Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-11-12 / 41. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal Lord where they worship­ed Him in their own tongue and according to their own dearly bought religion. We know what they said and tlipught of Him! But what do we think ot God? How do we feel per­sonally about Him? What is our innermost opinion? Are we grateful, are we deserv­ing children? Are we able and willing to preserve the trust handed down to us? Shall their great and noble work — our heritage! trick­le through our hands? I WANT TO KNOW WHAT YOUR AN­SWERS TO THESE QUESTIONS ARE? For the moment never mind what OTHERS said and did and thought, T am anx­ious to know what YOU say, what YOU do, what YOU think PERSONAL­LY about these things! Rev. F. Nagy Akik a legsúlyosabb keresztet hordozzák Még látom a fehér kent dők lobogását. A testvérek, rokonok, lobarátok búcsú­zó seregét, ott a budapesti keleti pályaudvaron. Még érzem a könnyharmatos szemek simogatását és az erősítő, bátoritó, baráti kéz- szoritások melegét. Felejt­hetetlenül szép és felemelő lelki élményekkel meggaz­dagodva, mélységes hálával gondolok vissza hazai utáni­ra. Hiszen csaknem másfél évtizedes távoliét után ölelt magához újra az áldott honi föld. Hogyne lennék hálás érte! Hogyne értékelném nagyra azt a sok szeretetet és jóságot, fényt és meleget, amely odahaza körülsugár- zott. Minden egves napnak meg volt a maga nagysze­rű, kiemelkedő, lelkesítő vagy szivbemarkoló esemé­nye. Különösen fogva tart an­nak a bucsuestnek az emlé­ke, amely kedves budapesti papnétestvérem vendégsze­rető, meleg otthonában folyt le. Lehettünk ott vagy tizenketten papnék együtt. Csak az, aki közül másfélév tizede nélkülözte fájón a lel ki közösség magasba len­dítő erejét, tudja igazán megérteni, hogy mit jelení­tettek számomra azok a meghitt beszélgetések, lel kés bizonyságtételek és mélyről fakadó imák. De a* mig egyfelől nagy örömmel láttam, hogy milyen bátor hősi elszántsággal tették le az életüket papnétestvéreim a legszebb szolgálat, az Is­ten országa építésének oltá­rára, — másfelöl egy sötét árnykép jelent meg előttem, és egy fájós, fojtogató gon­dolat feküdt a lelkemre. Ezek az önfeláldozó, nagy- hitii, csodálatos életek nem fognak-e egyszer épen úgy megbénulni, mint a többiek, ha kidől, mellőlük az életi- társuk, és befödi őket is az őzvegyi fátyol. Rám meredt közvetlen közelből, könyör­telenül, mint egy szörnyű fekete kérdőjel, a havi 55 pengős (10 dollár) nyugdij- tengödö, vidéki református őzvegypapnék sorsa. Azoké, akik eddig szinte emberfe­letti önmegtagadással tud­tak némán, türelmesen vár­ni és szenvedni, de most már csaknem teljesen össze roskadtak a kereszt alatt. Elsősorban is a melegen és mélyenérző, női lelkek- hez szólok. Hát el lehet egy­általán képzelni, hogy havi 55 pengőből élni, és ruház'- kodni lehessen? Engem otthon sok kérés­sel elhalmoztak, de senki sem kért arra, hogy segítsek őzvegypapné testvéreim nyomorán enyhiteni. De belső lelki kényszer sürget, tép és zaklat ellenállhatatla­nul, hogy szót emeljek az érdekükben. Vétkes és hely­rehozhatatlan mulasztást kö vetnék el, ha oda nem tár­nám amerikai magyar test­véreim elé is hazai papné!- társaim égető szenvedéseit, mély sebeit, kétségbeesett segély kiáltásait, éhezését, fázását, cselédsorsát, pusz­tulását. S. O. S! S. O. S! kiáltják felénk a némán szén védők. Ne legyen hát addig nyugodt éjszakánk, amig lel künk mélyére nem tekin­tünk, és fel nem tettük ra­gunknak a kérdést: "Mit tehetek érettük én, aki halb k most sorsukról?’’ - t r-'iv denki tehet valamit. \ V-r kisebb adomány is r könnyeket törölni, sebeket gyógyítani. Kétszeresen ad, aki gyorsan ad. A Református Lelkész- nék Országos Szövetségé­nek elnöke, dr. Ravasz Lász Ióné évekkel ezelőtt már “Gyorssegélyalap” látesité- sét látta szükségesnek. Ezt az alapot kell nekünk is e- zentul rendszeresen támo­gatni. Az adományokat idő­ként hirlapilag nyugtázni fogjuk és következő címre kérjük: 29*20 165 Street, Flushing, New York, vagy az irodába: 344 E. 69 St. New York, N. Y. Takaró Gézáné Ügynököket keresek $9.50-es hazai importált tok huzattal ellátott 6 fontos kacsatoll paplanokra meg- rendelésket felvenni, írjon: J. A. WEIGH & CO. 255 Ontario St. Buffalo, N.Y. MAGYARHONI HÍREK NT. BODA JÓZSEF veszprémi református lel­kész, akit amerikai tartóz- kadása alatt sokan megis­mertek és megszerettek, aki utoljára, mint a clevelandi első egyház helyettes lelké­sze, munkálkodott közöt­tünk, tartalmas gyülekezeti lapot szerkeszt “Jeruzsá.lemi Harangszó” cimen. Ebből való a “Reformáció szüksé­ge” cimü cikkünk és a kö­vetkező hir, mely világossá­got vet óhazai testvéreink egyik fájdalmas sebére. ‘ REVERZÁL1S VESZ­TESÉG, mely újabban any- nyi könnyet facsart ki ver­gődő házasulandó életekből, annyiszor boritja lángba bé­kés családok életét, fenyege­ti gyülekezeti életünk jele­nét s jövőjét. Nem lehet megkeseredés nélkül szemlélni, hogv a leg­több esetben szívtelen erő­szaknak engedve mindig a református félnek kell reveit zálist adni, mert a kath. fél már azzal is “nagy áldoza­tot” hoz, hogy egy protes­táns egyénnel házasságra lép. Mennyire megváltozott a szellem azóta, hogy a vesz­prémi gyülekezet idősebb tagjai több mint százan köt­hettek vegyes házasságot a- nélkül, hogy “vadházasok” lettek volna s “törvényte­len” gyermekekkel gazdagí­tották az egyébként is ke­vésszámú magyarságot. A múltban valóban köl­csönös megegyezéssel” kö­tött reverzálisokért nem vá­dolunk senkit. Helyenként és időnként előforduló tüne­te1- voltak. Az ellen a felfo­gás ellen azonban, mely nemcsak elnézettnek, meg­engedettnek, de a legtermé­szetesebbnek találja s egye­nesen megköveteli, hogv minden esetben a reformá­tus fél — ha férfi, azért, mert az asszony neveli a gyermeket, ha nő azért, mert a férfi hordja a kalapot — adjon reverzálist, az ellen a szellem ellen tiltakozunk és minden erkölcsi és lelki erőnkkel küzdünk. Minden egyháza jövőjé­ért aggódó reformátusnak meg kell érteni presbitériu­munk határozatát, melyet sajtgó szívvel, szomorúan, távolról sem szörnyű ítélet­nek s hideg kirekesztésnek, de védelemnek hozott, mel­lyel az egyház ott akar állni minden kételkedő gyermeke mellett szeretetteljes figyel­meztetéssel és fegyelmezett­séggel segíteni a kisértés órájában. “EGYHÁZI HÍRADÓ” a cime Nt. Bakó László szegedi ref. lelkész heten­ként megjelenő nagyszerű gyülekezeti lapjának, mely­ből a következőket vettük. KAPI BÉLA evangélikus püspök jelentéséből: “Né­hány mozaik kép mutatja a világhelyzet egy esztendő alatt bekövetkezett kialaku­lását. V. György angol ki­rály temetésén a koronás ki­rályok és államférfiak sorá­ban ott lépkedett az orosz szovjet képviselője is, aki annakidején az angol ural­kodóházzal rokon cári csalá­dot legyilkoltatta; egy pári­si ünnepségről készült fény- képfelvételen egymásmelleit láttuk a francia miniszterel­nököt, a minisztereket és a francia kommunista párt ve­zértitkárát ; Mexicoban le­romboltak, az országból kiű­zik a szerzeteseket és apá­cákat, Spanyolországban polgárháború dúl és kifosz­tott apácatemplomok sír­boltjából az utcára dobálják a csontvázakat; Madrid fe­lett halálmadárként repülő­gépek keringnek és rettene­tes testvérharcban közel százezer spanyol pusztult el spanyol kéztől. Az Isten el­len harcoló oltárrombolók­nak Franciaország szállítja a fegyvereket; Oroszország­ban uj Ítélet zug végig, vész­törvényszékek márvány ar­cú birái a vádlottak padjára kerülnek, porkolábok a régi börtönőröket vetik tömlöc- be és a hóhérokat uj hóhé­rok húzzák bitófára... Csá­kánnyal bontogatják a ke- resztyénség nagy templo­mát ; tiizcsóvával járnak két­ezeréves asztagok között; mérget hintő éjszakai prófé­ták settenkednek az ifjúság és a munkásseregek között. Mi pedig azon vitatkozunk, hogy egvmás mellé állhat-e Krisztusnak két különböző papi ruhát viselő szolgája? Paragrafusok útvesztőit jár­juk, emberi szervezetek és institúciók menedékházát ácsolhatjuk, de azt is csak fenyőfából. Kicsinyes érde­kek vakondtúrására állunk fel és onnan akarjuk megí­télni a minket érdeklő vilá­got. Pedig sziklavárra volna szükségünk, paragrafus fe­lett a lélek tüzére. Örökké­való hegycsúcsokra kellene felemelkednünk, sziikköríi világunk^ helyett az igazi, nagy világot betekintenünk. VÍZUM-MENTES AZ AMERIKAI ÚTLEVÉL! A clevelandi konzulátustól a következő levelet kaptuk: Folyó évi április 28-án kelt le­velemben arról értesítettem a Szerkesztő Urat, hogy az Egye­sült Államok útlevelei 1936 má­jus 1-tól október 31-ig vízum­mentesek. A felettes hatóságom­tól érkezett utasítás értelmében van szerencsém értesíteni, hogy a félti kedvezmény ideje 1937 március 31-ig hosszabbittatott meg.

Next

/
Thumbnails
Contents