. Nem ismer személy válogatást, se nemzetet, se fajt. Elviszi — az embert. A tífusz járvány idején ötven nemzet fogott össze ellene. Ha valahol földrengés, vizáradás, vagy más veszedelem pusztít, egyszerre fölragyog legalább rövid időre ep">r csillag a világ fölött: az emberi szolidaritás. De miért kell ahhoz veszedelem, hogy megérezzük azt az egységet, amelyről az ó világ kulturális központjában Athénben azt mondta Pál apostol: “Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette az Isten. . . .” Egy hajóban utazunk. De hajónk ma süríi ködben halad. Háborgó vizeken, sötét éjszakában, sehol egy csillag, sehol egy biztató rév. S még hozzá a legénység éppen úgy, mint a tisztek, egymásra agyarkodnak. Bármelyik percben zátonyra juthat, jéghegybe ütközhet, szirthez vágódhat a hajó. Ilyenkor a legokosabb, amit tehetnek, hogv megállítják a hajót, leülnek és össze teszik a fejüket is, a szivüket is. Akármerre nézünk, veszedelem fenyeget. Vagy megállítjuk a háborút, vagy az állít meg bennünket és letörli nevünket a térképről, amit cselekedte Babilonnal, a faraók uralmával és a többiekkel. Ha Tutankhamen megjelenne közöttünk, azt vágná arcába modern korunknak: “Őrültek vagytok.” Egy hajóban utazunk. Összetartozunk. 19 száz év kellett hozzá, hogy a tudomány megállapítsa azt, amit, az evangélium hirdet. Testvérek vagyunk. Tissot nevét az a képsorozat tette híressé, amelyet Jézusról festett. Feltűnő, hogy Jézus arca különbözik az őt körülvevő mindenféle embertípustól. Jézus arca se nem zsidó, se nem római, se nem görög. A művész fölismerte ugyanazt az igazságot, amit az apostol. “Nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad . . . mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” A zsidó látta őt és Ábrahám fiainak eszmény-képét ismerte föl. A görög saját fajának tündöklő ideálját látta benne. Van egy érdekes levél a második századból, Diognétuszhoz intézve: “a keresztyének nincsenek elkülönítve az emberiség többi részétől se ország, se nyelv, se szokások által. Minden idegen föld hazájuk és minden haza idegen számukra. Szegények, mégis sokakat gazdagítok ...” Ne gondoljunk jámbor öreg asszonyokra, ha az ős keresztyénekre gondolunk. Forradalmárok voltak. Mikor Thessalonikában megjelennek, azt olvassuk róluk, hogy a város elöljárói elé vonszolják őket kiáltozva : “ezek az országháboritók itt is megjelentek!” Mi történhetett a keresz- tyénséggel, hogy amig háromszázadon keresztül “naponként meghaltak” az önfeláldozó szolgálatban és igy jutottak győzelemről győzelemre a békesség fejedelmének lobogója alatt: Konstantin után a béke vallása a háború vallásává lesz ? A keresztyének, akiket nemcsak a hatalom tartott kizárva a római hadseregből, de saját maguk is, 416 után kizárólag ők lehettek csak katonák. Egv üres sirért századokon át öldöstek, raboltak, pusztítottak. Aztán szövetségre léptek az emelkedő kapitalizmus vagyonával és előjogaival. Ösz- szesen tehát 16 századot töltött el az egyház a háborús rendszerben. Legfőbb ideje, hogy megszabadítsa magát a világ minden rossz befolyásától, és lásson hozzá a világba minden jónak beviteléhez. Alázatosan viselje el mulasztásaiért a szemrehányásokat, az ellenséges indulatot, az üldözést is. Valamikor ugyanezeket az eseményeket tiszta keresztyének is szívesen elviselték. A világ még sokáig ráolvassa az egyházra, hogy például a Southern Presbyterian Church a polgár háború alatt, “különös küldetését látta a szolgaság intézményének fenntartásában.” A világ emlékezetéből nehezen lehet kitörülni azt az újság fotográfiát, amelyen egy meglincselt néger összeomlott földi maradványait körül állják a keresztyének, azon a vidéken történetesen methodisták és baptisták, és a Sunday Schoolból frissen odaérkezett gyereksereg. A nyelv csupán eszköz: a beszéd eszköze. A kimondott szó, a beszéd, csupán ruházat: a gondolat ruházata. A gondolat csupán hírnök: üzenetek hordozója és tol- mácsolója. A nyelv, beszéd és gondolat valamennyien a leghatalmasabb királynak: a léleknek szolgálatában állanak. Ahányszor a nyelv beszédre igazodik, mindany- nyiszor egy lélek üzen egy másik léleknek. Lélek szól lélekhez. De nemcsak nyelv, beszéd és gondolat, hanem az életünk mindenestül a lélek szolgálatában áll. Éppen azért mindenkire nézve végzetesen fontos kérdés, hogy milyen léleknek engedelmeskedik? Milyen lélek ur ő felette? Mert amilyen lélek vezet bennünket, annak hasonlatosságára formálódik életünk. Pünkösd a Szentlélek ünnepe, alkalom annak megismerésére, hogy a lélek a legnagyobb hatalom a világon. Ezért szól igy Jézus: “Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.” Az evangéliumban Krisztus szól hozzánk, Isten lelke üzen nekünk, olyan nyelven, olyan példázatokban, olyan cselekedetekben, hogy azt jól és világosan megérthetjük. Lélek szól lélekhez s a léleknek értenie kell a lélek szavát. Hallgassunk állandóan a lélek mennyei üzenetére s “az igazságnak Lelke elvezérel majd.. . minden igazságra...” Szabó Antal Az evangélium más hazafiságot hirdet. Azt, amely minden népet az emberiség nagy testében csak egy tagnak lát. Azt, amely minden egyes lélekben halhatatlan értéket ismer föl. Azt amely az egyéni üdvösséget nem tudja elválasztani a szocüális üdvösségtől. Más evangéliumot hirdetni annyi, mint falra borsót hányni. A pogány magyar már ezer évvel ezelőtt is azért lázadozott a keresztyénség ellen, mert ugyan az a harang hívta imára is, amely a robotra jelt adott. Viszont báró Eötvös József sem kissebb keresztyén, sem rosszabb hazafi nem lett azáltal, hogy megírta a legnagyobb magyar irányregényt, “A falu jegyzőjé”-t a kiváltságos osztály önzése ellen és a végtelen, háttérbe szoritott népréteg mellett. Vagy, mert megirta a másikat, “Magyarország 1514- ben”, komoly figyelmeztetésül kortársai számára. Mélyebb, igazabb keresztyénségre van szükség, amelyen átragyog a magasabb rendéi élet. Csak ennek van létjogosultsága, ennek van jövendője. Az egyház többi ruhájával nem imponál, ha még olyan tündöklő is az. Az egyház homileti- kai remekei sem nélkülözhetetlenek a világ számára, amely életet keres fejeiben és tagjaiban egyaránt. (Folytatás a harmadik oldalon)
