Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-10-29 / 39. szám
4-Jk oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Cselekedeteikről • ' irta: Tóth Béla . . Néhány hét óta mindinkább többet haliunk a Jancasteri magyar tanszék megmentéséről. Amerikai magyarságunk a legélénkebb érdeklődéssel kiséri ezt a mozgalmat. Sőt mondhatnék azt is, hogy szimpáthiával, tenniakarással figyeli. Sonkán ilyen véleményeket nyilvánítanak: “Ha többet tudunk a lancasteri magyar diákok életéről és helyzetéről, már régen tettünk volna valamit érdekükben. Miért hallgattak magukról?”- Nos, most pillantsunk be a lancasteri diákok iskolai történetébe, Lássuk meg, hogy micsoda rekordot csinált az a több mint száz- magyar fiú, aki a magyar tanszék fennállása óta Lancasterben járt iskolába. Megzavarták-é néha-néha a diákélet vizét? Előtérbe jutottak-é? Vagy csak csendesen, feltűnés nélkül belevegyültek a többi nyolcszáz diák száz- szinii mozaikjába? Hét és fél évvel ezelőtt kerültem el Franklin and Marshall Colege gyönyörű, patinás tudománycsarnokaiból. Az •idő sok emléket elhomályosított azóta, de a jó tanulók kitüntetései ma is szivemben élnek. Mennyire örültünk neki, milyen büszkék voltunk, ha valamelyik magyar diák kiváltott ;& többi közüli Mert amikor az amerikaiak még csak annyit tydtak rólunk magyarokról, hogy mi a vasútvonal túlsó oldalán lakunk, .nehéz volt ám bebizonyitani, hogy mi kulturált, ezeréves történelmi értékekkel ékesített népfaj vagyunk. Csendesen, magyaros szorgalommal dolgoztak a magyar diákok és megváltozott a vélemény rólunk: megismertek bennünket olyanoknak, amilyenek mi magyarok vagyunk! Milyen répeső örömmel láttuk az első magyar nevet a “Dean’s list”-jén! Minden félévben a vizsgák után ugyanis az iskola dékánja a legjobb tanulókat azzal tünteti ki, hogy neveiket az iskolai épületek prominens helyeire kifüggesztik a tanári kar dicséretével. Az első fecskét, emlékszem, szivünk teljes melegével ünnepeltük mi magyarok, de aztán egymásután jelentek meg a magyar nevek. Természetes volt őket Ott látni. Aztán még nagyobb kitüntetés jött: egyiket közülünk kineveztek segédtanárnak a fizikai labortoriumban, egy másikat rövidesen kémiai segédtanárnak tüntettek ki. Megint jött egy, akit az élettani laboratóriumban helyeztek segédtanárnak. Nagy dolgok voltak érték 1 . . . Egy másik barátunk állandó alkalmazást nyert az Akadémián elsőbb mint kisegítő, később mint rendes tanár. Arra is emlékszem, amikor egy magyar diákot választottak a több mint százötvenéves Phi Beta Kappa tudományos társaságba. Nem egyszer jelentette ki a főiskola dékánja, hogy az iskola magyar .fiövendékeinek átlagos haladása a tanulásban sokkal magasabb fokon áll, mint a többi diákoké. Ez bizony sokat jelenített: ezer és ezer müveit amerikainak a köztudatába vésődött bele a magyar faj értékessége. Akik csak megismerkedtek magyar diákjainkkal, azok valamennyien szétvitték jó- hirünket a szélrózsa minden irányába. Sokan szétvitték magyar bánatunkat is. Mert a magyar tanulók sohasem hallgatták el Trianon kegyetlen munkáját. Számtalanszor megtörtént a történelmi órákon, hogy a magyar diákok szembe szálltak tanári véleménnyel, a diákok rossz informáltságával és bátran képviselték a magyar igazságokat. pgy alkalommal egyik fiú bátorkodott még azt is megtenni, tiogy hivatalos szónoklati versenyen a magyar igazságokat hirdette. \ ÍV tanuláson kívül a főiskolai éveknek van egy másik ojdala,is nevezetesen az, hogy a diákok hogyan állják meg fielyüket tanujótársaik között társadalmilag? Magyar diákjaink e téren is jó rekordot mutattak fel. A lancasterben járt magyar, diákok körülbelül hatvan százaléka tagja lett a diák fraternításoknak; ha elgondoljuk azt, hogy itt a tagság a kiválasztottság altpján történik meg, ekkor világos lesz előttünk, hogy magyar diákjaink társadalmi szempontból magas arányt értek el. Egyesek vezetőkként is szerepeltek ezekben a társaságokban. Számos magyar elnöke, jegyzője, pénztárosa volt a többi irodalmi és tudományos társaságoknak is. Az iskolát egy alkalommal egy magyar diák képviselte az amerikai főiskolai növendékek országos konferenciáján Princetonban. Az iskola zenekarának magyar vezetője volt éveken keresztül. Magyar fiú volt az, aki olyan diáknótákat komponált, hogy azokat évtizedek múlva is fogják fújni. Magyar diák volt az, aki a hires Oxford egyetemi vitatkozó csapattal szemtan a legjobb beszédet mondotta. Magyar diák volt az, aki a pennsylvaniai főiskolák szónoklati versenyén első helyre került. Magyar diák volt az, akit az iskola történelmében első Ízben választottak meg egyhangúlag a football csapat kapitányává. Magyar diák volt az, akit iskolai tanulmányainak bevégezésével egyik new -orki egyetem summás ösztöndíj élvezetével tüntettek ki. Magyar diák volt az, aki oly nagyszerű történelmi színmüvet irt és rendezett Je, hogy másfélezer ember élvezte végig és az újságok kritikusai a legnagyobb elismeréssel illették. Ezek a magyar diákok kitűntek a sportokban: footballoztak, futottak, birkóztak, basketballoztak, úsztak. Ezek a magvar diákok működtek, mint újságírók, mint a diákok önkormányzó testületének szenátorai, mint muzsikusok, mint szónokok, mint vezetők a különféle diákszórakortásokban. Jó volna valamikor statisztikát állítani össze aról, hogy a tizennégy év alatt ä záróünnepéíyen hány pályadijjat osztottak ki magyar fiuknak. Múlt évben is egyszerre ötöt! És én soha sem fogom elfelejteni azt a boldog jelenetet, amikor egy első éves magyar fiú az iskola legkiválóbb negyedéves tanulójával szemben nyerte meg a pályadijjat irodalmi értekezésével. Ha az embert cselekedeteiről ismerjük meg, akkor a magyar diákokat bőségesen megismerték Lancasterben tizennégy év alatt. És mindig mint magyart ismerték őket, egy magyar származású diák sem volt közöttünk, aki ne büszkén vallotta volna, hogy magyar. A lancasteri magyar tanszék és a lancasteri magyar diáksereg mindenkor olyan képviselői voltak magyar fajunknak a fajok eme nagy tengerében, amelyekre szükségünk van. Szükség van a lancasteri tanszékre ezután is, mint magyar kulturális gócpontra. Megmentése érdekében tegyünk meg mindent. S ha ezt megmentettük, keressünk egy másik helyet is, ahol a magyar értékeink megőrzésére és terjesztésére alkossunk magyar végvárat az újvilágban. Kísérlet vagy kísértés Ezt kérdezte egyik olvasónk: Miért mondanak egye sek kisértést, mások kísérteiét a Mi Atyánk imádkozásánál? — A felelet az‘, hogy senki sem tudja megmondani, miért. Minden magyar bibliában és imakönyvben a kisértet szót találjuk, a ka- tholikus és lutheránus könyvekben is, nemcsak a reformátusban. Mert ez felel meg a helyes magyar gondolkozásnak. Kisértésnek mindenki ki volt és ki van téve. Az LTr Jézus is. A kisértés a biin megkörnyékező cselekvése, megrontó munkája, hogy megejtse áldozatait. \ kisértet pedig az a gonosz állapot, melybe a kisértés u- tán bele esett az ember és meg van fogva, amikor már Sátán diadalmaskodott felette. A magyar nyelv az igékből -ás és "és képzővel folyamatban levő cselekvést fejez ki, mig az -at és -et kép £Övel azt fejezi ki, hogy a cselekvés bevégzödött és sikerrel járt. Például: emlékezés - emlékezet, érzés - érzet, izenés - izenet. akarás - akarat, főzés - főzet, fűzés - füzet, vigyázás - vigyázat, esés - eset, nézés - nézet, irás - irat, menés - menet, szövés - szövet, szavazás - szavazat, tapasztalás - tapasztalat, tervezés - tervezet, kisértés - kisértet. Nagy különbség van tehát a kettő között. E világon mindig ki van téve mindenki a kisértésnek és ha azt kérnénk, hogy ne jussunk kisértésbe, akkor azt a képtelen dolgot kérnénk, hogy ne éljünk többé e világban. Éppen a kisértő gonosz munkájának ellenállva kell bizonyságot tennünk arról, hogy befogadtuk az Ur lelkének erejét, aki ellenállt a kisértőnek és ezt mondta: “Távozz tőlem, Sátán!” Jakab apostol ezért igy tanít levelében: “Teljes ö- römnek tartsátok atyámfiai, mikor különféle kisértések- (Folytatás az 5*ik oldalon)
