Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-05-08 / 18. szám

8-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AKRON, O. ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK. — Most csütörtökön este fél 8-kor kezdődik az ünnepi Istentisztelet. Utánna pres­biteri gyűlést tartunk, mely­re a tagokat ezennel meghív­juk. A konfirmáló gyerme­kek is jöjjenek el szüleikkel együtt. KONFIRMÁCIÓ. — Má­jus 9-én, vasárnap anyák napján délelőtt, az Istentisz­telet keretében a gyülekezet előtt fognak vizsgázni a ke­resztyén vallás ismeretéből a konfirmáló lányok, u. m.: Bertalan Mariska, Bódi Mar­gitka, Hunyadi Ilonka, Ko­vács Wilma, Skobrák Teréz,* Shován Erzsiké, Vukán Mancika. ANYÁK NAPJA. — Most vasárnap este 6 órakor isko­lánkban a Lorántffy Zsu- zsánna Nőegylet nagyszerű, bőséges, mindennel ellátott csirke-vacsorát rendez, mely­re Akron és környéke ma­gyarságát szeretettel meg­hívja. PROGRAM. — A vacsora alatt Tóth János barbertoni zenekara fogja szórakoztatni a vendégeket. Tóth Magdus- ka rádió-énekesnő magyar nótákat fog dalolni. A gyer­mekek szavalata után alkal­mi beszédet mond az egyház lelkésze. Hunyadi Margitka magyar dalokat ad elő. A két kis tánc-művésznő: Tóth Agnes és Tóth Mariska kü­lönféle táncokat lejtenek. “VÁSÁRFIA” a cime an­nak a vígjátéknak, melyet Sala Mancika és Miller Ist­ván fognak előadni. Benne borúra derű következik és megfordítva. Nagyszerűen fogják magukat érezni, akik csak eljönnek erre a vacso­rára. ADAKOZTAK még a Györgynapi ebédre: Orosz Józsefné, Balogh Istvánná, Katona Istvánná, Zsibai Gá- borné, Cselle Kálmánná, Finta Józsefné, Nagy N. Já- nosné, Miklósi Vilmosné, kik­nek itt is köszöntet mon­dunk. Ugyancsak itt kérjük fel nőtestvéreinket Anyák Napjának sikeréhez való hozzájárulásra. “ÉDESANYÁM EMLÉ­KÉRE”. — Elértem életem­nek delét, de még alkonya messze van. Emlékezésre hiv sok régi emlék, közöttük legdrágább egy messzi hant. A te sirod az drága jó anyám reád gondolok most anyák­nak napján. Most, hogy ke­zeimet összeteszem, szivem­ből uj imák fakadnak, ajka­im uj éneket zengedeznek, emlékére jó édesanyámnak. Oh mily hős és erős te vol­tál, még én oly kicsiny gye­A Magyar Bokréta Szövetség Egy nagy bajuszos, barna, őszülő ember él Budapesten. Te­le lelkesedéssel, fajának határta­lan szeretetével. Újságíró volt, szebbnél szebb meséket irt fel­nőtteknek és gyerekeknek egya­ránt. És ő irta az egyik legszebb magyar da'játéknak, “Háry Já­nos”-nak a szövegét. Egy szép napon otthagyta az újságírást és járni kezdte a ma­gyar falvakat. Utazott és sokan azt hitték, hogy valami baja tör­tént az elméjének. PAULINI BÉLA — (ez a ne­ve) — nem törődött azzal, mit mondanak körülötte, tovább utaz­gatott a falvakban és sorra fag­gatta az öregedő magyarokat régi nótáikról, táncaikról. Kanászokkal és pásztorokkal komázott, mig kivette belőlük egy-egy régi nótának a szövegét és melódiáját. Elment a hetedik határba is, ha azt hallatta, hogy ott valami különös figurává1! tán­colják a csárdást. PAULINI BÉLA fedezte fel a magyar falu muzsikáját és táncát Budapestnek és azonkívül most már a nagy világnak is. Paulini Béla kilincselt és ma­gyarázott, mig végre elhitték neki, hogy a magyar falvak táncaiban ruházatában látni való van és ér­demes azzal megismerkedni. — Mennyit kellett ennek az em­bernek lótni futni, mig lehetővé tették neki, hogy az általa felfe­dezett kincset Budapestnek is be­mutassa. ő már régen tudta, hogy Buják­ban csodás szinpompás ruhákat varrnak az asszonyok, hogy a bu- jáki menyecskék szinpompás ru­hákban lejtett csárdása bármely világ városi színpadnak is látvá­nyossága lenne, amikor még nem akartak lehetőséget adni neki, hogy a bujáki menyecskéket Pest­re hozhassa. Boldog község szépeit ő már ré­gen ismerte és biztatta, hogy -egyszer Pesten is bemutathatják tudományukat, amikor még Pes­ten mosolyogtak Paulini Béla hó­bortján, ha a magyar falvakban rejlő “kincsek”-ről beszélt. Végre mégis csak hittek neki, mégis csak rendelkezésére bocsáj­rek, oly gyenge. Te enge- met szived alatt hordoztál, majd oda öleltél tápláló keb­ledre. Aztán édes altató dalt daloltál, bár szived sok ke­serűséggel volt tele, mikor hű kezeddel bölcsőmben rin­gattál. Én reám néztél re­ménykedve. Szolgáló leánya voltál te az Ur Jézus Krisz­tusnak, a jó Isten adjon he­lyet neked közelében a szent trónusnak.• Most, hogy ke­zeimet öszeteszem, szivem­ből uj imák fakadnak, ajkaim uj éneket zengedeznek, em­lékére jó édesanyámnak. Miklósi Eszter. tották azt az összegét, amiből) az első csoportjait felhozhatta Pest­re és egy Szent István napon be­mutatkozhattak. “Gyöngyösbok­réta” csoportban a falusiak. Pest egy kicsit bámult — és valljuk csak ’ — nem arattak valami nagy sikert a bokrétások. Pedig nagyszerűt produkáltak, színeset, pompásat, csak hát Pest­nek egy kicsit idegent. Paulini Bélát nem csüggesztet- te el, hogy az első fellépés nem aratott olyan sikert, mint ami­lyent megérdemelt a produkció. Felhozta bokrétásait a követ­kező évben is, még többet, mint az eteő esztendőben. És most már sikerük volt, igaz, hogy a nézőté­ren nagyon sok volt a külföldi. Ezek tapsoltak a leglelkesebben. Ezeknek tetszett legjobban a ma­gyar falu muzsikája, tánca, szin­pompás ruhája. Tavaly már Hamburgba men­tek ki, aztán Londonba is meg­hívták őket, Párisban is voltak, mindenütt nagy-nagy sikert arat­tak. Most husvétra az európai mil­liárdosok leghíresebb üdülő he­lyéről Cannesből kaptak meghí­vást és lelkes kapitányuk Paulini Béla el is vitte őket oda. Monda­nom sem kell — igen nagy volt ott is a sikerük. Lelkes hasábos cikkeket Írnak mindezekről most az euró­pai lapok, melyek közül kiragad­juk az alábbi szép jelentést: “A népies táncok bemutatóján a Hesperidák sporttelepén leg­szebb volt, mikor a megafón be­mondja: “Hongrie!” — és kie­meli, hogy tiszta népi csoportról van SZÓ, hat különböző magyar vidék hamisítatlan folklore-ja vo­nul fel. Megjelenik a magyar zászló. Dörgő taps. A sárköziek kezdik, hét szép lány és menyecs­ke Öcsényből, akik a lakodalmi üvegtáncot járják el, fejükön a palackokkal cigányzenére. Utánuk az egerbocsiak ugranak a dobo­góra, négy legény és négy leány, a patkóstáncot és a kiforgatóst járják, azután a juhásztánc és a kaszástánc jön, hét pásztor a Hor- tobágyról, Hevesaranyosról és Karódról. A tánc a két hortobá­gyi csikós karikásostoros durrog- tatásaival ér véget. Nagy taps fo­gadja a mezőkövesdieket is, 5 lány és 5 legény a menyasszony­táncot mutatja be. Végül a géder lakiak bájos “férc”-tánca s a ki­lenc kiskunsági férfi “legényes” és “verbunkos” tánca s egy álta­lános csárdás zárja be a magyar műsort, őszinte, igaz, nagy siker, amelynek nemzeti szempontból is nagy a jelentősége.” Annyi bizonyos, ha egyszer ezek Amerikába mehetnének, nagy gyönyörűsége telne bennük Ame­rika magyarjainak. Meglátnák, hogy véreikből, testvéreikből mi­lyen istenadta művészek kerülnek ki. Thury Levente AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET A legnagyobb és legrégibb magyar református intézmény. Az Egyesült Államok Cong- resszusa által hozott külön törvény alapján kiadott Charterje feljogo­sítja az Egyesült Államok minden államában való működésre. Ma tiz állam felügyelete alatt működő, biztos alapokra épített intézmény. Tagjairól minden kö­rülmények között gondoskodik, sőt tagjai árváinak is gondos neve­lést ad Ligonier, Pa.-ban levő ár­vaházában, ami az egyedüli szere­tet intézménye Amerika magyar­ságának. Életbiztosító okmányainak KI­LÉPÉSI KEDVEZMÉNYEI van­nak. Ha a tag nem akarja tovább fizetni illetékeit, tartalékát két évi tagság után kiveheti akár kész­pénzben, akár életbiztosításban. Önmagával és szeretteivel tesz jót, ha ezen, minden körül­mények között biztos és minden­kor magyar intézménynek a tag­jává lesz. További felvilágosítást szívesen ad: Molnár István titkár 900 CHANDLER BLDG. 1327 “I” ST., N. W. Washington, D. C. vagy lakóhelyén működő osztá­lyunk titkára, vagy egyháza lelkésze mmsBW GONDOLJA MEG A DOLGOT ÉS NE VÁRJON, AMÍG ELKÉSIK

Next

/
Thumbnails
Contents