Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-02-08 / 6. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Published by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Prof. Alexander Tóth, D. D., President EDITORIAL COMMITTEE: Rev. Louis Varga, Rev. Sigmund Laky, 221 Johnston Avenue 737 Mahoning Avenue Pittsburgh, Pa. Youngstown, Ohio. PUBLISHING COMMITTEE: Rev. Andrew Kovács, 307 Spring Street, Brownsville, Pa. Paul Téglássy, 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa. RATES: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. PUBLICATION OFFICE: 4829 Second Ave. — Pittsburgh, Pa. A HADSEREG Lapunk mult heti számában a vezérkarról irtunk s rámutattunk arra, hogy egyházközségeink életét azok tehetik virágzóvá és gyümölcsözővé, akiket az egyháztagok bizalma és szeretete a vezérkar tagjai közé állított. Lehet azonban a vezérkar akármilyen ügyes, buzgó és áldozatkész, ha nincsen megfelelő hadereje, a legszebb a legjobban kidolgozott terveket sem tudja végrehajtani s odaadó hűséges vitéz harcosok nélkül a legszebb hadi terveket sem lehet megvalósítani. A mi vezérkarunk mellett azonban van egy hűséges sereg. Ez a hadsereg magára öltötte az Istennek teljes fegyverzetét. Felövezte derekát az igazsággal. Felöltözött az igazság páncéljába. Lábát felsaruzta a béke evangyéliumának a készségével 1 Felvette a hit pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzét elolthatja! Felcsatolta az üdvösség sisakját, valamint a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Készek a kérésre, a könyörgésre és a lélekben való imádkozásra mindenkor minden szentekért! (Efézusi levél). Egy ilyen hadsereggel könnyen lehet győzedelmeskedni abban a harcban, amelyet a keresztyén anyaszentegyháznak folytatnia kell. Mi a sötétséggel, a világ uraival harcolunk és a gonoszságnak a leikéivel! Nem abban áll hát az igazi egyháztagság, amiben sokan gondolják. Nem csak az egyháztagsági dijak befizetésében, nem csak alkalmi templomjárásban, hanem a Krisztus harcának a harcolásában. Azok a gyülekezetek, amelyeknek a tagjai olyan fegyverzetben járnak, aminőt Pál követel azoktól, akik a Jézust szeretik, az igazán boldog gyülekezetek. Diadalmas a harcuk, győzedelmes az életük. Sok gyülekezetben az a nagy fogyatkozás, hogy tagjai hordozzák azokat a fegyvereket, amelyek a győzedelmet biztosítják. Ebben az esztendőben még inkább, mint bármikor máskor, törekedjék mindenki arra, hogy hü vitézei legyen a Jézus Krisztusnak. A vezérkar csak azokra számíthat, akik maradék nélkül, minden fenntartás nélkül állanak a Krisztus zászlója alatt. Napról-napra fel kell öltöznünk az uj embert, hogy valamiképen azt ne mondja ránk az apostol, hogy sokan betegek közöttetek és sokan elaluvának. Beteg test, aluszékony lélek nem alkalmas a harcra. Azért tehát, hogy folytonosan erősödjünk, a következőkre van szükségünk: 1. Minden alkalmat, amelyet Isten kegyelméből nyerünk, fel kell használnunk az igének a hallgatására és megtanulására. Nemcsak az egyetlen vasárnap reggelt, hanem minden alkalmat, különösen a hétköznapi bibliai órákat. HALÁLOZÁSOK A Pittsburghi Ref. Egyházban jan. 31-én halt meg Soltész Ferencné, szül. Zsarnay Johanna. Régi előkelő családból származott. Abauj megye, Zsarna községből, 39 évvel ezelőtt jött Amerikába. 33 évvel ezelőtt ment férjhez Soltész Ferenchez. Egész életét a családja és az egyház szeretete töltötte be. Az egyház egyik legbuzgóbb tagját vesztette el benne. Házaséletét több gyermekkel áldotta meg Isten, ezek közül kettőt temetett el. Még egy éve sincs, hogy egyik felnőtt nagy fia hosszas betegség után elköltözött az élők sorából. Gyermekei után való bánkó- dása csak súlyosbította régi betegségét, mely az utóbbi néhány hónapban teljes erővel nehezedett reá. A család gondjai is egyedül az ő vál- lain nyugodtak, mert férje évek óta gyógyíthatatlan beteg a szanatóriumban. Utolsó vágya volt, hogy kisebbik leányát, Irénkét támasz nélkül ne hagyja. Isten beteljesítette a kívánságát és egy hűséges férjet rendelt melléje. Szeretteitől elbúcsúzva, Isten akaratán megnyugodva csendesen hajtotta fejét örök álomra. Február 2-án délután volt a temetése. A gyászoló közönség alig fért el a templomban. Halálával egy áldott, munkás, gazdag élet záródott le. Legyen azért az ő jutalma nagy a mennyekben. Gyászolják gyermekei, Jolán, férj. Vansáng Jánosné és gyermekei Lilian, Károly. Irénke és férje Diószeghi János, két nagy fia Ferenc és János. Keresztkománéja Hagara Zsigmondné és komája Müller Ferenc. A detroiti ref. egyházban nagy részvét mellett temettük el január 23-án az oly fiatalon, alig 21 éves korában elhalálozott Józsa István- nét, született Szabó Katalint. Gyászolja ifjú férje és kiterjedt rokonság. A Woodmere temetőben helyeztük örök nyugalomra. Találja meg lelkének nyugalmát és békességét az egek Uránál Istenénél! Január 24-én pedig egy parányi koporsó felett kellet teljesíteni angol és magyar nyelven lelkészi szolgálatot. Nagy Ernő Róbert, Nagy Ernőnek és fejesége szül. Boros Vilmának alig két hónapos kis fia hunyt el az Urban január 22-én. A szülőkön kívül gyászolják mindkét részről a nagyszülők s rokonok. A Woodmere temető lett gazdagabb egy drága kis halottal. Legyen álma csendes! —o— A Bridgeporti State Streeti egyházból jan. 27-én temette el az egyház lelkésze id. özv. Szabó Jánosné, szül. Jakab Zsuzsánna 80 éven felüli (Méhészke, Abauj m. születésű) református testvérnőnket, ki több mint egy félszázaddal ezelőtt jött ki Amerikába és telepedett le itt Bridgeporton. A megboldogult alapitó tagja volt egyházunknak, Kálvin Egyletünknek, Nőegyletünknek és megindítója minden más egyházi és egyleti munkának. Férje pedig első gondnoka volt egyházunknak. Mindenki csak “Szabó Néni”-nek hívta s az egyházunk körében is mindenki szerette, tisztelte és becsülte. Alig volt olyan istentisztelet, amelyikről ő hiányzott volna. Nem lakott közel a templomhoz, de még a legrosszabb időben is ő volt az, aki a legelsőnek érkezett meg a templomhoz. Sok névtelen adomány, munka fűződik az ő nevéhez, amit a legnagyobb hűséggel tett meg mindenkor az egyházáért, melyet olyan nagyon szeretett. Csak nehány napig betegeskedett és szép csendesen elaludt örökre. Tisztelői a nagy hideg dacára is szép számmal jelentek meg a temetésén. A sírnál Bandré György Kálvin egyleti elnök is szép szavakkal emlékezett meg a megboldogult testvérünkről, kit két testvérén kívül menye, unokái, dédunokája és nagyszámú rokonsága gyászol úgy itt mint az óhazában. Nyugodjon békével. Legyen áldott emlékezete. A new yorki 69-ik utcai egyházban elhunyt Farkas Lajos magyar testvérünk 57 éves korában. A magyarországi Tabon született, másfélévtizede volt az Egyesült Államokban. Gyászolja felesége és Budapesten élő két leány, vejeivel és unokáival. A gyászszertartást a Balló-féle ravatalozóban egyházunk lelkésze végezte. Az elhunytat a St. Michael cemetarybe kisérték. —o— Loraini egyházunkból jan. 29-én temettük Szabó Gábor régi ame- rikás testvérünket, aki 32 évvel ezelőtt Zemplén m. Zétény községből vándorolt ki. 2. Tehetségünk szerint járuljunk hozzá az egyházközségnek és intézményeinek a fenntartásához. Az adakozásban meg ne restüljünk. 3. El ne feledjük, hogy az egyházközség a maga életét nem a templomnak a falai között éli, hanem benne van a jelenvaló világbani s igy azokat a nagy célokat is segiteni kell, amelyek a világot győzik meg arról, hogy mi a Krisztus harcát harcoljuk. 4. Különösen ki kell vennünk a magunk részét az egyháznak a jótékonysági munkájából. Teljes odaadással és áldozatkészséggel kell segítenünk azokat az intézeteket, amelyek egyedül mi általunk lesznek képesek arra, hogy az Istentől nyert megbízatást híven elvégezzék. Az a hadsereg, az az egyháztagság, amely ezekben a tervekben odaadóan áll a vezérkar mögött, diadalmas, győzedelmes egyház lesz. “Istennek választott népe, Kit ékesít az ő képe, Vigyázz belső ékességedre. Szemeid arra nézzenek, Ki által menny s föld lettenek, Mert ez szolgál dicséretedre. Igéjét tisztán hirdessed, Szent házát buzgón szeressed, A jókat tarsd meg kebeledbe. A kik mutatják hitüket Munkájukkal, az ilyeket, Mint hivő fiaidat vedd be!’'
