Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-10-01 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal vakult. Sergius Paulus azon ban látott s megtalálta Jézus Kriszutst. Kisebb-nagyobb mérvű po gányszokások, hamis tani- tások ma is vannak csaknem minden gyülekezetben. Krisztusnak tiszta tudományát még ma sem látják meg sokan. Elimás megva- kulása nem jelent egyebet, mint azt, hogy be kell zárnunk szemeinket azok előtt a dolgok előtt, amik el akarnak vonni Jézustól és azokat kell látnunk, amelyek Istennek dolgai. Vajha napróhnapra job ban látnánk a mi Urunkat, Jézus Krisztust! CSÜTÖRTÖK . A keresz- tyénség üzenete. Csel. 13:32 —39. A keresztyénségnek központi igazsága: Jézus Krisz tusnak a halálból való feltámadása. Pál ezt az igazságot hirdetett a pogányok kö zött s erről tett bizonyságot a zsidók előtt. Ha fel nem támadott Krisztus a halálból, úgy semmiféle prédiká- lásnak nincsen értelme. Ha a keresztyénség erre az igazságra fektetné teljes ere jét s levetkezné azokat a különbségeket, amelyeket emberi vélemények és felfogá sok vittek bele a keresztyénségnek az életébe: úgy lenne a keresztyénség azzá az erő vé és hatalommá, aminővé lennie kellene. A keresztyénségnek ma sincsen más üzenete a világhoz, mint hogy azáltal, akit Isten feh II. A KÁPLÁN 0 Őszei volt. Hullottak a fák levelei. A toronyban delet harangoztak. Az izgalom elmúlt. A káplán vizsga eredményét meghatódott ünnepélyességgel hirdette ki a bizottság tudós elnöke. Azután szétoszlott a társaság. Ki erre, ki arra. A szélrózsa minden irányában. A káplán pedig beszállt egy második osztályú kocsiba és meg se mozdult a helyéről mindaddig, amig meg nem érkezett az állomás helyére, ahol segédlelkészként kell majd szolgálnia. Kiszállott a vonatból. Tudta, hogy várni fogják. Mindenfelé tekint- getett, de senki nem jelentkezett. Mégis várta valaki! A jegyszedő portás ! Csalódot tan indult befele a városba. Harmadnap, reggelre-virrad- va, sötét gondolati oszladoztámasztott, hirdetettik a bűnöknek a bocsánata. Vajha ne lenne közöttünk kicsiny dolgok miatt olyan eltérés, amely egyenesen ellentmond a Krisztus üzenetének! Jézus Krisztus! Te vagy az én megváltóm és lelkem üdvösségének egyetlen reménysége ! PÉNTEK: A pogányok megtérése. Csel. 13:44—52. A zsidóság természetesen nagyon megharagudott Pálra, amikor Jézusnak a szol gálatába állott. Téritői útjában azokkal volt mindig baja és azok miatt forgott mindig veszedelemben, akik zsidóságukat mindenek fölébe helyezték. Ez történt mindenütt, ahol Pál és Barnabás megjelent. A zsidóság betelék irigységgel s káromlással szólának ellene azoknak, amiket Pál tanított. Pál azért nyíltan kijelenti előttük, hogy “szükséges volt ugyan, hogy először nektek hirdettessék az Isten igéje, de mivel, hogy ti meg vetitek azt és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, ime a pogányok hoz fordulunk, mert igy parancsolta nekünk az Ur! Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.” Sajnos, hogy az emberiségben a felénél több még ma is sötétségben jár. Ennek oka nem igen lehet más, mint az, hogy nem érezte meg eléggé a keresztyénség, hogy neki a pogányok ni kezdtek. A helybeli Hir- harsona, a személyi hírek közt, legelői emlékezett meg róla. Hogy megérkezett. Hogy kitxnő képzettségű. Hogy vasárnap mutatkozik be a templomban. Hogy rendkívüli érdeklődéssel várják. Hogy nagy reményekkel néznek munkálkodása elé. Mindez jól esett a szivének. És készült vasárnapra. Már tudta a beszédet Szórókszóra, betiiről-betüre. Egyik — akkorában ünnepelt — nagyhírű szónoknak a beszédét tanulta meg, amelyet különösen alkalmasr nak talált arra, hogy véle lelkesítsen, örömre hangoljon, megindítson, könnyeket fakasszon és vigasztaljon. Eljött a vasárnap. Nagy gyülekezet várta. Elhangzott a beköszöntő. Ebben az időben még az volt a szokás, hogy templom után, legalább is az intelligencia, gravilágosságának kell lennie, hogy üdvösségükre legyen a földnek széléig. A saját magunk megtérése nélkül azonban másokat nem vezet hetünk el Jézus Krisztushoz. Beszélj velem, óh Uram Jézus, hogy én is beszélhessek másoknak te rólad! SZOMBAT: Örvendetes jelentés. Csel. 15:1—4. Pál és Barnabás az első térítői ut után Jeruzsálembe tértek vissza, ahol a gyű lekezet, az apostolok és vének fogadták őket és elbeszélték a nagy dolgokat, anfiet az Isijén cselekedett ő velük. Nemcsak Jeruzsálemben, hanem mindazokon a helyeken, ahol megfordultak, azokban a gyülekezetekben, melyeket galáczi- beli gyülekezeteknek ismerünk, bizonyságot tettek Istennek irántuk való nagy kegyelméről, hogy mennyi jelt és csudát cselekedett Isten ő általuk. Valóban csudálatos volt az a munka, a mit elvégeztek és csudás az az eredmény, amit elértek. Emberi tudománnyal és bölcsességgel ilyen eredményeket nem lehet elérni. Annak, hogy a pogányok közötti misszió munka nem mindig sikeres bizonyosan az az oka, hogy a misszionáriusok nem Jézusnak a tudományát viszik hozzájuk, hanem a maguk emberi igazságát. A Szentlélek segedelme nélkül nem lehetünk ember halászokká. Tégy minket Uram Jézus a te méltó követőiddé és méltókká arra, hogy a ránk tulált a szónoknak. Különösen a kezdőnek. A fiatalnak, így méltán várta a bemutatkozó is. És nem gratulált senki. Szerencsére élt a városban egy távoli rokon-bácsija akit presbiternek azért választottak meg, mert a legutóbbi képviselő választás alkalmával igen buzgó tevékenységet fejtett ki a megválasztott jelölt é- ében. Meglátogatta. Hái^a hall va lamit tőle. A bácsi kedvesen fogadta. Beszélgetés közben szóba került a prédikáció is. Az öreg rokon nem kertelt, hanem minden cicoma nélkül elmondta, hogy mit mondanak a népbeliek, mit mondanak a tanultabbak és mit mond ő? Megállapították, hogy meglátszik a kezdő-ember. Az előadás elég jó volt, de a beszéd gyenge. Majd idővel másként lesz nem megy az egyszerre, ő bízott munkát jól végezzük el a te nevednek dicsőségére! VASÁRNAP: Isten országának növekedése. Máté 13:24—34. Jézusnak tanítása szerint az Isten országának egyik legfőbb tulajdonsága az, hogy annak növekednie kell. Úgy növekszik, mint a mustár mag. Vájjon nem ezt a jelenséget látjuk-e az amerikai magyar reformátusság életének minden megnyilatkozásában? Néha úgy növekedik, mint a szántóvető embernek a földjén a vetés. A gazda jó magot vet, de mégis konkolyos lesz a vetés. Nem ezt látjuk-e ismét a saját magunk életében? Szabad-e azonban aggódni? Nem, hanem hagyni kell a termést az aratásig s akkor szétválasztatik a konkoly és a tiszta búza. A fő dolog az, hogy a szántás és vetés meglegyen. A mustármagot is el kell ültetni,' hogy növekedése legyen. Krisztus tanítványainak éppen az a kötelességük, hogy odaadással vegyék ki a maguk részét a szántásból a vetésből, a pa- lántálásból, mert csak igy járulhatnak hozzá Istenországának a növekedéséhez az egész világraszóló kifejlő déséhez. Jóságos Isten segíts minket, hogy élő, munkás tagjai legyünk Krisztus anya- szentegyházának, hogy igy a te országod bennünk is és általunk is növekedést vehessen. HÁROM TIPIKUS ESET azt ajánlja, hogy nagy szónokokat tanulmányozzon. Inkább azoknak a prédikációit mondja, mint a magáét. Most is kár volt, hogy nem igy cselekedett. Az ifjú nem szólt semmit. Megköszönte a tanácsot'. Ettől kezdve mindig a maga készítette beszédekkel mehT fel a szószékbe. így telt az idő. Most már akárhányszor meggratulálták. És egy félesztendő telhetett el, amikor a Hirhar- sona beharangozta a kiváló, ünnepelt, nagyhirü szónok érkezését, (akinek a prédikációjával annak idején az ifjú beköszöntött). Igazi esemény lesz a megjelenése. Igazi esemény a szolgálata. Kilenckor kezdődött az istentisztelet, de már hét óra felé kezdtek gyülekezni a népek, nyolc órára zsúfolva volt a templom. Kilenckor (Folytatás a 7-ik oldalon) Beköszöntök sorsa
