Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-03-14 / 10. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Published by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Prof. Alexander Tóth, D. D., President EDITORIAL COMMITTEE: Rev. Louis Varga, Rev. Sigmund Laky, 221 Johnston Avenue 737 Mahoning Avenue Pittsburgh, Pa. Youngstown, Ohio. PUBLISHING COMMITTEE: Rev. Andrew Kovács, 307 Spring Street, Brownsville, Pa. Paul Téglássy, 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa. RATES: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. PUBLICATION OFFICE: 4829 Second Ave. — Pittsburgh, Pa. Tavaszi szél “És nem haliga tá meg a király a népet.” I. Kir. 12:15 M INDIG ez volt a baj: a hatalmasok, a királyok nem hallgatták meg azt a népet, amely fölött uralkod­tak, pedig a nép legtöbbször olyan keveset akart tőlük. A nép kérésére majdnem mindig “kemény válasz hangzott el a király szájából, akárcsak Roboám ki­rály idejében, aki megvetette a vének tanácsát és a nép igájá­nak megkönnyítése helyett annak még nehezebbé tételét ígérte meg s kijelentette, hogyha az ő atyja ostorral fékezte a népet, ö skorpiókkal fogja őket ostorozni. Az eredmény az lett, hogy Izrael tizenkét törzséből tiz elszakadt Roboámtól és csak kettő maradt meg uralma alatt. Ez a megoszlás azonban a nemzet hanyatlásának kezdetét je­lentette, csakúgy, mint Mohács után Magyarországon. Nem tudom, igazam van-e, de úgy hiszem, hogy az egyes nemzetek forradalmi megmozdulása legtöbb esetben a tavasz idejére esett. Valahogy nehéz elképzelni, hogy télnek idején történjék olyan megmozdulás, amelyhez a lélek minden bátorságára és erejére, minden hitére és vakmerő bizodal­mára szükség van. A tél a visszavonulás, a töprengés, a lé- lekemésztés ideje. Télen minden keserűség még keserűbb, minden seb jobban sajog. A tűz mellé húzódó ember előre gondol, várja a tavasz, a nyarat. A kandalló fahasábjainak pattogása puskalövéseket juttat eszébe a vidáman táncoló lángok mintha felperzselt falvak miniatűr képei volnának. Ökölbe szorul millió kéz, mert itt is, ott is, mindenfelé meg­ismétlődik a régi történet: “nem hallgatá meg a király a népet” — de künn hideg szél süvít, hó és jég takar mindent. Várjunk! Majd tavasszal, amikor a tavaszi szél borzolja a hajunkat, amikor újjáéled minden, fű, fa, virág, életkedv, bá­torság, minden... 1848 márciusában is ilyen tavasz volt, amelyet igy vártak a téli estéken kandallók tüze előtt révedező magyarok. A ki­rálynak akkor sem volt hajlandósága meghallgatni a népet, azt a népet, amely a vérével és életével védelmezte a trónját, még apái idejében. Ha az elődök ostorral fékezték a rebellis magyarokat, eljön majd az idő, amikor az uj uralkodó skor­piókkal ostorozza őket. Hiába járulnak elébe a nemzet vénei: a válasz csak az ostor és a skorpió. Roboám óta csodálatosan keveset haladt a világ. Az ostor megsuhogtatására a nemzet az 1848-as meg­mozdulással felelt. Eljött a tavasz, az öreg földben újra meg­pezsdült az életerő s a magyar nemzet megmutatta, hogy ezer esztendő küzdelmei után is csodálatos akarat és erő van benne. A harcot elvesztette, de egy másik tavaszon, 1867 hus- vétján megtudta, hogy a győzelem mégis az övé lesz. A hatalmasok ma sem szívesen hallgatnak a népre. Ezek az emberek, akik Isten tudja miért, hisznek a maguk felsőbb MÁRCIUS 15-IKI ÉNEK Dallam: Jövel Szentlélek Ur Isten Imára nyitjuk ajakunk Szent házadban dicső Urunk! Hozzád száll fel buzgó imánk, Óh hallgasd meg édes Atyánk! Ezer éve, hogy te véded, Hozzád esdő, buzgó néped. Óh Te légy mostan is velünk, A midőn buzgón ünnepelünk: Halld meg imánk, halld meg imánk! Sok szenvedés, sok fájdalom Zúgott átal szép honunkon. Vész és vihar, csaták zaja El nem pihent ottan soha. Óh áraszd ki kegyelmedet, És a te áldott Szentlelked: Cselekedje, hogy nemzetünk: Legyen a tied szent Istenünk! Halld meg imánk, halld meg imánk! Meghallgattál dicső Urunk, Erős várunk és oltalmunk. Hisszük, hogy a kiontott vér, Váltság leszen szép hazánkért! Hozd el azt az időt Atyánk, Mikor a mi édes hazánk Szabadságban, boldogul él S egyedül csak benned remél: Erős várunk, dicső Urunk. LELKÉSZI BEIKTATÁS Uj lelkészt választott a Far- rel, Pa.-i egyház Nagy Ferenc lelkész személyében- Az uj lel­kész Welland, Canadában szol­gált Farrelba jövetele előtt. Hi­vatalos beiktatása március 1-én volt, vasárnap délután, istentisz­telet keretében. Jelen voltak a beiktatási ünnepen Rev. Byers és Rév. S. A. Kirkbride ame­rikai lelkészek, ifj. Dókus Gá­bor, Nagy András, Daróczy Má­tyás, Szathmáry Bertalan és Laky Zsigmond magyar lelké­szek. A lelkészbeiktatási egy­házi része után a templom alatti teremben bőségesen megrakott asztalok köré ültek az egybe­gyült vendégek százai. A fent- nevezett lelkészeken kívül al­kalmi üdvözlő beszédeket tar­tottak Baba József tb. gondnok, Fónagy János jegyző, Biró Jó- zsefné a Nőegylet elnöknője és Biró Gizella az ifjúság részé­ről. Nagy Ferenc lelkész nagy agi­litással kezdett nehéz munkájá­hoz. A gyülekezet elöljárósága, a különböző testületek és az egyháztagok nagy szeretettel és reménységgel veszik körül az uj lelkipásztort, aki tudást és munkakészséget hozott uj egy­házközségébe, hogy népének ja­vát, Isten országának növeke­dését szolgálja. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja is Isten áldását kéri az uj lelki- pásztor munkájára uj munka­terén- (L. Zs.) ••• •• KÉRELEM A szerkesztőség kéri az ösz- szes egyházak lelkészeit és elöl­járóit, hogy az egyház híreit rövidre összefoglalva pontosan minden héten küldjék be az alábbi címre: Ref. Lap. c-o. Ex­pert Printing Co., 4829 Second Ave., Pittsburgh, Pa. (7.) Kéri a kiadóhivatal az olva­sókat, hogy jelentsék .be egy levelezőlapon, hogy milyen köny­veket szeretnének megszerezni (Biblia, imakönyv, énekeskönyv, verseskönyv, elbeszélések, me­séskönyv, kereszténytanitások.) Ha kellő számú megrendelés lesz, akkor ezeket a kiadóhivatal az olvasóknak megfogja szerez­ni beszerzési áron. /VWWWWWWWVWWWWWVWWWWVWVWWWWWWWVWWWWWWWW küldetésében, még ma is vakmerőén próbálják meg, hogy megkérdezés nélkül rendelkezzenek egész nemzetek életével és jövendő sorsával. Hiába állanak elébük azok az emberek, akiket az élet igazi bölcsességre tanított meg, hiába hangzik el a figyelmeztető szó, hogy a “rólunk, nélkülünk” elv alkal­mazása már semmiképen sem illik bele a mostani század ke­reteibe: ezek az elvakult emberek megátalkodott önelégült-' séggel ülnek az asztal mellett, amelyen egy térkép formájá­ban fekszik egy-egy szerencsétlen nemzet s az operálókésnél ezerszer kegyetlenebb ceruzává metszik, vágják s eszükbe nem jut, hogy a ceruza minden milliméternyi továbbtolását újabb ártatlan ezrek jajveszékelése kiséri. A király nem hallgatja meg a népet. De a nép mégis erősebb, mint a király. Az ősz siralmait, a tél didergését nyomon követi a tavasz s a megdermedt taj gokba uj erő költözik. Valahonnan elindul a tavaszi szél és végigborzol erdőt, mezőt, hegyet, völgyet. Susog, beszél, kiált s kandalló tűz előtt szőtt álmok valóra válnak. A nép könyör­gő szavából követelés lesz s az alázatos kérés szava menny­dörgéssé változik. Tavaszi szél, újra eljöttél! Érints meg bennünket újra, hogy megértsük azt az üzenetet, amelyet minden tavasz el­hoz a csüggedőknek, a kishitüeknek. Vasváry Ödön.

Next

/
Thumbnails
Contents