Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-01-25 / 4. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA I “URAM! TANÍTS MINKET IMÁDKOZNI!’Mi az imádság? Az imádság Isten jelenlétének gyakorlása, a & megérzése, boldogító élvezése. Isten keblére való odaborulás, Vele A X való beszélgetés, Istennel való édes, benső közösség, együttjárás. >7 Mikor a tanítványok látták, hogy Jézus korán fel kel, este K még fenntmarad, hogy Istennel legyen együtt, imádkozzon. Mikor X A látták arcáról, életéből, nyugodt békességéből, kisugározni az Isten- X v nel együttlét áldásait, feltámadt lelkűkben a vágy: Uram! mi is 4' $ szeretnénk megszerezni ezt! Tanits meg azért imádkozni! $ Ezt kérjük mi is: Uram! Tanits meg minket imádkozni, Isten A A jelenlétét érezni! J? A Egy szegény asszony igy panaszkodott lelkészének: Uram! \ X nagy szomorúságom van. Volt egy nyomorék lányom. Amikor ^ \ hazamentem a munkából, elmondtam neki, mi történt egész nap, mi 'v Ä ért és megvigasztalódtam. Olyan jó volt vele beszélgetni. És most X X nincs többet. Az Ur elszólitotta. Olyan egyedül vagyok... A A lelkész igy válaszolt: ha hazajön, vegye elő a széket és V X gondolja, hogy Jézus van ott s mondjon el neki mindent, mint $ & a lányának... Nincs egyedül, ott van Ő. X Az asszony megpróbálta és napok múlva boldogan jelentette: X A Uram! velem van ő! Érzem jelenlétét. Vigasztal. Erőt ad! A Tanuljunk meg imádkozni. Jézus jelenlétének megtapasztalá- a v sát gyakorolni, hogy eljuthassunk arra a boldog bizonyosságra: 4 $ nem vagyok egyedül! Velem van Ő! A X Dr. Újlaki Ferenc. X KÁLVINIZMUS ÉS KAPITALIZMUS Irta: Vasváry Ödön. Mindez csak egy pár példa arra nézve, hogy Weber tételének kritika nélkül való elfogadása milyen következményekkel jár, hogyan lesz az egész protestantizmus, közelebb a kál- vinizmus ellen felhozható legsúlyosabb vádak egyikévé. Egyúttal azonban igazolja azt is, hogy az angolnyelvü világban s különösen az Egyesült Államok protestantizmusában nem sok a hajlandóság arra, hogy a kálvinizmus nevét a vád ellen tudományosan megvédelmezze. Védelmező hangot ma, amikor a protestantizmus önmagának ócsárlásában találja egyik különös kedvtelését, amikor épen ez a protestantizmus jórészben örökre elintézett és letűnt világnézetnek tartja, sajnos, alig hallunk. Németországban, Hollandiában és Franciaországban több védelmezője akad a kálvinizmusnak, az angol nyelvű irodalomban azonban csak két munkát ismerek, amely megcáfolja Weber állításait. Az egyik Thomas Cuming Hall, a göttingeni egyetem amerikai tanárának munkája: The religious background of American culture (New York, 1930, Little, Brown), a másik H. M. Robertson, a délafrikai cape- towni egyetem tanárának müve: Aspects of the rise of economic individualism, (Cambridge, 1933, University Press.) Ez az utóbbi könyv teljesen Weber elméletével foglalkozik s annak eddig legtökéletesebb és legkimeritőbb cáfolata. Weber, aki kiváló szociológus és jogász volt sehogysem tudott megbarátkozni azzal a marxista szocializmusból kinőtt tannal, amely szerint a vallási rendszerek sem egyebek, mint a gazdasági körülmények függvényei, visszatükröződései, ő ennek ellenkezőjéről volt meggyőződve és a maga felfogását igyekezett bebizonyítani, hogy tudniillik: a nemzetgazdasági élet fejleményei jórészben a vallási rendszerekből nőnek ki s azoknak befolyása alatt fejlődnek. Célja nem az volt, hogy kikutassa a kapitalizmus eredetét, vagy bírálatot mondjon fölötte, hanem az, hogy a kapitalizmus szellemét definiálja s annak képét fesse meg. Ez a vállalkozás nyilvánvalóan prokrustesi munka volt, mert kutatásainak eredményeit hozzá kellett szabni az előre felállított tételhez. Ezért azután, bár a kérdés rengeteg sok irányban ágazik el, aránylag nem nehéz kimutatni, hogy We- bernek egyrészt a kiinduló pontja volt téves, másrészt, hogy a tételének kedvező adatok összeválogatásában valószínűleg szándékosan mellőzött olyan súlyos érveket, amelyek alaptételét megingathatták volna. Weber alaptétele az, hogy a kálvinizmus, különösen pedig az angol puritánizmus olyan körülményeket teremtett, amelyek kedveztek a kapitalista vállalkozási, pénzcsinálási szellem kialakulásának. A kiindulási pont egy állítólagos tapasztalati tény, még pedig az, hogy a kapitalizmus a protestáns államokban erősödött meg leginkább. A nagytőke birtokosai, a gyárosok, pénzemberek többnyire protestánsok, sőt a képzett szakmunkások is. A kapitalizmus történetét nyomozva, Weber rájön arra, hogy az, a reformációtól kezdődőleg leginkább a hugenotta, holland és puritán körökben fejlődött ki. Miért? Készen van a válasszal is, amely lényegében igy hangzik: A vállalkozó és kereskedelmi szellem minden országban az elnyomott kisebbségek körében alakult ki és erősödött meg. Ezt látjuk a bevándorlóknál és a zsidóknál, erős katholikus országokban pedig a protestánsoknál. A bevándorlók, zsidók és protestánsok, mint másod- vagy harmadrendű polgárok ki voltak zárva minden állami hivatalból s nem juthattak hozzá azokhoz az előnyökhöz, amelyekhez a kiváltságosabbak hozzájuthattak. Teljesen önmagukra, ügyességükre, vállalkozó szellemükre, szorgalmukra és takarékosságukra voltak utalva s mivel épen ezek a tulajdonságok segítik elő legjobban a jómódot, rövidesen el kellett következnie az időnek, amikor ezek a lenézett kisebbségek alkotják a legjobban megalapozott, legjobb módban élő társadalmi osztályt. Van egy régi spanyol közmondás, amely szerint az eretnekség előmozdítja az üzleti szellemet. Ez a megállapítás azonban, ha igy is van, magában véve nem képezhetne vádat a protestantizmus vagy a kálvinizmus ellen, mert az igy adott helyzetet a körülmények teremtették s az nem a protestantizmusból nőtt ki. A protestantizmusnak, vagy helyesebben a kálvinizmusnak azonban szintén nagy része van a meggazdagodás elősegítésében, azért, mert mint Weber mondja, a kálvinizmus igen nagy súlyt helyezett az úgynevezett “polgári erényekre” és a munkát, valamint ezeket az erényeket nem csupán emberi kötelességnek, hanem egyenesen Istentől rendelt “élethivatásnak” mondotta s ezáltal a legmagasabb szankciót adta meg a szorgalomnak és vállalkozási szellemnek. Hogy a munka Istentől rendelt “élethivatássá” lett a protestantizmusban, annak Weber szerint egyszerű, de érdekes magyarázata van. Weber magyarázata pedig az, hogy Luther önkényesen és helytelenül fordította le az Ecclesiasticus nevű (a protestánsok szerint apokrif, de a katholikusok szerint kanonikus) könyv két szavát. A két görög szó: “ergon” és “ponos” és mindkettő munkát jelent. Az első a könnyebb, de kötelességből származó munkát, a másik a nehezebb, testet- ölő munkát jelenti. Luther önkényesen és helytelenül mindkét görög szót a német “Beruf” szóval fordította, ami “élethivatást” jelent. Mindkét görög szónak van számos árnyalati jelentése, olyan jelentése azonban, amely a német “Beruf” szónak felelne meg, nincsen. Weber szerint ennek a ténynek azért van szinte döntő jelentősége ebben a kérdésben, mert igen nagy külömbség van abban, ha valaki a maga “élethivatásában” (in vocatione) vagy a maga élethivatása “által” (per vocationem) szolgálja Istent. Az első az embernek jutott életsorssal való megelégedést, az annak keretében való hűséges munkát jelenti, a másik szerint azonban az élethivatás, bármilyen legyen is, Isten által adott eszköz, amelyet a legfelsőbb akarat szankcionált. Ha ez az élnihivatás a munka, amely pénzszerzéssel, gyarapodással jár, úgy annak betöltése sem egyéb, mint az isteni akarat teljesítése, az Isten szolgálata. Természetes, hogy Weber bár ő maga nem volt theolo- gus, beható vizsgálat tárgyává teszi a kálvinizmus egész theo- lógiáját is és fel is fedezi benne azokat a motívumokat, amelyek tételét igazolni látszanak. Szembeállítja Luther miszticizmusával Kálvin intellektualizmusát, a kegyelemről szóló tant, amelyet a kiválasztott ember nem taszíthat el magától, az elvetett pedig nem szerezhet meg. Az eredmény az egyén teljes elszigetelődése, akinek útját egyedül kell végigjárnia, akinek senki sem segíthet. Ennek eredménye Weber szerint a puritán aszkézis és a puritán pesszimizmus. (Folytatása következik.)
