Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-02-22 / 8. szám

2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A KÁLVIN EGYHÁZALKOTMÁNYA Irta: Dr. Nánássy Lajos. III. KÁLVIN GENFI ALKOTÁSA 1541-BEN. Kálvint 1541-ben hívták vissza Genfbe, ahova szeptember­ben érkezett. Tisztában volt azzal, hogy a genfi egyháztörvé­nyek és fegyelem nélkül fent nem állhat, azért első gondja volt, hogy kidolgozza “Ordonnances Ecclésiastiques de 1, Église de Geneve” nevet viselő egyházkormányzati javaslatát. Ennek főbb pontjai a következők: I. LELKIPÁSZTOROK. Ezeknél nem elég, hogy ékesen szóló és tudományos készültségü egyének legyenek, hanem tiszta szívvel és erős jellemmel kell birniok. Mivel “sok fej ritkán intézi jól a dolgokat”, a lelkészek választásánál azt aján­lotta, hogy a lelkészek válasszák ki a legalkalmasabbat és ajánlják a világi hatóságnak. Megválasztás előtt a lelkészeket szigorúan meg kell vizsgáztatni tudományos készültségük, szó­noki képességük és jó erkölcsük felől. A lelkészek által kivá­lasztott uj lelkészt a tanácsnál bejelentik, amely vagy tudomá­sul veszi azt, vagy más jelölést kér. A papok által kiválasztott és a tanács által megerősített lelkészt a következő vasárnapon a népnek bemutatják, a megválasztott lelkész pedig a városi hatóságnak esküt tesz. A lelkészek hetenként értekezletre jöt­tek össze. II. TANÍTÓK. Ezek az Efézusbeliekhez küldött levélben említett doktorok, akik a theologián oktatták a lelkésznöven­dékeket. III. A VÉNEK TANÁCSA. Tagjai a lelkészek és a vá­rosi tanácsnak az egyház gondozására kiküldött tagjai, szám szerint 12. Még pedig 2 a kistanácsból, 4 a hatvanak tanácsá- ból, 6 pedig a nagytanácsból. A vének tanácsának kötelessége az, hogy az erkölcsök felett őrködjék. Figyelme a lakosság magán életére is kiterjedt. A vének barátságosan megintették a közönyösöket s ha ez sikertelen volt, a minden csütörtökön gyülésező presbitériumnak tettek jelentést. A városi tanács gondoskodott arról, hogy a presbitérium elé beidézett egyének megjelenjenek. Azokat, akik a bibliai tiszta hittől eltérő tanokat vallottak, a presbitérium kötelessége meginteni. A makacsokat eltiltja az Ur asztalától, további eljárás végett pedig a polgári hatóság­nál tesz jelentést. Azokat, akik az istentiszteleteket elhanya­golják, vagy a lelkészekkel szemben tiszteletlenek: a presbi­térium megdorgálja. Ha ismételt figyelmeztetés sem használ, az egyházból kirekesztendők. A titkos bűnözőket a presbiterek négyszemközt intik meg és ilyenekről egy presbiter sem tehet panaszt a gyűlés előtt, csak ha a vétkező makacsnak bizonyul, amikor az Ur asztalá­tól eltiltható. A presbiterek a nyilvános bűnösöket is barátságosan int­sék. Mindenben mértékletességre, keresztyén prudenciára kell törekedniük. Ha a nyilvánosan vétkezők a figyelmeztetés da­cára sem javulnak meg, nem vehetnek részt az úrvacsorában. Presbiter nem lehet mindenki, hanem csak jó és becsületes életű férfiak, akik Istent félik és jó lelki okossággal bírnak, (gens de bonne vie et honeste... sur tout crayant. Dieu et ayans bonne prudence spirituelle.) A presbiterek beválasztásuk alkalmával esküt tesznek. Megbízatásuk csak egy évre szól, de újra választhatók. IV. DIAKÓNUSOK. A szegények gondozói. Az árvák a városi kórházban tartandók és azt a hatóság minden három hónapban meglátogatja. A koldulás tiltandó. A munkanélkülie­ket is a kórházban kell tartani és ellátni. Kálvin bölcsessége sürgette a járványkórház felállítását is. A Kálvin által kidolgozott egyházkormányzati és egyház­fegyelmi javaslat szeptember 26-án már a tanács előtt volt. De a genfiek fáztak ,a rendszabályok elfogadásától. A városi kistanács tagjai tudván azt, hogy kényes kérdésben kell dön­teniük, nem jelentek meg annyian, hogy határozatképes gyű­lést lehetett volna tartani (16-ból 9 távol maradt!). Uj meg­hívót bocsátanak ki és szeptember 29-én vagy akarták, vagy nem, tárgyalni kellett a javaslatokat. Azokból egyes pontokat elfogadtak, egyeseket nem. Kálvin későbben igy úgy emlékezik vissza erre a gyűlésre, mint a melyen “izzadt, még pedig nem kicsit.” Nagy baj volt, hogy Viret kivételével lelkésztársai is ellene dolgoztak. Hiúságokat bántotta a Kálvin szellemi fölénye és az olcsó népszerűség útját választották, hogy fegyelem, törvény nem kell. A városi tanács tagjai a világi hatóság jogait akarták biz­tosítani és a vének (presbiterek) neve helyett a “tanács meg­bízottjai” elnevezéshez ragaszkodtak. Végül a leglényegesebb pontokat elfogadták. Kimondották, hogy mielőtt a lelkészek egy megválasztandó lelkészt vizsgára idéznek be, tartoznak előbb a tanácsnak jelentést tenni. A beiktatást a városi tanács jogkörébe utalták. A tűrhetetlen bűnözők megbüntetését a polgári törvényszék számára tartották fent, beleszámítva a lel­készeket is. A kisebb bűnök feletti őrködést a presbitériumra bízták, de a világi hatóságnak minden esetben jelentést kellett tenni az eljárásról és a végérvényes Ítélet a polgári hatóságot illette. Kénytelen volt Kálvin annyival megelégedni, hogy mivel a papok csak lelki fegyverekkel harcolhatnak, az úrvacsorától való eltiltás végeredményében a városi tanács, tehát a polgári hatóság hatáskörébe tartozott. A módositott javaslatokat 1541 november 7-én tették át a nagytanácshoz, november 20-án pedig az általános gyűlésen olvasták fel. így Kálvin elérte célját. Olyan egyházkormányzata lett Genfnek, “aminőt az Ur megmutatott az ő igéjében.” IV. A FALUSI GYÜLEKEZETEK KORMÁNYZÁSA. A Genf környékén levő falusi gyülekezetekről sem feled­kezett el Kálvin. 1546-ban “Projet d,un ordre de visitation des églises de la campaigne” cim alatt javaslatot dolgozott ki, amelynek nevezetesebb pontjai ezek: A városi tanács saját kebeléből 2, a genfi lelkészi kar szin­tén 2 tagot küld ki a falusi lelkészek és egyházak megvizsgálá­sára. Minden falusi gyülekezet gondnokot, vagy védnököt (gardes et procureurs de la parroiche) választ a világiak közül. A kiküldött bizottság látogatásának eredményéről a genfi pa­pok gyűlése előtt tett jelentést. A tervezetet a városi tanács jóváhagyta. V. AZ 1561. ÉVI ORDONNANCOK. Kálvin még 1545-ben hozzálátott uj, módositott szabályok készítéséhez. Azokat be is terjesztette, de a városi tanács egé­szen 1561-ig húzta, halasztotta azok elfogadását. Az uj szabályzat szerint lelkészválasztás alkalmával a né­pet is meg kell kérdezni. A jelöltek neveit a templomban kihir­dették és azok, akiknek kifogásuk volt valamelyik jelölt meg­választása ellen, okaikat előterjeszthették. A presbiteri gyűlésen a városi tanács egyik szindikusa ke­zében pálcával elnökölt. Ezt a szokást Kálvin töröltette, hogy jobban kidomborítsa a presbiteri gyűlések egyházias, világi be­folyástól független jellegét. Az 1541. évben elfogadott rendszabályokban benne volt, hogy a papok tanácsát kell kikérni a városi tanács által a pres­bitériumba kiküldendő tagokra nézve. Ezt az intézkedést idáig nem vették komolyan és a reformátor érvényt szerzett ennek is. Genfnek kétféle lakossága volt. A bevándorlók (bourgeois) és bent született polgárok (citoyens). A tanácsban féltékeny­kedve néztek a bevándorlókra, akik főleg franciaországiak vol­tak és Kálvint, mint honfitársukat nagyobb becsben tartották a genfieknél. Kálvin kivivta, hogy a presbiteri tisztség betölté­sénél nem szabad különbséget tenni a bevándoroltak és polgá­rok között. Az uj szabályzat szerint a lelkészeknek hétköznaponként minden templomban prédikálni kellett. A presbiterek számára hivatalba lépésök alkalmával eskümintát dolgozott ki. Elfogadták, hogy a városi kórház élén, amelyben a szere- tetmunka is összpontosult, mestert válasszanak. Kétféle dia­kónus van: segélypénz kezelő és betegápoló. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents