Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-11-12 / 41. szám
REFORMÁTUSOK Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1936. LAPJA VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM. AKRON, OHIO, NOVEMBER 12. No. 41 SZÁM Az örök élet titka A világ bölcsei közül valaki azt mondotta, hogy a gyermekeket értelmetlen dolog a másvilág igazságaira tanita- ni, mert hiszen ők még nem ismerik ezt a világot sem. Nagyon sokan vagyunk ilyen gyermekek, akik úgy érezzük, hogy ez a világ túlságosan is nagy és gazdag ahhoz, hogy érdeklődésünket szabadon eressze, az élet túlságosan gondterhelt ahhoz, hogy egy másik élet gondjainak hordozásához is időt adjon, hogy hivatásunkat és családunkkal járó kötelességeink sokkal több dolgot adnak erre az életre, mintsem hogy még egy másik élet feladataival is terheh hetnők magunkat. Azt hiszem, hogy ha egészen őszinték tudunk lenni, mindnyájan bevallhatjuk, hogy nem sokszor izgat minket az örök élet titka, hogy céljaink erre az életre irányulnak és minket sem érintene kellemesen a kérdés: ez éjjel elkérik a te lelkedet és amiket készítettél, kiéi lesznek ? Az örök élet első titka az. hogy mégis, minden ellenkező látszat dacára is, hiszünk az örök életben, vágyunk örök életet élni. A gyermekek meseszeretete, a serdülők romantikája, az ifjak szerelmes álmai, az édesanyáknak gyermekeikhez fűzött reménységei, a férfiak nagy ambíciói, az öregek ábrándjai mind csak tünetei annak, hogy mi egv másik világot keresünk és az a másik világ hasonlíthatatlanul fontosabb számunkra, mint ez a világ. Mi vágyunk az örök életre, csakhogy öntudatlanul. Miért kívánjuk annyira a kacagást, az örömöt? Mert az üdvöziil.teknek örök öröm lesz fejükön. Miért szeretjük annyira a fényt? Mert a mennyei Jeruzsálem aranyfalain Isten orcájának dicsősége fog tündökölni. Miért érzi, aki gyermeket szült, vagy lábát vesztette a háborúban, vagy bármi mást szenvedett, hogy szenvedése olyan, mint a földnek a szántás, élet és áldás fakad belőle? Azé'-" Isten azoknak készítette a legdicsőbb helyet országában, “akik jöttek a nagy nyomorúságból.” ( Jel. 7, 14.) ' ' azért kell nekünk, mert abban érezzük a mennyei élet elői- A?t, kóstolóját; áldozatunkat, szenvedésünket azért érezzük értékesnek, mert van valami sejtésünk arról. h< ry kik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak. Az örök élet nem akkor kezdődik, amikor földi életünk homokórájának utolsó szeme is lepereg, hanem amikor közösségre jutunk Istennel, amikor már nem a testnek és földi jólétnek törvényei szerint élünk csupán, hanem az örök élet Urának törvényei szerint. Ebből az következik, hogy nem elég az örök életre sejtelemszerü öntudatlansággal vágyakozni. Senki sem nyeri el az örök életet azért, mert illúziói és vágyai vannak. Életünk biztosításához tettek kellenek. Földi életünk megtartásához először óvatosság kell; nem sokáig maradna épkézláb ember az, aki Budapest utcáin a közlekedési szabályok teljes figyelmen kívül hagyásával próbálna biciklizni. Az örök élet biztosításához is kell óvatosság: aki Isten törvényeivel szembehelyezkedik, az épp- oly biztosan öngyilkosságot követ el, mint aki a sinen robogó gyorsvonattal szemközt akar sétálni. Az élet megtartásához azután munka kell, hiába tartom be az utcán a közlekedési szabályokat és hiába kerülöm a ragályos betegségnek bacillu- saitól való fertőzést, ha ruhámért, eledelemért, hajlékomért és egyéb szükségleteimért nem dolgozom, az életem nincs biztosítva. A lelki életnek is lélegzésre, táplálékra, erőre és örömre, azaz imádkozásra, igére, hitre és Szentiélekre van szüksége. Mindezekért pedig munkálkodni kell, munkálkodni, amig nappal van, mert eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. Ez azt jelenti, hogy az örök életre való előkészületnek ez a földi élet az egyszeri és visszahozhatatlan alkalma. A mezőben elrejtett kincset itt kell felfedezni és itt kell eladni mindenünket, hogy azt meg- vehessük. Az Ur szőlőjében itt kell munkálkodnunk, pont azon a helyen, ahova ő állított, hogy az est eljöttével mi is megkaphassuk 10 pénzünket. Talentumainkat addig kell kamatoztatni, mig el nem jő a számadás órája, hitünk mécsesét addig kell megtölteni világitó olajjal, mig fel nem hangzik a kiáltás: jön a Vőlegény. Az éhezőknek addig addig kell enni adni, a szomjazókat addig kell megitatni, a jövevényeket addig kell befogadni, a betegeknek és foglyoknak addig kell szolgálni, mig Krisztus azt nem mondja : késő már. A bárkát addig kell megfaragni, amig el nem kezdődik az özönvíz, az örök életnek addig kell bennünk megkezdődni, amig ez az élet tart. Jövendő sorsunk tehát itt e földön dől el, üdvösségünk vagy kárhozatunk már ebben az életben elkezdődik. Hogyan kezdődik el az üdvösségünk? Halhatatlanság és örök élet csak úgy magától értetődően az ember számára nincs. Isten világosan kijelentette (I. Tim. 6, 16.), hogy egyedül az övé a halhatatlanság. Az embernek nem halhatatlansága van, hanem Istenhez való viszonya, amely feloldhatatlan. Nem ez az életünk folytatódik a halálon túl tovább, hanem ennek a büntetése vagy jutalma kezdődik majd el. Nem örömmel és bánattal, jóval és rosszal vegyes élet vár odaát reánk, hanem maga az üdvösség vagy a kárhozat. Azért az örök élet igazi kérdése nem az, hogy van-e a halálon túl élet, nem is csak az, hogy mikor kezdődik el az örök élet, hanem az, hogy mikép kerülhetem el a kárhozatot és hogyan juthatok üdvösségre? Nagyon rövidesen a Sibbóleth történetének gondolatával lehet erre a kérdésre felelni. ( Bírák 12, 6.) Van egy név, amit ha ki tudunk tisztán mondani, akkor bemehetünk az örök életre. Annak van üdvössége, aki Krisztust Urának és Megváltójának vallja életével. Viszont igaza van Hanténak, mikor a pokol kínját úgy írja le, hogy a kár- hozattak érzik, hogy van valaki, aki egyszerre megmentené ( két, ha a nevét ki tudnák mondani. Érzik, hogy valaha ismerték azt a nevet, szájukkal próbálják kiejteni a megváltó igét, de minden erőlködés hiábavaló, képtelenek kiejteni Annak nevét, akit életükben megtagadtak. Ha valaki az örök élet legfontosabb bibliai helyét kérdezné tőlem, habozás nélkül a királyi menyegző vagy a nagy vacsoráról szóló példázat olvasását ajánlanám figyelmébe. Mi mindnyájan félünk Krisztus mellett dönteni, félünk keresztyén életet folytatni, félünk a világról lemondani, félünk meghalni. Isten azonban menyegzőbe hiv és lakomát készít nekünk. Csakhogy ezt senki sem tudja közülünk magától. Isten azért követet küld, hogy világossá tegye, amit magunktól is tudni kellene és hogy figyelmez- tesen: Jertek el, mert immár minden kész. (Lukács 11, 17.) A hivatalosoknak azonban nem kell a vendégség, a gond a munka, a haszon és az öröm visszatartja őket a kTrályi vendégségtől. Isten hivja azokat, akiknek van munkájuk van vagyonuk, van családjuk és van örömük: jertek legvegazdagabbak, -legyetek boldogok! De azok nem jönnek. Akkor azokhoz küld, akiknél mindaz hiányzik, ami amazokat a meghívás elfogadásától visszatartotta, akiknek sem az egeszseg, sem a gazdagság, sem a dicsőség, sem a családi boldogság nem szorította ki szivéből az üdvösség vágyát es reményét. Ezek jöttek is. szegények, nyomorékok, tudatlanok es bűnösök beláthatatlan sokasága gyiilt a királyi menyegző dúsan terített virágos asztalához. A házigazda azonban még kevesli a vendégeket. Nem ütközik meg^azon hogy fia menyegzőjének vendégei kissé különös emberek! csonkák, bénák, sánták és vakok, nem botránkoztatja meg (Folytatás az S-ik oldalon)
