Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-02-29 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal Biblia olvasási kalauz Emlékvers: “Egy szolga sem szolgálhat két urnák, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammomnak.” Hétfő: Jézus és az emberi érték. Lukács 8:26—34. — Jézus az embert Isten legértékesebb teremtvényének, az Atya fiának, az ő saját testvérének tartja. Ezért tesz meg mindent az elveszett, a bűnös embernek, a megmentésére. Az embernek fia az emberért áldozza fel a< ő saját életét. Megerősíti magát, hogy minket teljessé tegyen, szegénnyé lesz, hogy minket gazdagítson. A gadarenusok jobban sajnálták az elveszett disznó nyájat, mint örültek a megszabadított ember életének. Ma is igy vagyunk s ezért meg kell emlékeznünk arról, hogy az emberi élet a világnak legnagyobb értéke. Sietnünk kell a^oksak a megszabadítására, kik veszendőben vannak. öltöztess fel drága Jézus világosságba illendő öltözetbe, hogy a mások is látván életünket, dicsőítsenek tégedet. Kedd: Az anyagias ember. Lukács 8:35—39. — Az ördöngős disznópásztornak a meggyógyulása a gadarenusok disznó nyájának az elpusztulásába került. A nyáj elpusztult, de az ember megmaradt. A gadarenusok szivét végtelen harag töltötte be a nagy veszteség miatt s arra kénys.veritették Jézust, hogy hagyja el őket. Menjen ki az ő tartományokból, mert félnek vala ő tőle. Az az ember, aki megszabadult, azonban arra kérte Jézust, hogy vele lehessen. Jézus azonban haza küldte és elkötelezte arra, hogy beszélje el azt a nagy dolgot, amit vele cselekedett az Ur. Apostollá lett. Ez a tudat hiányzik a mi életünkből. Apostolok vagyunk és el kell készülnünk, amit az Ur cselekedett velünk. óh segits meg Atyánk mindnyájunkat arra, hogy tudjunk bizonyságot tenni a mi Urunk Jézus Krisztusunk mellett. Szerda: Egy gyermeknek az értéke. Máté 18:1—6. — Vételkedés, vitatkozás van Jézus tanítványai között. A kérdés, amely fölött vitatkoznak mélyre ható. Vájjon ki nagyobb a mennyeknek országában? Ki a legkedvesebb az Isten előtt? Jézusra bízzák a kérdés eldöntését. Jézus válasz gyanánt egy kis gyermeket mutat be előttük s reá mutat arra, hogy csak azok értékesek a mennyeknek országában, akik olyanok, mint a kis gyermekek. A gyermekek élete, tisztasága tehát a mi saját életünknek a zsinór mértéke. A gyermek születése szent hellyé változtatja az otthont, s Isten a szülék elébe a legnagyobb feladatot adja. Vigyáznunk kell atért a gyermekekre, mert csak ügy lehetünk Isten gyermekei, ha olyanok vagyunk, mint a mi gyermekeink. Segits meg óh Isten mindnyájunkat, hogy igyekezzünk olyanná tenni a világot, hogy gyermekeink örömmel éljenek abban. Csütörtök: Az embernek a legnagyobb értéke. Máté 12:1—13. — Egy hires angol költő énekli, hogy egy becsületes igaz ember az Istennek a legnemesebb teremtménye. Az ember az, akiért Isten az ö szent Fiát érte a világba küldte. Isten az emA JÓT SOSEM TESSZÜK HIÁBA vagy Az egyházra adott pénz, nem elveszett pénz Akkor történt, mikor még jólmentek a munkaviszonyok. Egy hűvös őszi vasárnap délután három fiatal testvérünk tért be az bért akarja megszabadítani a bűntől és annak büntetésétől, a haláltól. Nem a szombatért van az ember, hanem a szombat van az emberért. Az embernek fia a szombatnak is ura s igy szombat napon is szabad, sőt kötelesség jót cselekedni. Isten az embert a saját képére és hasonlóságára teremtette s az embernek önmaga és Isten iránt való kötelessége, hogy megőrizze magán Istennek képét. Atyánk! Segits meg minket, hogy hívek lehessünk mind halálig, megőrizzük magunkon a te képedet. Péntek: Testvérietlen élet kárhoz- tatása. Habakuk 2:9—15 — Az Isten atyasága az ember testvériességének a forrása. Az emberi életnek a legnagyobb fogyatkozása, hogy elfeledkezik a testvériségről s Isten atyaságáról. Ez a gyülöltségnek, háborúságnak a forrása. Jajj annak, aki várost épit nyereségre. Minden bajunk, minden nyomorúságunknak a forrása a háború, amely átzugik felettünk. Ennek a sebeit hordozzuk. Habakuk előre megmondja a testvérietlen életnek a veszedelmét. Óh Istenünk, segits meg minket, hogy mint testvérek éljünk egymás között. Szombat: A Krisztushoz hasonló szeretet öröme. I. János 3:13—24. — Isten úgy szerette ezt a bűnös világot, hogy az egyszülött Fiát adá, hogy mindenki, aki ő benne hiszen el ne vesszen, hanem örök életet éljen. Ha Isten igy szeretett minket, nekünk is igy kell szeretnünk a mi ember testvéreinket. Ne szóval szeressük egymást, hanem cselekedetekkel és valósággal. Ha valaki, akinek van elnézi, hogy a testvére éhezzék, hogy van meg abban Istennek a szeretete? Istennek az a parancsolata, hogy higyjünk Jézus Krisztusban és szeressük egymást. Drága Jéioisl Taníts minket nap- ról-napra arra, hogy benned vetett hitünket minél jobban megbizonyit- hassuk azzal, hogy egymást szeressük. Vasárnap: Szolgálatra mentettünk meg. Lukács 1:68—75. — Jézus nem azért jött, hogy neki szolgáljon a világ, hanem azért, hogy ő nyújtson szolgálatot az embereknek. Jézus követőit épen arról a szolgálatról ismerjük meg, amit Jézus nevében cselekszenek. A keresztyén élet Krisztusi szolgálat. Nem az, ki azt mondja: Uram, Uram, megyen be a meny- nyeknek országába, hanem az, aki cselekszi az Atyának akaratát. Az Isten szolgálat: ember szolgálat. Ez a keresztyén életnek a forrása és mélységes titka. Aki nem ebből a forrásból merit és nem ezt a mélységes titkot óhajtja megoldani: az nem lesz! testvére Krisztusnak soká. Édes Atyánk, segits meg minket, hogy mindenkor lehessünk készen a Krisztus nevében váló szolgálatra. ev. ref. egyház udvarára. A lelkész észre veszi őket, kimegy hozzájuk. Beszélgetésbe ereszkedik velük. Mielőtt elmennek, mind a három fiatal ember zsebbe nyúl és, adományt adnak át az egyház részére. Talán már hat, vagy nyolc éve is van ennek. Nem régen három ember jött be az ev. ref. egyház irodájába. Fáradtak, szégyenlősek. Csak rájuk kell nézni és látni lehet, hogy restelkednek. Bizony reszket aki beszél. — Tiszteletes ur, azért jöttünk, hogy temesse el az apósom. Aki beszél, evangélikus. Én eskettem. Mostohaatyja alapitó tagja volt egyházunknak és a legjobbjaink közzül való volt. A másikat nem igen ösmertem, de a harmadik egyike volt azoknak a fiatal embereknek, kik régebben zsebbe nyúltak és adományt adtak egyházunkra. Pedig katolikus. A megholtnak fia. Mivel nem felelek mindjárt, ők folytatják. — Nehéz helyzetben vagyunk, már hat éve nem dolgozott apa, de mindent megfizetünk. Már más helyütt is zörgettek. Azonban hiába. Kint hideg van. Rettenetes nagy a hó, nehéz a közlekedés. Nem egyháztag, nem hozzánk tartozott. Mit tegyek? Elküldjem őket? Ha a magunk alkotta szabályokat beakarom tartani, akkor nem temethetem el. Amint nézem őket, eszembe jut az a másik három fiatal ember. Akkor nekünk adósságot kellett fizetni, ő akkor nem nézte, hogy kathólikus, da, ide adta a maga adományát. Akkor ő segített, most rajtunk a sor. — Tudom, hogy cselekedetemért megrónak majd egyes egyháztagjaink, de e rettenetes hidegbe ne menjenek tovább, adunk helyet a temetőnkben. Lesz sirásó is és a gyászszertartást elvégzem. A szemek felragyogtak, az arcok kiderültek. A beszélgetés megeredt. Boldogan távoztak a hideg téli estén, szeretteikhez. Én is boldog voltam, hogy terhüket, gondjukat, aggodalmukat megkönnyithettem ebben a hideg, rideg, fagyos amerikai magyar egyházi élet végtelen sivatagában. Annak a három fiatal embernek jusson eszébe újra és újra, hogy az egyházra adott pénz nem elveszett pénz. Ha későn is, de százszorosán térül meg, akkor, mikor nem is várják, nem is gondolunk rá. Szabó András. LEGYETEK EGYMÁSHOZ JÓSÁGOSAK Egy Ízben egy bölcs igy sóhajtott fel: “Utszéli házban szeretnék lakni s minden embernek barátja lenni. Minden embernek legértékesebb szerzeménye a jóbarátok.” Egyszer vakációra indultunk. Meleg nyári nap volt, élvezet volt az autózás. Már dél felé járt az idő s megéhezvén, egy alkalmas helyet kerestünk, hol elfogyaszthassuk előre elkészített ebédrevalónkat. Az ut mellett egy kis templomot láttunk, körülötte üde, zöld gyeppel. No itt élvezet lesz megebédelni, a kis templom árnyékában megpihenni, mondottuk egymásnak: s megállottunk. Kezünkbe véve kosarunkat haladtunk az árnyékos rész felé, mikor egy meglehetősen udvariatlan hangú ur közeledik s kérdezi, hogy mit akarunk. Mi megmondjuk s erre ő erélyesen tudtunkra adja, hogy nem lehet. ígérjük, hogy mi semmi szemetet nem hagyunk magunk után csak engedje meg, hogy itt megebédelhessünk. Hiába minden kérés. Mi csalatkozva tovább megyünk s azóta autó túrákon soha sem merünk templom közelébe megállani. Templomaink állandóan testvériséget, jóakaratot és kegyes szivüséget prédikálunk, de sokszor sajnálkozással kell észre venni, hogy a gyakorlatban nem valósulnak meg ezek a Krisztusi elvek. Életemben már sok amerikai templomban is megfordultam s többször tapasztaltam a szigorú udvariasság mellett is a meleg barátságos érzület hiányát. Ilyenkor mindig elveszítette rajtam a prédikáció építő hatását. Pál apostol ezt irja az efézusi gyülekezethez: “Legyetek egymáshoz jóságosok.” Gyülekezeteinkben gondolunk-e arra, hogy ezt a lelkületet gyakoroljuk? Ha bejön egy idegen, vagy egy olyan testvérünk aki már régóta nem volt templomban, vájjon megérzi-é közöttünk, hogy mi őt testvérnek, barátnak tartjuk ? Lehetne azt tenni, hogy a presbitérium egy bizottságot nevez ki s ez a bizottság hivatásból végezné megbízatását. Ennél azonban sokkal jobb volna, ha minden tag arra törekedne, hogy igazi testvér és igazi jóbarát igyekezne lenni. “Legyetek egymáshoz jóságosok.” Bodor DánieL ELŐFIZETETT-E MÁR A REFORMÁTUSOK LAPJÁRA?
