Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-02-29 / 9. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA I KRISZTUS ARCA — SZIVÜNKBEN ^ A vallás belső, személyes viszony két személy, Isten és én ^ közöttem. Nem valami szervezethez, testülethez, nem is hitelvekhez, \ dogmákhoz való ragaszkodás, hanem édes, meghitt közösség Krisz- ■»' tus és a hivő lélek között. Akit nem látok — szeretek, akiben, noha nem látom, hiszek, kibeszélhetetlen ^örömmel örvendezek. \ Akit szeretünk, annak a képét szivünkben hordozzuk. Édes- >* anyám igen messze van tőlem, éveken át nem látom és a képe sj mégis itt van a szivemben. Távol lehetnek, vagy meghalhattak sze- retteink, de a képük itt él szivünkben. Itt él kitörölhetetlenül be- vésve és melegséget, édes érzést, hitet, inspirációt ad. $ Krisztus arca ott van-é a szivedben? Ettől függ hited, tűrő V erőd, reménységed, vigasztalásod. István arcán, a megkövezés fáj- ^ dalmai között, boldogság sugárzott. Mi adott neki erőt? Megszólal: A látom Jézust! v Itt van a böjti időszak. Nézd meg: szivedben van-é Krisztus arca? Vedd elő Bibliádat. Olvasd. Nézd Jézust. Hallgasd őt. Adj alkalmat arra, hogy bevésődjön szivedbe Krisztus arca s vele a & hit és üdvösség. V Dr. Újlaki Ferenc. A KÁLVIN EGYHÁZALKOTMÁNYA Irta: Dr. Nánássy Lajos. Az elfogadott szabályzatot minden harmadik évben kihirdették a Szent Péter templomban és arra mindenkinek esküt kellett tenni. így szilárdult meg a genfi egyházalkotmány. Nem szabad elfelejteni, hogy ez magának Genfnek készült, amelynek területén három egyházközség és környékén néhány falusi gyülekezet volt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a presbitérium felett ott volt Kálvin, aki nemcsak püspöki, hanem mint ellenfelei nem ok nélkül mondják, pápai hatalommal kormányozta a genfi egyházat. Az, amit a genfi egyházban találunk, a presbitérium plus Kálvin személye és tekintélye. A milyen határozottan hangsúlyozta Kálvin a lelkészek hivatalának isteni eredetét és vindikálta részökre a jus divinum- ot, annyival kevésbé próbálta erőszakolni a presbiteri rendszert olyan egyházakra, amelyekben a körülmények nem voltak kedvezők annak elfogadására. VI. MÁS ORSZÁGBAN KIALAKULT REFORMÁTUS EGYHÁZKORMÁNYZAT. 1. FRANCIAORSZÁG. Magától érthető, hogy a francia- származású Kálvinnak nagy befolyása volt szülőhazája református egyházaira és ezek őt kiváló becsülésben részesítették. Kálvin élénk figyelemmel kisérte a franciaországi reformációt. A francia gyülekezetek Párisban 1559-ben tartott gyűlésükön a genfi mintára rendezkednek be. De Kálvin ennyivel nem elégedett meg, hanem gondja a franciaországi tartományi és kerületi zsinatok megtartására is kiterjedt. Az ő személye biztosította a francia reformátusok hitegységét és lényegesen hozzá járult ahoz, hogy a francia nemzeti egyház alkotmánya teljes egészében kiépüljön. A “genfi pápa” szava szülőhazájában döntő volt. 2. SKÓCIA. A Knox János reformátor tanácsára az ország protestáns nemesei 1557-ben “The Lords of the Congregation” szervezetbe tömörültek és az 1559-ben tartott parlamenttől kérték, hogy Skócia számára “true kirk of God” alapittassék a reformáció tiszta tanai szerint, továbbá, hogy a régi egyház fegyelme fogadtassák el és végül, hogy az egyházi javak a lelkészek, iskolák és szegények segélyezésére fordittassék. (Sajnos, ez utóbbi pontot egyes nemesek kapzsisága miatt a maga egészében nem tartották be.) 1560-ban a genfi mintára rendezték be az egyházközségeket presbiterekkel és diakónusokkal, de már zsinatot is szerveztek. A Knox helyeslésével a lelkészek fölé superintendenseket állítottak, ezek között találjuk a gallo- wayi és orkneyi püspököket, akik korábban a római egyházat szolgálták. 1572-ben a Leithben tartott nagygyűlés az érseki és püspöki székhelyeket továbbra is fenttartotta és mikor John Douglast emelték a primási hivatalba, a szentelési szertartáson maga Knox prédikált. Az 1560-ik évből származó skót egyházalkotmányban nincsen említés téve a doktorokról, akiknek hivatalát legelőször az 1621-ben kiadott alkotmányban találjuk. 3. HOLLANDIA. Földrajzi fekvésénél fogva Hollandia egyházalkotmányát a francia reformátusoktól nyerte. Már 1563-ban a genfi minta elfogadása mellett nyilatkoztak Hollandia reformátusai és már 1574-ben a hollandi és a zeelandi tartományi zsinatok gyűléseket tartottak. Orange Vilmos király azonban követelte az államhatalom supremáciájának ki- domboritását az egyház felett. Mikor Hollandia római kath. uralom alá került, az ottani reformátusok függetlenítették magukat az államtól, mikor pedig református királyt kaptak, elfogadták azt az elvet, hogy egyházuk államegyház legyen. A változatos politikai helyzet és vallásháború miatt az egyházkormányzatot lehetetlen volt a maga teljességében megvalósítani, ezért Vilmos 1576-ban újra kimondatja, hogy a doktori, presbiteri és diakonusi hivatalok felállitandók, a presbitériumot illeti az egyházfegyelmezés joga, de a polgári hatóságnak van alárendelve. Az 1581-ben Middleburgban tartott zsinat a holland nemzetis ref. egyházat kerületekre és egyházmegyékre osztotta, de az egyházi hivatalnokok választásánál a polgári hatóság beavatkozásától nem tudott megszabadulni. 4. ANGLIA. Az 1549. évben Londonban száműzött Lasky reformátor az ott levő francia és német gyülekezeteknek super- intendense lett. Az idegennyelvü egyházak az anglikán egyháztól függetlenek voltak, de élvezték annak támogatását. A francia nyelvű egyház teljesen a genfi mintára rendezkedett be. A német egyházban a lelkészt, presbitereket és diakónusokat a gyülekezet tagjainak írásban leadott szavazata alapján választották és a lelkészek a presbiterek fenhatósága alatt állottak. (Ezért sürgette Lasky az állandó superintendensi hivatal felállítását!) A presbitereket életfogytiglan, a diakónusokat pedig egy évre választották. Most pedig térjünk át arra a kapcsolatra, amely Kálvin és az anglikán egyház között fentállott. A VI. Edward király idejében Bucer Márton német reformátor, aki egyházkormányzati javaslatot terjesztett a király elé. A javaslat szerint a püspökök mellé a presbiterek tanácsa állítandó és tartományi zsinatgyülések tartandók kétszer egy évben. A Mária romani- záló uralma alatt sok anglikán vezető ember (püspökök és papok) menekültek külföldre, ahol megismerkedtek a genfi egyházalkotmánnyal és szertartásokkal és ezek képezték Angliába való visszatérésük után az anglikán egyház kebelében a “puritán” pártot, amely Evangelical vagy Low Church party név alatt mai napig megvan. Kálvin nagy tudása tisztában volt azzal, hogy a kér. egyházban a II. századtól kezdve minden kétséget kizárólag igazolható a presbiter lelkészek felett álló püspöki hivatal és ennek irataiban több helyen kifejezést adott. így az Institutio IV. könyve 19-ik fejezetében, ahol a püspökök által végzett konfirmációról emlékezik meg. Mikor Roussel Gellértről, a hitjavitás egyik úttörőjéről értesült, hogy visszatért a római egyházba, ezt írja: “A püspök gondját viselje a lelkeknek, a püspök jól gondolja meg, hogy milyen sokkal tartozik, legyen a püspök jó pásztor, aki igaz táplálékot nyújtson a lelkeknek és juhaiért áldozza fel életét. Legyen oltalom, erősség a tévelygés ellen. Legyen vezér, aki kezében az írással, életmódjával, cselekedeteivel vezet az Úrhoz, ö az, akit az írás igy nevez: a föld sava, a világ világossága, az Isten angyala, munkatársa.” (Ep. II. De Christiani hominis officio in sacerdotalis papalis ecclesiae, a Prusinsky fordításában). Az angol protectorhoz írott leveleiben elismeri a püspöki hivatal jogosultságát és szükségességét és hozzá teszi: “Ha a püspökök úgy viselik magukat, hogy a Krisztus alá rendelik magukat, nem lehet elképzelni azt az anathémát, amelyet azokra kell alkalmazni, akik az ilyen természetű hierarchiára nem tisztelettel és a leghatározottabb engedelmeskedéssel tekintenek.” (Folytatása következik.)
