Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-02-22 / 8. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal NÉPSZOKÁSOK ÉS EVANGÉLIUM (Folytatás az 1-ső oldalról.) imádkozzék. Megjegyeztem ak­kor a mellettem ülők előtt, hogy sokkal szebb ennél a fa­lusi lakodalom, mert ott nem feledkeznek meg1 evés előtt Is­tenről. Még ha egyébként nem szoktak is egy családban evés előtt imádkozni, de lakodalmi alkalomkor minden esetben imádkoznak. Más dolog azonban, ha eze­ket az imádságokat tesszük az evangélium mérlegére. Ha a lakodalmi kegyességet Isten Igéje fényében megvilágitjuk, akkor ismét sok szomorú dol­got látunk. Az imádság igen sokszor megszokott szavalat, amit a vőfély, vagy a násznagy mond el, de nincsen benne a Lélek­ből semmi. Hát ha még a töb­bit is megnézzük! Amikor fel­szolgálják az ételeket, minden tál étel előtt mondanak egy- egy kis tréfás versikét. Csak az a baj, hogy ezekben a versek­ben igen sokszor a szent dol­gokat is kicsufolják. Jelen voltam egy lakodalmi vacsorán, ahol a vőfély, ami­kor behozta a bort az asztalra, egy olyan verset mondott, ami felért egy nagy káromkodással. Sajnos szószerint nem tudom leírni, de az volt benne, hogy azért lesz majd jó a menyor­szágban, mert ott szent Péter csapra üt egy nagy hordót, s alátesszük a szánkat, s mind­addig el sem vesszük, amig ki nem ürül a hordó. Evangéliumi szempontból so­kat lehetne mondani azokra a dolgokra is, amikor félittas, vagy egész ittas állapotban a menyasszonyt, vagy az ifjú párt, sőt még másokat is trágár viccekkel tréfálják meg. Sokszor felvetődik az a pro­bléma, hogy lelkipásztor el- menjen-e és résztvegyen-e eze­ken a lakodalmakon. A vélemé­nyek különbözők. Sokan még azt is megengedhetőnek tart­ják, hogy a menyasszonnyal, no meg még egyesekkel ne­hány táncot eljárjon, vagy a népszerűség javára könyvelik el, hogy ott a többiekkel együtt fújja a nótákat, esetleg abban vezér szerepet játsszék. Hivat­koznak nagy előszeretettel az Ur Jézusra, aki elment a kánai menyegzőbe. Csak azt elfelej­tik, hogy ebben a menyegző­ben olyan csodálatos dolog tör­tént, hogy mindenki dicsőítette Istent. Dacára a borrá változ­tatott viznek, nem azt látjuk, hogy az emberek az asztal alá itták volna magukat, hanem Jézus csodája arra indította őket, hogy Isten hatalmát ma­gasztalják. Vagy 10 éve beszéltem egy segédlelkésszel, aki éppen la­kodalomból jött haza és csele­kedetét belmissziónak minősí­tette, azt mondván, hogy o akkor belmissziót végez, ami­kor látja, hogy egy legény csú­nyán táncol s odamegy, hogy elkérje tőle a leányt. Megvallom, többször men­tem el lakodalmi vacsorára, noha soha sem kívántam tán­colni és a vacsora után egy percig sem maradtam ott, de azt kell tapasztalnom, hogy még erre sincs semmi szükség. Egyfelől nem érezheti jól ma­gát Isten szolgája ott, ahol it­tas, kurjongató emberek között kell beékelődnie, másfelől pe­dig maguk a lakodalmasok sem nagyon örülnek neki, ha az evangélium szolgája a maga jelenlétével feszélyezi őket. Elődömmel történt, hogy egy ilyen lakodalmi vacsora után mikor hazaindult, az egyik násznagy nagy őszintén igy szólt hozzá: Nagy tiszteletű ur nagyon örülünk neki, hogy eljött és megtisztelt bennünket, de még jobban örülünk, hogy elmegy. Mig itt van, addig nem tudunk kedvünkre mulat­ni. Dehát mit tegyünk? Nincs semmi mód arra, hogy a fa­lusi lakodalmat is áthassuk az evangélium sójával? De igen is van. S amit most még rövi­den mondok, az nem terv, nem elgondolás, hanem olyan dolog, amit mi már kipróbáltunk, és azok között, akik keresztyén életet igyekeznek élni, gyako­rolni is kívánunk. Menyegzői ünnepélyt kell rendeznünk. Ki kell zárni a mulatozást, a részegeskedést, az őrületes táncot, de kell a helyére jobbat adni. Gyülekezetemben már évek óta többször előfordult, hogy az evangéliumi gondolkozásu családok gyermekeik menyeg­zőjén mellőzték a muzsikát és a táncot. De volt ezeknek a menyegzőnek valami nagy hi­bájuk. Az, hogy jobbat nem adtak helyébe, s igy azok unal­massá váltak. Nem csoda, hogy sokan nem érzeték igy jól ma­gukat és nem kívánták ezeket a menyegzőket. Ez indított bennünket arra, hogy hivő emberek menyegző­je alkalmával a gyülekezeti te­remben szeretet - vendégséget rendezzünk, amelyre szép mű­sort készítettünk. Volt kis elő­adás, párbeszéd, szavalat, vi­dám, kedves tréfálkozás, tea, sütemény. Köszöntötték töb­ben az uj párokat, s úgy éjfél­tájban jó kedvvel, vidáman tért haza mindenki. A menyegzői szeretetvendégséget rövid bib­lia-magyarázattal, imádsággal és énekléssel zártuk be. Ami a régi lakodalmi szoká­sokban szép volt, az megma­radt igy is. Volt vőfély, voltak koszorúslányok, násznagy, az esküvővel járó menyasszony­kikérés, beköszöntés stb. mind megmaradt. De elmaradt a szokásokból az, ami ellenkezik a Krisztus evangéliumával. Nagyon természetes, hogy nem ajánlanám ezt a megol­dást senkinek, aki a világi dol­gokat össze kívánná keverni a lelki dolgokkal. De ha valahol a talaj elő van készítve erre, akkor nagyon jó megoldásnak tartom a menyegzői szeretet- vendégség tartását. Ezekről a szeretetvendégsé- gekről senki sem ment haza csalódottan, de legfőképpen olyan állapotban, amelyben Is­ten nem gyönnyörködhetik. Bizonyára többen lesznek, akik e kérdésben el fogják mondani a maguk véleményét. Erre nagy szükség van. Csak az a fontos, hogy mindenki te­gye véleményét előbb az evan­gélium mérlegére. KÉRELEM A szerkesztőség kéri az ösz- szes egyházak lelkészeit és elöl­járóit, hogy az egyház híreit rövidre összefoglalva pontosan minden héten küldjék be az alábbi cimre: Ref. Lap. c-o. Ex­pert Printing Co., 4829 Second Ave., Pittsburgh, Pa. (7.) Kéri a kiadóhivatal az olva­sókat, hogy jelentsék be egy levelezőlapon, hogy milyen köny­veket szeretnének megszerezni (Biblia, imakönyv, énekeskönyv, verseskönyv, elbeszélések, me­séskönyv, kereszténytanitások.) Ha kellő számú megrendelés lesz, akkor ezeket a kiadóhivatal az olvasóknak megfogja szerez­ni beszerzési áron. Árváinkról, egyedül maradt öregeinkről nekünk kell gondos- kodnunk! Támogassa Árva és Aggmenházunkai! FONTOS Midnlási tanácsok Amerikai polgár férjének honosodása Kérdés: Feleségem 1932-ben nyert amerikai polgárjogokat. 1928-ban kötöttünk házasságot. Megfelel-e a valóságnak, hogy ily esetekben a férj második papírért folyamodhat, anélkül, hogy első papírját megszerez­né ? Válasz: Ily előnyben csak azok részesülnek, akik 1934 május 24. után házasodtak, vagy ha a nő a jelzett dátum után nyerte el polgárjogait. Az ön esetében tehát a szabály­szerű előirást kell követni, ezek szerint az első lépés: az első papír «beszerzése. Amerikai polgár férjének behozatala Kérdés: Honosított ameri­kai polgár vagyok s vőlegé­nyem külföldi lakos, tehát be­vándorlási szempontból “ide­gen”. Rövidesen Európába uta­zom s vele ott házasságot kö­tök. Behozhatom-e őt kvótán kívül, mint hites férjemet? Válasz: Kvótán kívül csak azon férj hozható be, aki 1932 julius elseje előtt házasodott. A jelzett dátum után kötött házasság esetén az illető csak kedvezményes kvótában hoz­ható be. Emellett Önnek iga­zolnia kell, hogy jó anyagi körülmények között él s ily módon férje nem lesz a köz terhére. Egy deportált idegen újbóli bebocsátása Kérdés: Egy besurrant ide­gent deportáltak. Az illetőnek tudomására hozták, hogy egy év eltelte után visszajöhet, an­nál is inkább, mert feleségét és gyermekeit hagyta ebben az országban. Mennyi idő eltelte után folyamodhat az illető új­bóli bebocsátásért? Válasz: Az illetőnek minde­nekelőtt engedélyt kell kérnie a Munkaügyi Minisztertől. Ily engedélyért, deportálása után, bármikor folyamodhat, viszont tekintet nélkül arra, hogy kér­vényét kedvezően itélik-e meg, vagy sem, egy éven belül sem­mi esetre sem térhet vissza az Egyesült Államokba. ELŐFIZETETT-E MÁR A REFORMÁTUSOK LAPJÁRA?

Next

/
Thumbnails
Contents