Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-11-12 / 41. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA .......................... MII ....... AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Rates: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Owned by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Rev. Alexander Toth, D. D., President EDITOR AND PUBLISHER: REV. ARPAD L. BERNATH 860 COBURN ST. AKRON, OHIO Minden levél, cikk, újság és pénz e címre küldendő! A reformáció szüksége A reformációnak jönnie kellett. Egy szörnyen beteg, vajúdó kor hordozta méhében. Világrajöttét nem akadályozhatta meg semmi féle földihatalom. Sátáni erőknek kellett volna felvonulni ellene, isteni erőknek kellett volna elbukni vele. Isten diadalmaskodott. Emberek által. Az ő kiválasztottál által, akik nem egyéni tetszvágyból, hiúságból, magasratörésből csináltak forradalmat, hogy a závarosban halásszanak s a zűrzavarból emberi alakjuk emelkedjék ki, körülujjongva éljenző tömegektől, megimádva tömjénező szolgalelkektől, de akik a keresztyén egyház történetében eddig ismert legnagyobb lelki ébredésnek lettek zengő szavú harsonásai. Isten küldötte őket. Azért tudtak bizonyságok lenni, megfélemlithetetlen szószólói az Evangéliumnak. Azért tudtak Isten akarata előtt és alatt meghajolni, de emberi-akaratnak térdet nem hajtani. Azért tudtak Isten fölsége előtt megalázkodni, de emberi hatalmasság előtt össze nem zsugorodni, ha kellett emberi tekintélyeket megkorbácsolni, de az Isten szuverenitását mindenek fölé helyezni. Volt mondanivalójuk. Mert Isten üzent általuk. A leláncolt biblia csattogott szavaikban. Az Ige kardja villogott prédikálásukban s az Evangélium prédikált életükben. Vétekrongyok, érdempalástok, emberi rendelések koponyák- hegyén felmagasztalódott a kereszt, rajta az Isten vére és könnye, az üdvösség szerző bér s megtartás igéje: “Kegyelemből, hit által.” Sohasem volt merő tagadás. Csak azért is protestálás. Kálvinista nyakaskodás. Ha csak az lett volna, már régen nem volna. Ha csak ez volna, mi mondjuk, hogy ne legyen. Krisztus nevében “csakazértis” vallásosság- gúny és cédaság. A reformáció silány talaj luciferi típusok tenyésztésére. Áldott humuszából annál inkább kizsendiilt a Lélek vetése s nőttek a hit óriásai. Ezek a szent gigászok, akik börtönben, vérpadon, máglyákon, gályákon is bátran mertek és tudtak vallást tenni Isten, haza és egyház mellett. A hitvalló élet konzekvenciának levonói, csépelt igazságok merész védelmezői, evangéliumért felelősségek hordozói. Isten és minden nagy ügy mellett a bátor kiállás emberi. Éppen ezért, ha nem jött volna a Reformáció, hát érte kellene menni. Ha nem lett volna, most kellene megcsinálni. Mert Reformáció nélkül nem élhetünk. Mert Reformáció nélkül bizonytalan a járásunk, gyönge a gerincünk, halk a szavunk akkor, amikor sötétben is meg kell találnunk az utat istenhez és embertestvérekhez, akkor, midőn tölgyeknek kell lennünk a hajladozó cserjék között, akkor, midőn velőt- rázón kell sikoltanunktestvér vigyázz! fel a gátra, mert jön az ár s szennyes hullámai nyaldossák az Isten birodalmát, sodorják a keresztyén egyház tanait. . . sátáni tüzek pörkölik Isten templomait s nem nézik, hogy kereszt vagy csillag van tornyukon, testvér, ma az Isten iigyééért kell harcolni az Isten fiainak az istentelenség fiaival! A Reformáció az Isten ügyéért való bátor kiállás. Krisztus egyháza mellett való elszánt tanuskadás. Ezért kellett jönni a Reformációnak. Ezért száll a mi imádságunk Istenhez: Uram, adj né- künk örök Reformációt! Boda József Eljött a cselekvés ideje A lancasteri magyar tanszék megmentésére irányuló országos mozgalomban elérkezett a cselekvés ideje. Itt van november hónapja, amikorra az országos gyűjtést tervezik ennek a mozgalomnak az irányitói. November hó valamelyik hetében, ahol a helyi körülmények megengedik, ott november utolsó, másutt az utolsóelőtti hetében, fel kell keresnünk az amerikai magyarság családjait, buzgó adakozóit és fel kell szólítanunk őket arra, hogy tegyék meg áldozatukat a magyar kultúra ez oltárán. Ne várjunk tovább senkire sem, hanem cselekedjünk. Minden református egyházunk lelkészénél ott van a hivatalos felszólitás ez ügyben. Ez a levél a gyülekezet egyháztanácsához szólt. Ahol még nem tárgyalták: kérjék elő presbitereink az egyház lelkésztől, hogy késedelem nélkül csatlakozhassanak ehez a mozgalomhoz ők is. Egyetlenegy egyházunk se maradjon ki ebből a mozgalomból. Mit kértünk egyházaink presbitériumaitól? Azt, hogy jelöljék ki a Lancasteri Hét ottani idejét és vegyék kezükbe az ezen hét alatt lefolytatandó gyűjtés megszervezését. Osszák szét az egyházközség területét kerületekre és mindegyik kerületbe jelöljék ki azt a gyiijtő-cso- pcrtot, amelyik ott a gyűjtést végezze. Tárgyalják meg mindazokat a módokat és lehetőségeket, amikkel a gyűjtés eredményét biztosithatják. Hirdessék azt már mostantól fogva minden rendelkezésükre álló eszközzel: szószék, saj' tóban, gyűléseken. A Lancasteri Hét bevezető vasárnapját tegyék meg Felsőbb Nevelésügyi Vasárnapnak, amikor a lelkész erről a tárgyról prédikáljon, ezért imádkozzék, és ha lehet: az egyháztanács adja oda az Istentisztelet perselypénzét a gyűjtés összegéhez. Mi a célja a gyűjtésnek? Tízezer dollár összegyűjtése. Ezt az összeget aztán vagy készpénzben adjuk oda a Franklin és Marshall Collegenak, mint az amerikai magyarság alapítványát a magyar tanszék fenntartására, vagy pedig az arra illetékesek házat vesznek belőlea magyar tanár lakásául és azt a házat ajándékozzák oda aZ iskolának örök tu- lajdonul.A két módozat közti választást a négy magyar egyházmegye tavaszi közgyűléseire bizuk; addig a gyűjtött pénz bankban fog kamatozni. Ha engem megkérdeznének, hogy a két módozat közül melyiket ajánlom: én a másodikat ajánlanám. Ha van állandó lakása a magyar tanárnak: ezer dollárral kevesebb fizetésről kell számára gondoskodf nunk. Miért tettük ezt a mozgalmat országossá és miért nem elégedtünk meg azzal, hogy csak a refomátus egyházunkban gyüjtsünk számára? — Azért, mert az iskolában végzett munkából sem zárjuk ki a más egyházhoz tartozó vagy más val- lásu növendékeket sem: egyformán nyitva áll az mindenki számára, aminthogy tizennégy éven át is egyformán igénybe vették bármilyen vallásu ifjak. Magyarországi református főiskoláink is bátran fordultak támogatásért az egész magyar társadalomhoz, melynek egyetemesen szolgálatára állottak minden időben, — és még sem kívánta tőlük senki azt, hogy e támogatás fejében mondjanak le az iskolának az egyházzal való összeköttetésről. Aki most ezt itt kívánja : nem teszi másért, mint hogy kárára legyen mozgalmunk? r.ak. Ha valaki nem akar segíteni: álljon félre és ne zavarja a mi igyekezetünket. Mi pedig megyünk előre a magunk ut- utján és igenis meg fogjuk menteni a lancasteri magyar tanszéket. A mi népünket nem lehet félrevezetni. Kezdjünk hát hozzá, testvérek, a munkához azonnal és ne is álljunk meg benne, mig férfimódra el nem végeztük. Ha Isten is úgy akarja: a jövő őszre újból meg kell nyílnia a lancasteri magyar tanszéknek, és pedig olyan körülmények között, hogy további munkáját többé semmi veszedelem ne fenyegesse. Szükségünk van rá, nem adhatjuk fel a magyar kultúránknak ezt a legfontosabb végvárát. Ne vesztegessük hát az időtt, hanem azonnal fogjunk komoly munkához. Ha mindenki kiveszi belőle a maga becsületes részét: meg is lesz a kívánt eredménye igyekeztünknek. Munkára fel tehát! Eljött a cselekvés ideje. Dr. Tóth Sándor.
