Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-01-25 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal JÉZUSNAK KI NEM JELENTETT GONDOLATAI Testvérek! Mindnyájunknak vannak ki nem mondott gondolatai. Az az arany igazság, hogy beszélni ezüst, hallgatni arany a legtöbb embernek az életében megvalósul. Gondolataink közül némelyek hiábavalók, mások könnyelműek annyira, hogy szégyeljük azokat kimondani. Sokszor vannak igazságos, messze kiható gondolataink: de nem merjük azokat kimondani, mert félünk azoknak a következményeitől. Jézusnak is voltak ki nem jelentett gondolatai. De ő ezeket nem azért nem hirdette, mert félt azoknak a következményeitől, hanem azért, mert hallgatása éppen úgy mint beszéde tanítványai, hallgatói iránt való szeretetböl történt. Azért hallgat, mert az elhallgatott igazságokat tanítványai még nem lettek volna képesek elhordozni. Jézusnak gondolatai közül némelyek olyan szomorúak va- lának, hogyha ezeket közölte volna tanítványairól: úgy azok elvesztették volna reménységüket s talán Jézusban vetett hitük is megrendült volna... Jézus látta a keresztet, tudta, hogy a kálváriának az útját járja... Hogyan mondhatta volna ő el az ő földi életének a végét? Miként jelenthette volna ki a tanítványok előtt, hogy a jeruzsálemi diadalmas bevonulás után a legiszonyúbb halál következik. Jézusnak gondolatai között továbbá voltak olyan újak, messze kihatók, amelyek még a leghívebb követeinek a benne vetett hitet is képesek lettek volna megingatni. Hogyan mondhatta volna el nekik, hogy zsidó ország meg fog szűnni, hogy Jeruzsálemben kő-kövön nem marad s Izrael a pogányok uralma alá fog kerülni? Hogyan jelenthette volna ki, hogy Mózes vallása, a törvény, a ceremóniák el fognak múlni, mert nem lesz többé hivatásuk és céljuk az emberiségnek a történetében? Jézus azonban tudta azt is, hogy el fog jönni az az idő, amikor azok az igazságok és gondolatok, amelyeket ő elhallgatott s ki nem jelentett: nyilvánvalóakká, ismeretesekké lesznek az emberek előtt. Az igazságnak lelke elvezérli a tanítványokat minden igazságra. Jézus tehát az ő ki nem jelentett gondolatainak, igazságainak a kijelentését az Igazságnak lelkére bízza. És ha megfigyeljük a keresztyénség megalakulásának, fejlődésének a történetét; meggyőződhetünk arról, hogy az Igazság lelkének a működése lett nyilvánvalóvá azokban a küzdelmekben, amelyek Krisztusnak a vallását a földön megszilárdították. A keresztyénség ugyanis egy folytonosan fejlődő vallásos rendszer. Az ószövetség nem tanitja, hogy Istennek a kijelentése Mózesben befejeződött, hanem a méssiási reménység hatja át a teljés ószövetséget. Az újszövetség szerint Jézusban ez a várakozás teljessé lett, de a Szentlélek ereje által a keresztyénség mindig magasabbra emelkedhetik azon a lépcsőn, amely az Atyának és az ő akaratának a tökéletes, a teljes megismeréséhez vezérel. A Szentlélek, az igazságnak lelke volt az a hatalom és az erő, amely a galileai egyszerű lelkeket átalakította s őket apostolokká, egy uj szellemi, lelki élet megteremtőivé tette. A léleknek ez az ereje az, amely életet teremt a halálnak helyén, a formáiban anyagnak formát ad s az emberi lelket megihletvén, annak olyan teremtő erőt kölcsönöz, amely csodákat is tehet. Igazi nagy emberek azok, kik ennek a belső szónak engedve, állandó, öntudatos összeköttetésben élnek Istennel s uj erőket visznek bele ebbe a sokszor mozdulatlannak tetsző világba. Nem a hagyományokhoz való ragaszkodás, hanem az a törekvés fejlesztette a keresztyénséget, hogy az emberiség az Igazság lelkének a vezetése mellett minél többet tudjon megérteni azokból az igazságokból, azokból a gondolatokból, amelyeknek a megértésére Jézus nem tartotta korát elég érettnek. Jézus maga helyett nem csak vigasztalóul, hanem tanítómesterül is adta a Szentlelket. És nincs olyan tanítómester, mint a Szentlélek. A Jézus által segíteni engedett gondolatokat megismerteti az emberiséggel s feltesznek azoknak az igazságoknak a megértésére, amelyek nyilvánvalóvá teszik a gondolkozó ember előtt Jézus életének a célját s a legdrágább kincsesé az; ő vallását. Az elvetett magokat a Szentlélek neveli nagygyá s teszi gyümölcsözővé... Az újszövetségben lerakott igazságok hosszú időn nem érvényesültek, de a Szentlélek teremtett embereket, akik ezeket az igazságokat belevitték a gyakorlati életbe s a mi mindennapi életünknek alapjává tették azokat. Pál apostolnak a hit által való megigazulásairól szóló tanítása : érthetetlen volt hosszú időn keresztül, de átalakító erővé lett a reformáció alkalmával. A Szentirásnak a társadalmi életre vonatkozó tanításai egészen a legújabb időkig elrejtett kincsek voltak s a lélek ereje csak most működik azon, hogy ezek az igazságok is megvalósuljanak a gyakorlati életben. Az igazságnak lelke tehát folytonosan működik s vezeti az egyént, az egyházat, az emberiséget a történelmi örökség felé, amelyet Jézustól nyertünk. Néhány nagy eredményre, dacára annak, hogy ezt sokan tagadni akarják, már is rámutathatunk. Az első nagy eredmény a keresztyénség egyetemes hivatásának az elismerése. A zsidóskodó tanítványok az örökösüléshez való jogot a zsidókból lett keresztyének részére követelték. A pogányok csak akkor vehetnek ebben részt, ha előbb zsidókká lesznek. De a lélek megmutatta az utat, amely Jeruzsálemből Rómába vezet. Nagy volt a küzdelem, a merev törvényszerűség a képmutató kegyesség, a nemzeti külömbség mind útjában állottak annak, hogy a keresztyénség világvallássá legyen, holott Jézus a keresztyénségnek az egyetemes jellegét már az Isten atyaságáról szóló tanításában is kifejezésre jutatta. Jézus ezért a célért dolgozott, de tanítványai nem értették meg teljesen. Mikor a százados jön hozzá, látja, hogy a pogányok is sietni fognak ahoz a forráshoz, amelyből örök életnek a vize fakad fel. A Samaritanust, mint a testvérszeretetnek a mintaképét állítja országának az oszlopemberei elé, de a keresztyénség még is csak akkor lett a világnak a vallásává, amikor az igazság lelke Sault Pállá formálta át. A második nagy eredmény a fejlődésnek a nagy törvénye. A zsidók felfogása szerint a Messiás uralma gyorsan, váratlanul fog elkövetkezni. Az égben már készen van, de még e földön nem látható. Az első keresztyének osztoztak ebben a felfogásban s Jézus országának az eljövetelét összefűzték a jelen való világ elmúlásának a gondolatával. Jézus ismerte a szellemi, a felekezeti fejlődésnek a törvényét. Példázatai azt igazolják, hogy ő azt tanította, hogy a fejlődés nem hirtelen való, hanem annak időre van szüksége. A Szentlélek vezette el az emberiséget ennek az igazságnak a megismerésére is. A harmadik nagy eredmény, hogy az emberiség a Krisztus vallásának szellemiségét megértette. Jézus nem alkotott uj felekezetet. Tanítványai az első üldözés kitöréséig bent maradtak a zsidóságban. Az igazság lelkének kellett elvégezni azt a munkát, hogy a Krisztus vallása ne egy felekezet, hanem az egész világot átölelő vallás legyen. Ha tehát testvérek mi is növekedni akarunk abban, aki fő, t. i. Jézus Krisztusban, igyekeznünk kell arra, hogy az igazság lelkének a vezérlete alatt minél jobban megismerjük őt s bizonyságot tegyünk mellette. Ámen. (Rauschenbusch után.)
