Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-02-29 / 9. szám

6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A dayfoni egyház 1935 f ■ ■■ J f f rr\ évi működéséről Szabad legyen ezennel röviden megemlékeznünk a daytoni ref. egy­ház 1935-ik évi működéséről is, mely­ben gyülekezetünk élete és minden aktivitásának az eredménye, az Is­ten nagy kegyelméről tesz bizony­ságot. Pál apostolnak ezen intése: “Vigyázzatok, álljatok meg a hitben; legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe” nagy mértékben jutott ki­fejezésre. Egyházunk anyagi eredménye jó­val nagyobb volt, mint 1934-ben. És ha szabad ebből a tényből ki­indulva következtetnünk, úgy gyüle­kezetünk tagjainak is az anyagi hely­zete jobb stádiumba jutott. S ami ennél még fontosabb az, hogy szel­lemileg, erkölcsileg és lelkileg sem maradtunk el mögötte a múltnak, sőt nem egy tekintetben felülmúltuk azt. Az elmúlt évben úgy a rendes, mint a bűnbánó istentiszteleteink pontosan meg voltak tartva. Az '"Űr- vacsora, amelyben ifjainkkal együtt gyülekezetünk hithü tagjai kifogás­talanul nagy számban részesültek, hatszor volt kiszolgáltatva. S ez az a tény, amely hitünkről, vallásunk­ról, az Isten és Megváltónk iránti szeretetünkről tanúbizonyságot tesz inkább, mint bármi más! Az egyháztanácsosok az elmúlt év folyamán oly szép egyetértésben vé­gezték hivatásukat, hogy e tekintet­ben páratlanul állanak egyházunk történetében. Az egyház lelkésze, aki a middletowni ref. egyház teljes gondozását is átvette az ő egyházi teendőin és szükséges látogatásain kivül, segédkezet nyújtott ügyes­bajos dolgokban egyháztagoknak és nem egyháztagoknak egyaránt, akik hozzá bizalommal fordultak. Senkisem tagadhatja azt az igazsá­got, hogy ahol a jótékonyság forrá­sa kiapad, ott elqbb-utóbb kiapad a szív nemesebb érzése is; és a fös­vénység által becsukott kéz a lélek virágait fojtja meg. A jótékonyságot egyházunk kebelében a mi kedves Lorántffy Zsuzsánna Nőegyletünk gyakorolta, még pedig egyházunk énekkarán kivül a mi hü leányaink missziói körének a tagjaival kar­öltve. A fiuk és leányok vegyes missziói köre is a tanítónő vezetése mellett hasonló jótékonykodási szel­lemben végezte nemes működését. Egyházunk más egyháztársadalmi munkáját különben a fentnevezett szervezeteken kivül az egyház többi szervezetei végezték; nevezetesen: a vas. iskola 10 osztályával; továbbá a Kér. Ifj. T. Társasága három cso­portjával; valamint a varró osztály és végül az A. C. basketball cso­portjával. A hazafias szellemnek, a magyar hazaszeretetnek istápolása, miként a magyar nyelv tanítása is, kellően volt felkarolva és végezve, még pe­dig magyar nemzetünk nagy napjai­nak megünneplésében, valamint a hétköznapi és a nyári magyar isko­lánknak a megtartásában. Az egy­ház gyülekezete a trianoni revíziós mozgalomban is tényleges részt vett az aláírások megszerzésében és álta­lában a mozgalom ébrentartásában. Nos, kedves magyar keresztyén Testvérem, aki egyházunk eme lé­lekemelő magyar nyelvünket meg­őrző, tanításáért nagy áldozatokat hozó és nemzetünk igazságáért foly­ton harcoló működésétől távol tar­tottad magadat, mond: ki és mi le­szel te egyházunknál — 1936-ban? Evangyéliumi vallásodnak hive, vagy szégyene? Ev. ref. egyházad fenn­tartója, vagy pedig élő halottja? Templomlátogatója, vagy elkerülge- tője?. Teherviselője, vagy terhes na- dálya? A gyöngék támasza, vagy megvetője, Akadályok elgörditője, vagy okozója, A haladás buzditója, vagy kerékkötője? A gyülekezet jó- tékonykodója, vagy emésztő spon- gyája? A lelki élet építője, vagy rombolója? Alázatos keresztyén, vagy öndicsekvő valami? Krisztus hü kö­vetője, vagy pedig aljas árulója? Nos, melyiket választod, Mi lesz a feleleted? Melyik utón mész? Jézus a fenti kérdésekre ezt üzeni: “Aki vallást tesz én rólam az em­berek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt!” Sőt a hü munkásnak örökértékü ígéretet tesz, mondván: “Jól vagyon jó és hü szolgám; kevesen voltál hü, sok­ra bizlak ezután: menj be a te Uradnak örömébe!” — Azért biztat bennünket igy Pál apostol: “Legye­tek tehát erősek az Urban és az ő hatalmas erejében, öltözzétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög álnokságai ellen...” Mert, úgymond: “Más fun- damentomot senkisem vethet azon kivül, amely egyszer vettetett, mely az Ur Jézus Krisztus!” Legyen azért minden elhatározá­sodban és munkádban az üditő for­rás és tántoríthatatlan erő ez a há­rom mennyei kincs: Hit, Remény, Szeretet, hogy az élet javait igazán értékelni tudjad! Azary János, lelkész. •••—••• Hírek a tengeren túlról MISKOLCZON Ecsedy Ferenc mészáros mes­ter a Református Egyházra hagyta százezer pengőnyi va­gyonát. Gyermekei nem voltak, életében szerzett nagy vagyonát annak az egyháznak adományoz­ta, amelyiknek élete végéig prezsbitere volt. BARACSPUSZTÁN egy öreg prezsbiter, magyar gazda, 8000 holdnyi homokten­geren jár, viszi szét a szegedi egyház Református Hiradó-ját minden családhoz. Egy-egy ta­nyai központban összegyűjti a híveket csendes órára. Ezekből a példákból azt látjuk, hogy nem szükséges elhagyni refor­mátus egyházunkat, hogy gya­korlati keresztyén szolgálattal építgessük Isten országának falait. A KECSKEMÉTI Református egyház részére egy magát megnevezni nem akaró tag 6000 pengőt, azaz $1200.00 ajándékozott. Ebből 5000 pengőt fűtőkészülék besze­relésére, 1000 pengőt pedig a tanyai hívek gondozására kell fordítani. KÉT ÜT (Folytatás az 1-ső oldalról.) szikla. Tántorithatatlanul. így állsz-e te is barátaid, lelkészed, egyházad mellett? A jövő elé örömmel nézünk, jöttét jókedv­vel fogadjuk, mint a szántó­vető a hosszú tél után a tavasz közeledtét. Nézünk Jézusra. Még csak 31 éves. Már is mennyi jót tett. Számított az emberekre. Nézd, mit kiáltanak? Feszítsd meg! Számított a 12-re mint tanít­ványaira. — Azonban még ezek közül is egy elárulja, egy meg­tagadja, a többi pedig elszéled. Ott áll Pilátus előtt. Egy em­ber a hatalmas Róma hatalmá­val szemben. A városon kivül várja a kereszt. Ennyi baj, ve­szedelem láttára sem esik két­ségbe. Sőt azt mondja: “Semmi felől ne aggodalmaskodjatok. A világot meggyőztem ... Örülje­tek.” Jézus a bajok között sem veszi le tekintetét a célról. A drága gyöngyös korának királyainak neve elenyészik az idők ködében, de a tövis koro­nás Jézusnak neve évezredek múltával is tündöklőén áll élőt- tünk. Vezet, biztat, erőt ad. Irányt mutat. Eredményes élet nem a körül­ményektől, de a jelem tiszta­ságától függ. Ml volt a külömbség Kolum­bus és emberei között ? Egye­dül volt, félt a vihartól, az éle­lem, viz már romlásnak indult. A veszedelmeket éppen úgy lát­ta mint emberei. Sokkan nehe­zebb, nagyobb volt a felelőség­érzete, mint akármelyiknek em­berei közül. A különbség az volt, hogy ők vissza néztek arra a földre, ahonnan elindultak. Co­lumbus pedig előre nézett. Ar­ról a földről álmodott, melyet elfognak érni. Egyetlen egy em­bernek a nevét nem ösmerjük azok közül, kik elindultak vele, de mindenki tudja, hogy ki volt Kolumbusz Kristóf. Ő a helyes irányba tekintett. Egész emberre van szükség ahoz, hogy a helyes irányban tudjunk tekinteni. Nem könnyelmű egyénre, ki a következményekkel nem tö­rődik, bezárja tekintetét az ese­mények előtt. Egész ember az, aki szembe mer nézni az ese­ményekkel és az eljövendőt jó­kedvvel fogadja. Nem azt je­lenti ez, hogy neki nincs félel­me, aggodalma, gyötrődése, ba­ja. De jelenti azt, hogy ő na­gyobb, mint félelme. Gyermekkori olvasó könyveim egyikében benne volt ez a vers: “Van egy ország eldorádó. Ab­ban lakni, lenni jó ám.” Ennek a versnek csak akkor volna he­lye az olvasó könyvben, ha ez a történet utána jönne. 1845-ben két német testvér érkezett meg Amerikába. Az idősebb már ott­hon kitanulta, hogy kell a ká­posztát tenyészteni és a piacra elkészíteni. A fiatalabbnak nem volt mestersége, egy ösmerőse révén iskolába került, mérnök lett. Az idősebb az úgynevezett Cover Wagonhoz csatlakozott és elment Cáliforniába, hol farmot vásárolt. Káposztát termelt. Már jólmenő és nagykiterjedésü gazdálkodást és üzletet vitt, mi­kor öccse került hozzá. Az idő­sebb testvér nagy örömmel fo­gadta. Kivitte gazdálkodása meg tekintésére. Egy nagykiterjedé­sü káposztaföldre mutatva igy szól: “Nézd, ez és még ennél több, ami mind az enyém.” A fiatal testvér nem szól csak föl­vesz egy marokkal a földből és újai között széjjel morzsolja. Az idősebb korholólag szólt öccsére, hogy — mit, még szóra sem méltatod sikerem? .— Ép­pen a földet keresztül szelő fo­lyócskához értek és a megszó­lított felvett egy darab követ és testvéréhez fordulva kérdi: — Mi ez? — Egy darab kő. — Hát ez az ér? Valami érez. Hát bátyám, te ennyi éven keresztül aranymezőn növelted káposztáid. És valóban úgy volt. A világ leggazdagabb aranybányáját egy káposztaföldön nyitották meg 1848-ban. Californiának Eldorá­dó nevű- County-jában. Egyikünk azért panaszkodik, mert elvesztette vagyonát. Nézd itt van egy ember, aki szivét veszítette el. A másikunk azért panaszko­dik, hogy keresetét veszítette el. Nézd itt van egy testvérünk, ki egészségét veszítette el. Ezeknél előbbre való a hit, remény, szeretet, erő, egészség. Ezeknek birtokában mindent visszaszerezhetsz. Ezek nélkül semmit. Isten, Jézus ma is az, ami tegnap volt. Szerető édes Atya, Tanitó Mesterünk. Rájuk nézünk, őket követve mindent felölelhetünk. Nyomtatványok ügyében forduljon bizalommal a Reformátusok Lapja nyomdájához. 4829 Second Ave., Pittsburgh

Next

/
Thumbnails
Contents