Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-11-12 / 41. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal Lord where they worshiped Him in their own tongue and according to their own dearly bought religion. We know what they said and tlipught of Him! But what do we think ot God? How do we feel personally about Him? What is our innermost opinion? Are we grateful, are we deserving children? Are we able and willing to preserve the trust handed down to us? Shall their great and noble work — our heritage! trickle through our hands? I WANT TO KNOW WHAT YOUR ANSWERS TO THESE QUESTIONS ARE? For the moment never mind what OTHERS said and did and thought, T am anxious to know what YOU say, what YOU do, what YOU think PERSONALLY about these things! Rev. F. Nagy Akik a legsúlyosabb keresztet hordozzák Még látom a fehér kent dők lobogását. A testvérek, rokonok, lobarátok búcsúzó seregét, ott a budapesti keleti pályaudvaron. Még érzem a könnyharmatos szemek simogatását és az erősítő, bátoritó, baráti kéz- szoritások melegét. Felejthetetlenül szép és felemelő lelki élményekkel meggazdagodva, mélységes hálával gondolok vissza hazai utánira. Hiszen csaknem másfél évtizedes távoliét után ölelt magához újra az áldott honi föld. Hogyne lennék hálás érte! Hogyne értékelném nagyra azt a sok szeretetet és jóságot, fényt és meleget, amely odahaza körülsugár- zott. Minden egves napnak meg volt a maga nagyszerű, kiemelkedő, lelkesítő vagy szivbemarkoló eseménye. Különösen fogva tart annak a bucsuestnek az emléke, amely kedves budapesti papnétestvérem vendégszerető, meleg otthonában folyt le. Lehettünk ott vagy tizenketten papnék együtt. Csak az, aki közül másfélév tizede nélkülözte fájón a lel ki közösség magasba lendítő erejét, tudja igazán megérteni, hogy mit jelenítettek számomra azok a meghitt beszélgetések, lel kés bizonyságtételek és mélyről fakadó imák. De a* mig egyfelől nagy örömmel láttam, hogy milyen bátor hősi elszántsággal tették le az életüket papnétestvéreim a legszebb szolgálat, az Isten országa építésének oltárára, — másfelöl egy sötét árnykép jelent meg előttem, és egy fájós, fojtogató gondolat feküdt a lelkemre. Ezek az önfeláldozó, nagy- hitii, csodálatos életek nem fognak-e egyszer épen úgy megbénulni, mint a többiek, ha kidől, mellőlük az életi- társuk, és befödi őket is az őzvegyi fátyol. Rám meredt közvetlen közelből, könyörtelenül, mint egy szörnyű fekete kérdőjel, a havi 55 pengős (10 dollár) nyugdij- tengödö, vidéki református őzvegypapnék sorsa. Azoké, akik eddig szinte emberfeletti önmegtagadással tudtak némán, türelmesen várni és szenvedni, de most már csaknem teljesen össze roskadtak a kereszt alatt. Elsősorban is a melegen és mélyenérző, női lelkek- hez szólok. Hát el lehet egyáltalán képzelni, hogy havi 55 pengőből élni, és ruház'- kodni lehessen? Engem otthon sok kéréssel elhalmoztak, de senki sem kért arra, hogy segítsek őzvegypapné testvéreim nyomorán enyhiteni. De belső lelki kényszer sürget, tép és zaklat ellenállhatatlanul, hogy szót emeljek az érdekükben. Vétkes és helyrehozhatatlan mulasztást kö vetnék el, ha oda nem tárnám amerikai magyar testvéreim elé is hazai papné!- társaim égető szenvedéseit, mély sebeit, kétségbeesett segély kiáltásait, éhezését, fázását, cselédsorsát, pusztulását. S. O. S! S. O. S! kiáltják felénk a némán szén védők. Ne legyen hát addig nyugodt éjszakánk, amig lel künk mélyére nem tekintünk, és fel nem tettük ragunknak a kérdést: "Mit tehetek érettük én, aki halb k most sorsukról?’’ - t r-'iv denki tehet valamit. \ V-r kisebb adomány is r könnyeket törölni, sebeket gyógyítani. Kétszeresen ad, aki gyorsan ad. A Református Lelkész- nék Országos Szövetségének elnöke, dr. Ravasz Lász Ióné évekkel ezelőtt már “Gyorssegélyalap” látesité- sét látta szükségesnek. Ezt az alapot kell nekünk is e- zentul rendszeresen támogatni. Az adományokat időként hirlapilag nyugtázni fogjuk és következő címre kérjük: 29*20 165 Street, Flushing, New York, vagy az irodába: 344 E. 69 St. New York, N. Y. Takaró Gézáné Ügynököket keresek $9.50-es hazai importált tok huzattal ellátott 6 fontos kacsatoll paplanokra meg- rendelésket felvenni, írjon: J. A. WEIGH & CO. 255 Ontario St. Buffalo, N.Y. MAGYARHONI HÍREK NT. BODA JÓZSEF veszprémi református lelkész, akit amerikai tartóz- kadása alatt sokan megismertek és megszerettek, aki utoljára, mint a clevelandi első egyház helyettes lelkésze, munkálkodott közöttünk, tartalmas gyülekezeti lapot szerkeszt “Jeruzsá.lemi Harangszó” cimen. Ebből való a “Reformáció szüksége” cimü cikkünk és a következő hir, mely világosságot vet óhazai testvéreink egyik fájdalmas sebére. ‘ REVERZÁL1S VESZTESÉG, mely újabban any- nyi könnyet facsart ki vergődő házasulandó életekből, annyiszor boritja lángba békés családok életét, fenyegeti gyülekezeti életünk jelenét s jövőjét. Nem lehet megkeseredés nélkül szemlélni, hogv a legtöbb esetben szívtelen erőszaknak engedve mindig a református félnek kell reveit zálist adni, mert a kath. fél már azzal is “nagy áldozatot” hoz, hogy egy protestáns egyénnel házasságra lép. Mennyire megváltozott a szellem azóta, hogy a veszprémi gyülekezet idősebb tagjai több mint százan köthettek vegyes házasságot a- nélkül, hogy “vadházasok” lettek volna s “törvénytelen” gyermekekkel gazdagították az egyébként is kevésszámú magyarságot. A múltban valóban kölcsönös megegyezéssel” kötött reverzálisokért nem vádolunk senkit. Helyenként és időnként előforduló tünete1- voltak. Az ellen a felfogás ellen azonban, mely nemcsak elnézettnek, megengedettnek, de a legtermészetesebbnek találja s egyenesen megköveteli, hogv minden esetben a református fél — ha férfi, azért, mert az asszony neveli a gyermeket, ha nő azért, mert a férfi hordja a kalapot — adjon reverzálist, az ellen a szellem ellen tiltakozunk és minden erkölcsi és lelki erőnkkel küzdünk. Minden egyháza jövőjéért aggódó reformátusnak meg kell érteni presbitériumunk határozatát, melyet sajtgó szívvel, szomorúan, távolról sem szörnyű ítéletnek s hideg kirekesztésnek, de védelemnek hozott, mellyel az egyház ott akar állni minden kételkedő gyermeke mellett szeretetteljes figyelmeztetéssel és fegyelmezettséggel segíteni a kisértés órájában. “EGYHÁZI HÍRADÓ” a cime Nt. Bakó László szegedi ref. lelkész hetenként megjelenő nagyszerű gyülekezeti lapjának, melyből a következőket vettük. KAPI BÉLA evangélikus püspök jelentéséből: “Néhány mozaik kép mutatja a világhelyzet egy esztendő alatt bekövetkezett kialakulását. V. György angol király temetésén a koronás királyok és államférfiak sorában ott lépkedett az orosz szovjet képviselője is, aki annakidején az angol uralkodóházzal rokon cári családot legyilkoltatta; egy párisi ünnepségről készült fény- képfelvételen egymásmelleit láttuk a francia miniszterelnököt, a minisztereket és a francia kommunista párt vezértitkárát ; Mexicoban leromboltak, az országból kiűzik a szerzeteseket és apácákat, Spanyolországban polgárháború dúl és kifosztott apácatemplomok sírboltjából az utcára dobálják a csontvázakat; Madrid felett halálmadárként repülőgépek keringnek és rettenetes testvérharcban közel százezer spanyol pusztult el spanyol kéztől. Az Isten ellen harcoló oltárrombolóknak Franciaország szállítja a fegyvereket; Oroszországban uj Ítélet zug végig, vésztörvényszékek márvány arcú birái a vádlottak padjára kerülnek, porkolábok a régi börtönőröket vetik tömlöc- be és a hóhérokat uj hóhérok húzzák bitófára... Csákánnyal bontogatják a ke- resztyénség nagy templomát ; tiizcsóvával járnak kétezeréves asztagok között; mérget hintő éjszakai próféták settenkednek az ifjúság és a munkásseregek között. Mi pedig azon vitatkozunk, hogy egvmás mellé állhat-e Krisztusnak két különböző papi ruhát viselő szolgája? Paragrafusok útvesztőit járjuk, emberi szervezetek és institúciók menedékházát ácsolhatjuk, de azt is csak fenyőfából. Kicsinyes érdekek vakondtúrására állunk fel és onnan akarjuk megítélni a minket érdeklő világot. Pedig sziklavárra volna szükségünk, paragrafus felett a lélek tüzére. Örökkévaló hegycsúcsokra kellene felemelkednünk, sziikköríi világunk^ helyett az igazi, nagy világot betekintenünk. VÍZUM-MENTES AZ AMERIKAI ÚTLEVÉL! A clevelandi konzulátustól a következő levelet kaptuk: Folyó évi április 28-án kelt levelemben arról értesítettem a Szerkesztő Urat, hogy az Egyesült Államok útlevelei 1936 május 1-tól október 31-ig vízummentesek. A felettes hatóságomtól érkezett utasítás értelmében van szerencsém értesíteni, hogy a félti kedvezmény ideje 1937 március 31-ig hosszabbittatott meg.
