Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-10-15 / 37. szám
Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1936. i \* i-A \\o^ V V REFORMÁTUSOK Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1936. LAPJA VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM. AKRON, OHIO, OKTÓBER 15, 1936 No. 37 SZÁM Beszéljenek a számok Az Amerikai Magyar Reformátusok lapjának kezdettől fogva az volt az egyik legfontosabb célja és hivatása, hogy azoknak a nagy kérdéseknek az eldöntésében, amelyek az amerikai magyarság életében felmerültek, olyan egészséges közvéleményt íormalyon ki, amely alkalmas arra, hogy a nagy kérdések eldöntése a mindennapi életben gyümölcstermő lehessen. Bizonyos, hogy közvélemény nélkül nem lehet a nagy kérdéseket megnyugtatóan megoldani. A se hideg, se meleg magatartás lehet kényelmes, de soha sem lehet döntő fontosságú. Most, amikor az amerikai magyar református- ságnak az a része, a mely az Evangélikus és Református Egyházzal van kapcsolatban, életének, negyvenöt esztendős működésének egyik legfontosabb kérdése előtt áll, föltétlenül szükség van arra, hogy a nagy kérdése minden oldalról megvilágitassék és Így annak eldöntésére olyan közvélemény alakuljon ki, amely alkalmas lesz arra, hogy megnyugvást kellően iiúézze el nemcsak magát a nagy kérdést, hanem mindazokat a részletkérdéseket is, amelyek azzal szoros összefüggésben állanak. Ez a nagy kérdés magyar egyházkerület kérdése. A fort-wayeni zsinat ugyanis kimondotta, hogy a magyar gyülekezetek, ha úgy akarják egy magyar egyházkerületet szervezhetnek. Ez a határozat le van küldve az egyházmegyékhez és konferenciákhoz s ha ezeknek a többsége úgy dönt, hogy ezt a jogot megadja, úgy 1938-ban, akik akkor élni fognak, meg alkothatják a magyar egyházkerületet. Le kell szögeznem, hogy az egyházkerület gondolata nem uj gondolat. Már akkor felmerült, amikor a nagy összeomlás után nyilvánvalóvá lett, hogy a magyarországi református egyház szépen kifejlett amerikai missziói munkáját nem folytathatja tovább. Azon az első gyűlésen, amely 1918-ban New Yorkban volt, már felmerült az a gondolat, hogy az egyházkerület megalapitassék a munkának a tovább folytatására. Amikor az a ^gondolat és terv megbukott, hogy a misszió munkának a folytatására s kis* sebb egyházaknak a segitésére minden egyházközség hozza meg a maga rendszeres áldozatát és pedig a tagok után fizetendő összeggel, merült fel az a gondolat, hogyha magunk nem akarunk vagy nem tudunk egymáson segíteni: úgy legalább az egyházmegyei szervezetet mentsük meg. Ugyancsak New Yorkban volt az első tárgyalás a felől, hogy egyházi életünknek ez a szerve is kiépitessék. Miután a Reformed Church in the U. S. alkotmánya nemcsak az egyházmegyék fennmaradását, hanem azoknak a fejlődését, sőt később egykeriilet szervezését is lehetővé tette, azért voltunk a mellett, hogy ehez az egyháztesthez csatlakozzék a két magyarországi egyházmegye. Különben is ez az egyház volt az, amelyhez a múlt kötötte a magyar reformátusságot és amely készen volt arra, hogy vállalja azokat a nagy anyagi terheket is, amelyek a becsatlakozás következtében reá várakoznak. Sikerült tehát a nagy változás alkalmával elérni azt, hogy az egyház megyei szervezet megmaradt és most ime eljött — igaz, hogy későn — az alkalom arra is, hogy az egyházkerület megszerveztessék. Nyíltan és minden habozás nélkül meg kell mondanom, hogy azok a remények a melyeket én az egyházmegyéhez fűztem, nem valósultak meg. Az egész természetes volt, hogy egyenesen arra gondoltam, hogy az egyes egyházmegyék a nagy átszervezés után is épen úgy fogják folytatni a magyar reformátusság életében a maguk munkáját, mint addig folytatták az egyházmegyék. A jórendnek, fegyelemnek, a hívek összetartásának lesznek az eszközeivé. Ne vegye senki zokon, ha a magam részéről meg“ állapítom, hogy nem ez történt. Az egyházmegyék a maguk feladatát immehámmal töltötték be s igy valami cong- regationálista lélek alakult ki a gyülekezetben. Azt is meg“ állapítom, hogy ennek egyenesen az volt az oka, hogy amikor 1923-ban a nyugati egyházmegye egybeolvadt a Reformed Church magyar egyházmegyéjével, sokan a legvehe- mesebben tiltakoztak az úgynevezett esperesi diktatúra ellen, holott az esperesi jogkörnek nem az eltörlése, hanem annak szélesebb alapokra való helyezése lett volna az adott esetben az egyik legfontosabb eszköz arra, hogy minden gyülekezet teljesítse a maga kötelességét s minden egyházmegye azt, amit meg kell tennie. Ami elmúlt, azon már úgyse lehet segíteni. De most, amikor alkalom lesz reá nem szabad ugyanazt a hibát elkövetni, mit elkövettünk 1923-ban. Ha a hibát elkövetik azok, akikre most a vezetésnek, az irányításnak a felelőssége sulyosodik, úgy jobb, ha nem is beszélünk az egyház- kerületről, hanem felhagyunk minden reménnyel. Azért Írtam e sorok felé, hogy beszéljenek a számok, mert ebben a nagy kérdésben, hogy alkalmasok vagyunk-e arra, hogy az egyházmegyéket és ezek felett az egyházkerületet fenntartsuk, a számokra kell támaszkodnunk. Azzal tisztába kell lennünk, hogy az egyházmegyéknek, az egyházkerületnek a fenntartása s ezenkívül a közegyházzal szemben tartozó kötelességeinknek a teljesítése, áldozatokat követel. Ezek, ha igazak azok a számok, amelyek a magyar egyházmegyékről 1935-ről szólnak olyan nagyok lesznek, amelyeket az egyházkerület nem fog tudni elviselni. Mert arra szerintem gondolni sem szabad, hogy az egyházkerület csak úgy funkcionáljon, mint az egyházmegyék funkcionáltak. Lássuk tehát, mit beszélnek a számok! Legelőször is nézzük meg az egyháztagok számát. A keleti Egyházmegye kimutat 1542 rendes egyháztagot A tóparti 1354-et, a középponti: 1547-et és a Sión egyházmegye 1207-et. Összesen a négy egyházmegye 5650 tagot. Tudom én azt, hogy az egyháztagság ezekben a kimutatásokban mihez igazodik. De az egyházkerületben éppen e szerint a felfogás szerint nem szabad igazodnunk, amit eddig követtünk. A vak is láthatja, hogy ez a kimutatás nem helyes. Bizonyos, hogy nem ennyi az egyháztagok száma. Akkor se tévedek, ha azt mondom, hogy vagyunk háromszor ennyien. Azért, mielőtt tovább mennénk állapítsuk meg egész nyugodtan, hogy teljes megfelelő összeírást kell csinálnunk s rneg kell állapítanunk, hogy hányán is vagyunk tehát. Enélkül az egyházkerület megalapításához nem lehet hozzá kezdeni. Én természetesen most kívülálló egyén vagyok, de bizonyos közöm mégis van ezekhez a kérdésekhez. Ezért szólok és hívom fel a figvelmet azokra a dolgokra, amelyekről a számok beszélnek. (Folytatjuk.) Id. Kalassay Sándor
