Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-10-01 / 35. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Rates: in the U. S. $2 00, elsewhere $2.50 per year. Owned by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Rev. Alexander Toth, D. D., President EDITOR AND PUBLISHER: REV. ARPAD L. BERNATH 860 COBURN ST. AKRON, OHIO meg a szeme, másokra magának a földrengésnek kell rázúdulni, hogy a szemök megnyíljék. Vannak, akiknek a szemét a földrengés sem nyitja meg. Ma hosszú esztendőkkel vagyunk a nagy világégés után — vájjon megnyilt-e a szemünk? Próbáljuk-e meglátni, hogy ezek a dátumok tulajdonkénen isteni kéz által odatüzött mérföldkövek, amelyek nem csak az idő múlását és a távolságot jelzik, hanem azt is hirde" tik, hogy a romok helyén uj és jobb és igazabb világnak kell kezdődnie ? VASVÁRI ÖDÖN. BIBLIA OLVASÁSI KALAUZ A dátumok zsarnoksága “Két esztendővel a földindulás előtt...” Ámós 1:1. 1 ZZIÁS KIRÁLY uralkodása alatt történt az a nagy földig J rengés, amelyről Ámós, a pásztoremberből iett próféta beszél. Hogy pontosan mikor történt s milyen sötét emlékeket hagvott maga után, nem tudjuk, az azonba nbizonyos, hogy olyan esemény lehetett, amely fordulópontot jelentett annak a Vidéknek életében, amelyet sulytott. Hogy nagy eseménynek kellett lennie, mutatja a próféta utalása is, mert ugylát- szik, sokadmagával ő is hozzászokott, hogy az időt aszerint számítsa, amint a földrengés előtt, vagy után történt valami. Az~ ő elhivatása két esztendővel előzte meg a nagy katasztrófát. Az emberiség történetében sokszor megesett, hogy valami kimagaslóan nagy esemény körül csoportosititták az eseményeket. Az olaszországi Messina népe, amely évtizedekkel ezelőtt szintén keresztül ment egy ilyen földindulás szörnyűségein, bizonyosan ma is úgy hivatkozik az eseményekre, a- mint azok a katasztrófa előtt vagy után történtek, épen úgy mint a magam szülővárosában, Szegeden azok az öregek, akik végigélték az 1878-as árvizet, amikor a Tisza árja döntötte romba a várost, ma is a “vizelőtti” és a “vizutáni” időket emlegetik. Nincs mit csodálkozni rajta, ha a mai emberek az egész világon ugyanigy tesznek és a világtörténelemnek azt a részét, ami az ő életükben jelent valamit, a háború és a háború utáni időkre osztják. Árvíz, földrengés, pestis, háború mind olyan dátumok, amelyek zsarnoki erővel vésik a nevüket és képüket az emberi lélekbe, valami olyan hatalommal, amelyből egyszerűen nem lehet teljesen elszakadni. Zsarnoki erővel, alig- alig halványodó lidércnyomás hatalmával uralkodnak ezek a sötét dátumok az emberek lelkében, amelyektől olyan szívesen menekülne az ember, — ha lehetne. Mit csináljunk hát velők? Átadjuk-e magunkat azoknak a nyomasztó emlékeknek, amiket a puszta nevük említése is felidéz? Engedjük, hgoy uralkodjanak fölöttünk s akarva, nem akarva, torkolatává és forrásává tegyük őket minden más eseménynek? Van valami nyugtalanító az események ilyen csoportosításában, már csak azért is, mert ezek a kimagasló esetek régi világot temettek el, hogy uj világ keletkezzék a nyomuk ban. Ezt a régi világot az emberek hajlandók mindig szebbnek és jobbnak látni és sóhajtva gondolnak rá. Nem véletlen, hogy például ma Magyarországon a “békebeli” szó egyenlő értékű a szebbel, a jobbal, a maradandóbbal, amihez hasonlót ma hiába keresünk. Ott is kettéhasitotta a nemzet életét a világkatasztrófa. Háború előtt, háború után, Trianon előtt, Trianon után: ez az a két szörnyű dátum, amelynek zsarnkoságát nyögi az egész nemzet, ezek állnak mint ijesztő válaszfalak a ma és a tegnap között. Körülöttünk forog minden s emléküket egyszerűen nem lehet eltörölni. Bemard Shaw, az angol iró a háború alatt meg merte írni, hogy nem bánja, ha a németek messzehordó ágyúi szétlövik a párisi évszázados nyomortanyákat, mert tudja, hogy helyükön uj, modern, tisztességes munkáslakások fognak emelkedni. Vannak esetek, amikor az ágyuk is hasznos munkát végeznek s amikor a múlt sötét dátumai nemcsak gyötrelmet és iszonyatot juttatnak az ember eszébe. Ámós prófétának a földrengés előtt két esztendővel nyilt EMLÉKVERS: “Bizonnyal látom, hogy Isten nem személyválogató. Csel. 10:34. HÉTFŐ: Egy vezér előkészítése. Csel. 9:1-9. Saul azzal a felhatalmazással, amelyet a főpaptól ka pott, dühtől eltelve ment Damaskus felé, hogy ott a keresztyéneket halálra keresse. De ezt a tervét nem tudta végre hajtani, mert ut közben látott nagy világosságot s hallott egy szózatot: “Saul, Saul miért üldözői en- gemet?” A világosság áthatotta lelkét, a szózat meg- renditette és elvezette arra az útra, amelyet neki Isten eleitől fogva kirendelt, hogy legyen a megfeszített, de feltámadt Ur Jézus Krisztusnak a prédikálója. Isten az ő kiválasztottad csudálatosképpen készíti elő a feladatnak vgrehajtására. Saulnak át kell mennie nemcsak a vitatkozásokon, hanem István megkövezte- tésén is, hogy szemei megnyíljanak s meglássa azt a nagy igazságot, amelynek hirdetése az ő legnagyobb, legszentebb kötelessége lesz. És Saul nem tanácskozik a testtel és vérrel, hanem mikor megtudta, hogy az Urnák választott edénye: oda- állott az Urnák szolgálatába és hordozta az Urnák nevét egész életén keresztül. Taníts meg Uram minket kegyelmesen, hogy alkalmasak legyünk a reánk bízott feladatoknak az elvégzésére! KEDD: A keresztyénség Antióchiában. Csel. 11:19— 26. A jeruzsálemi üldözés alkalmával Krisztus követői közül sokan elmenekültek. A menekülők közül többen egész Antióchiáig jutottak el. Antióchia a régi Szíriának a fővárosa volt s a rómaiak uralma alatt, Krisztus idejében hatalmas várossá fejlődött. Természetes, hogy a zsidókból lett keresztyének közül sokan ide menekültek. Krisztus követőinek egyik legszebb jellemvonása volt az, hogy mindenki előtt bizonyságot tettek Jézus Krisztusról s igy az antióchiaiak között is. Az örvendetes üzenetet sokan meghallgatták és Barnabás jött el hozzájuk, hogy őket a hitben erősítse s intse őket, hogy az Urban állhatatos szívvel maradjanak meg. Barnabás azonban nem érezte magát elég erősnek arra, hogy ezt a nagy területet feldolgozza. Azért elment Társusba és Pált fel* keresvén elvitte őt Antióc- hiába, ahol az ő tanitása következtében még többen tértek meg és azok, akik tanítványokká lettek itt nevezték magjukat először kérész tyéneknek. Az Ur keze ma is úgy munkálkodik, mint régen. A területek készen vannak, de a vezetők hiányoznak s igy sokan elvesznek. Igyekezzék mindenki a maga kis körében elvégezni azt a munkát, amelyre el van hivatva. Tégy minket valóban követőiddé drága Jézus, hogy ne csak nevünkben legyünk a tieid, hanem valóságban is! SZERDA: A pogányszo- kások elitélése. Csel. 13:32— 39. Pál és Barnabás nem elégedtek meg azzal, hogy Antióchiában nagy sokaságot nyertek meg Jézus Krisztusnak, hanem a Szentlélek erejétől hajtatva, tovább ménének s eljutottak Sala- misba. Ezen a szigeten Sergius Paulus volt a helytartó, aki mikor hirt hallott az apostolok csudás munkálkodásáról, magához hivatta őket, mert hallani kívánta Istennek beszédét. Elimás, vagy zsidó néven Bárjézus, azonban minden áron arra törekedett, hogy a helytartót az követői között tartsa meg. Mindent elkövetett, hogy az apostolokat megszégyenítse. De azokat, akik ben Krisztus lelke van, nem lehet megszégyeníteni. Pálék sem szégyenültek meg, hanem Elimásra szállott az Ur keze, mert meg
