Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-04-18 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S-ik oldal MINDENKI, aki újságot olvas jól fog emlékezni arra, hogy az úgynevezett Liberty League, a- melynek a céljait ez a szép elnevezés egyáltalában nem fedi Al. Smithet, állította harcba az elnökkel. Al Smith ennek a kétes és az ö egyéniségéhez egyáltalában nem illő megbízatásnak meg is felelt s a Liberty League nyíltan kijött azzal a céllal, hogy minden törekvése arra irányul, hogy Roosevelt elnököt s vele együtt mindazokat, akik az elnök nagy elgondolásaiban részesek megbuktassa. Az Al. Smith beszédének az ellensúlyozására Pennsylvánia Állam kormányzója tartott egy hatalmas beszédet Allentown- ban, amelyben nyíltan kijelentette, hogy az amerikai kormányzati rendszernek a legnagyobb ellensége a Liberty League. A nagy háború idején mi az amerikai népnek a vérét adtuk oda azért, hogy a nagytőke minél több pénzt csinálhasson. Mikor Amerika az Allies pártjára állott, a nagytőke azonnal olyan rendszert léptetett életbe, ami a legnagyobb mértékben elősegítette a háborút és annak a gépezetét. Ezek az idők a nagy kölcsönöknek az idei voltak. Minden ország hitelbe vásárolt s ezt a hitelt is az amerikai nép fizette meg azokkal a kölcsönökkel, amiket a kormány bocsátott ki. A nép fizetett Du- Pontéknak a puskaporért, Schwabéknak a fegyverekért, Morgannak a kölcsönért. Hamis, ingadozó alapon álló volt a háborús prosperitás, amit a legjobban igazol az a helyzet, amiben ma Amerika van. A prosperitásban a népnek alig volt valami része. Sokat keresett ; de sokat is kellett elkölteni. Minden valódi haszon a nagytőkéé maradt. Harding kormánya rámosolygott a nagy tőkére. Belőle való és érte való volt. Coolidge kormányzata nem volt egyébb, mint a nagytőkének a kormányzata. Hoovernek az volt a szerencsétlensége, hogy a nagytőke, miután nem tudott tovább olyan nagy eredményeket elérni, mint a minőket elért az előző kormányok alatt, feladta a küzdelmet és visszavonulása belesodorta a depresszióba az egész Amerikát. A legveszedelmesebb összeomlás idején a nép maga vette kezébe a maga sorsának az intézését s Franklin D. Roose- veltet azért választotta meg, hogy a kháoszból kivezesse az amerikai népet. Nem a nagytőkét, hanem a népet. Az elnök elvállalta a megbizatást s végrehajtotta azt az Ígéretét, hogy a pénzváltókat kiűzte a kormányzatnak a templomából. Ez fáj a nagytőkének. Megakadályozta a farmereknek, a munkásoknak, a ház- tulajdonosoknak, a kereskedőknek a kizsarolását, úgy, hogy az Egyesült Államoknak a nagy hitelét vette igénybe, kölcsönöket vett fel, hogy meggyőzze a depressziót. Ennek a lépésnek a hatását a nagytőke is érezte egyszer- máskor, sőt érzi folyton és még is a gyülölség lángja ég a nagytőkéseknek a szivében s arra törekednek, hogy visszaszerezzék a kormányzatra most egészen elvesztett befolyásukat. A nagytőkét nem a köz java, hanem az önző egyéni érdek, aminél nagyobb haszon és királyi fizetések érdeklik. Semmi egyébb. Hogy céljukat elérjék, nem haboznak és nem válogatnak az eszközökben. Az Egyesült Államoknak az alkotmányát támadják meg akkor, amikor azok ellen az intézkedések ellen támadnak, amelyek azt célozzák, hogy az amerikai nép általában boldoguljon. Nagy pénzzel mennek a harcba, amelynek a végső célja Franklin D. Rooseveltnek az elbuktatása. Ám itt van az idő, hogy a nép megmutassa a maga erejét. Minden munkásnak, minden okosan gondolkozó embernek arra kell most törekednie, hogy hamis jelszavak meg ne tántorítsák, hanem azok az eredmények, amiket Roosevelt kormánya elért, odacsatolják Roosevelt- hez a mi államunkban. Azok, akik visszakivánják 1932, 31, 30-at, szavazzanak a másik pártra, de akik azt óhajtják, hogy a depresszió teljesen le- győzessék: szavazzanak a demokrata pártra és annak a jelöltjeire. Nem tudná a Reformátusok Lapját egyházában, ismerősei körében példányonkint terjeszteni? Kiadóhivatalunk szivesen ad felvilágositást. — 12 — — 9 — felszólalt volna, rögtön kész volt a megnyugtatással: “Akinek 10 gyermeke van és másnak a szolgája, annak eszesen kell forgolódnia e világban!” A kis Mefibóset megjelenése házánál meg épen kapóra jött jeles politikájának. Etekintve attól, hogy az üldözöttek, a bujdosók befogadása istenes cselekedet, s nemcsak a törvénytudók, hanem még a próféták tetszésére is vagyon, jó üzlet is. Most már nem gazda nélkül gazdálkodik, ha számon kéretik. Aztán ha Saul pártja győz, Siba embersége kétségen felül ragyog, hiszen Saul unokáját táplálja, gyógyítja. Ha Dávid és pártja kerekedik felül, akkor mily szerencse! hogy rámutathat Jonathán magzatára. így jobbról-balról biztosítottnak látván magát, jövőjét és 10 gyermekét a kitűnő, eszes férfiú: vígan dörzsölgette kezeit s dőreségnek és esztelenségnek bélyegzé a Makir szigorú álláspontját Dávid mellett s az Abner-féle harcosok lándzsatörését Saul háznépeért. Kétku- lacsossága bölcsességnek, önzése előmenetele biztosításának tetszett saját maga előtt. Az Isten iránti és felebarátai iránti szeretetet keményen mérsékelte saját életének módfeletti szeretetével. A törvényt a Jehova parancsolja Sibának, akit sohase látott, az önzést saját maga és gyermekei, akiket ugyancsak lát és érez naponta. riadt nyáj szalad szerte a támadó had. Miriám köszönti a pásztort. Szivesen viszonozza emez: Békesség nektek! Honnan jösztök? Ki fiai vagytok? Gibeából! Saul házanépe! A ^pásztor arca elkomorul, aztán hirtelen elpirul s fölcsattan: Saul házanépe? Hát Saul már önmagzatát is elűzi? Jó ember! ne érts. Bujdosók vagyunk. Saul elesett, el Jonathán és vitézeik. Ti ezt még nem tudjátok? Nyakunkon a filiszteusok. Talán már Gibeában fosztogatnak. Ez itt a Jonathán fiacskája. A pásztor arca megenyhül. Alig palástolható titkos öröm villan meg szemeiben, suhan át vonásain. Úgy? Saul elesett? Aztán fájdalom rezeg át hangján. Jonathán is elesett?... És a részvét hangja csendül meg szavaiban, amint lehajlik, megsimogatja a rémült gyermek arcát s szól: Ez Jonathán gyermeke? De hirtelen visszarántja kezét, mint aki fészekbe nyúl ma- dárfiakért s kigyófajzatra vél bukkanni. Aztán kutató szemekkel nézi majd a gyermek fájdalmas, beteg arcát, majd a szorongó Miriámot. Lelke viaskodik. Az nem lehet, hogy egyazon forrásból egyszerre keserű és édes viz bugyogjon föl, de az lehet — oh rettenetes végzete az embernek —- hogy egyazon lélek e kettő között hányattassák: szeressem-e vagy
