Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-09-23 / 34. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Rates: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Owned by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Rev. Alexander Toth, D. D., President EDITOR AND PUBLISHER: REV. ARPAD L. BERNATH 860 COBURN ST.___________AKRON, OHIO A HOLDFÉNY AJÁNDÉKAI “Áldott az Úrtól az ő földje. ... a nap ^rlelte drága terméssel és a hold sarjasztotta drágaságokkal”. Mózes 5-ik könyve 33:14. JkÁ ÓZES, az agg próféta, haldoklik, amikor ezeket a szavakat /v\^ mondja, amikor megáldja azt a népet, amelyet négyven esztendőn keresztül vezetett tömérdek szenvedésen és küzdelmen keresztül az ígéret földje felé. Mikor elhaló szavaival Isten áldásairól beszél s áldottnak mondja azt a földet, amelyre Isten napjának fénye és melege hullik, eszébe jut a hold szelíd fénye is, amely szintén sarjaszt drágaságokat. Az aggastyánnak, aki az ifjúkor és a férfikor emlékeitől régen elbúcsúzott, legjobban kell tudnia, hogy mik azok a drágaságok, amiket a szelíd holdfény sarjaszt. Mózes maga is hosz- szu, nagyon hosszú évtizedeket töltött az életnek ebben a holdfényében, amikor az élet napjának alkonyodása után, ragyogó, verőfényes idők után csendes borongással kell várni a hold feljöttét s meg kell elégedni ezzel a különös, titokzatos világossággal, amit terjeszt s azokkal a drágaságokkal, amik a holdfény nyomán sarjadnak ki. Mondta a távozni készülő vezér, hogy miről beszel s mintha épen azokat a szavakat hangsúlyozta volna, amelyek a holdfény áldásaira hivatkoznak. Szép a ragyogó napfény s boldog aki nagyon soká verőfényben járhat. Szükség van rá, mert nélküle nem érne be a termés s Isten dicsőségének sok gyönyörűséges bizonysága ismeretlen maradna előttünk — de ne beszeljen senki lekicsinyléssel arról a holdfényről sem, amely szelíden, észrevétlenül felváltja a napsugarakat. A holdfénynek is van feladata. Hiába hanyatlik le a nap a látóhatáron, távozásával nem tűnik el minden világosság az ember életéből. Isten nemcsak a napot teremtette, hanem az éjszakának is adott világosságot. — Enyhébb, szelidebb ez a fény, mint a nappali, az ember szlem- hunyorgatás nélkül nézhet körül, kóborolhatja be tekintetével az egész égboltot s kutathatja szemmel is a hold csodálatos felületét, ugyanazzal a szemmel, amely a ragyogó napba büntetés nélkül nem tekinthet bele s amely fényes nappal az égbolton legfeljebb csak futó felhőket lát. Gondolunk-e néha arra, hogy ennek a csendes éjszakának, ennek a szelíd világnak is megvan a maga élete? Tudjuk-e, hogy vannak virágok, amelyek csakis éjszaka nyílnak ki? És nem csodálatos dolog-e, hogy azok a virágok, amelyek különösképpen csak éjszaka virítanak, kivétel nélkül olyan gyönyörűek, hogy szebbet a mesék fantáziája sem tud elképzelni náluk? A napba belenézhetnek azok a kiváltságos emberek, akik a tudomány hatalmas eszközeit teszik a szemük elé, de a mindennapi ember számára, ha szemével akarja ellesni az égbolt egy-eg-y titkát, csak az éjszaka, a holdfény ad alkalmat. És bizonyára nem véletlen, hogy a világ ilyen emberekkel van tele. A napba nem tudunk belenézni, de a hold a miénk. A holdfény gyenge pótléka a napfénynek, de a legtöbb embernek még is meg kell elégedni vele. A hold is sarjaszt drágaságokat, fényének is vannak áldásai. Vannak csodaszép virágok, amelyek félénken elrejtőznek a napfény elől, de ragyogva bontakoznak ki, ha a holdfény érinti meg őket. Egyetlen ember, egyetlen nemzet sem élhet állandóan ragyogó napfényben. Mindegyiknek életében el kell jönni az alkonyainak, az éjszakának, amelyben a napfényt a holdsugár váltja fel. Csak a csend, a nyugalom, a tespedés, vagy a halál ideje volna az éjszaka? Nem — Mózes egy hosszú élet tapasztalatából tudja, hogy a holdfény is hoz gyönörüséget és áldást. Virágok nyílnak az| éjszakában is és a csönd gondolkozásra kényszeríti az embert. Volt ragyogó napfényes ideje Magyarországnak is, de Nagy Lajos, vagy Hunyadi Mátyás tündöklése nem tarthat örökké. El kell jönni a borongós, holdfényes éjszakának is valamikor. Ha most úgy érezzük, hogy ilyen éjszaka borult reá, necsak a napfényről ábrándozzunk, amely talán csak sokára fog pirkadni, hanem keressük azokat a csodálatos virágokat, amelyek csakis a holdfényben sarjadnak és bontakoznak ki. Higyjük el, hogy igazat mondott a próféta, amikor a holdsarjasztotta drágaságokról beszél. VASVÁRY ÖDÖN URAM, ÓH ADD.... Uram, óh add, ha vándorutam majd véget ér itt a borúban, Elérjek Hozzád s te fényes orcád — hadd lássam én. Óh Uram, lásd, a szivem, lelkem, feléd sóhajt nagy vággyal telten, S a gyötrelemtől fájón kiperdül — a könnyem is. El nem bocsátlak. E világon egyébbre semmire se vágyom, Csak áldj meg engem, csak elepednem — ne hagyj Uram. Segíts az utamon erőddel s a bűneim mind-mind töröld el. Óh végy föl engemet s vigy az öledben — az ég felé. Ott álljunk üdvbe öltözötten én és szeretteim köröttem. Uram Tehozzád, hol fénylik orcád, — vágyódom én. JÓZAN LÁSZLÓ MAGÁTÓL LETT Egy hivő keresztyén természettudós nagyon elmés szerkezetet készített, amely a napok, bolygók, csillagok állását ábrázolta s amit villannyal mozgásba lehetett hozípi úgy, hogy a szerkezet pontosan utánozta az égitestek forgását. Egyszer meglátogatta egy hitetlen ismerőse, aki sokszor nyilatkozott már úgy, hogy az egész1 világ magától állt elő. Mikor a szerkezetet meglátta, első kérdése az volt: “Ki csinálta?” A fizikus azt felelte: “senki”.— A hitetlen meghökkenve nézett rá, nem tudva mit gondoljon. “Senki?” kérdezte. Ne tarts engem bolondnak, ilyen dolog nem áll elő csak úgy magától.” “Hát pedig ez magától lett” — erősitgette a tudós. A hitetlen egész dühös lett. Mire amaz igy szólt hozzá: “Látod te nem akarod elhinni, hogy ez a kis szerkezet magától előállhatott, s azt gondolod, bolondnak tartalak, amiért ilyet feltételeztem rólad.” Hát mondd! mit tartsak most már ép felőled, aki azt állítod, hogy az igazi csillagvilág magától állott elő? Ha nem hiszed, hogy Isten teremtette a világot, ha nem hiszed, hogy van Sátán, bűn, végítélet, ha nem hiszed, hogy van lelked s Jézus boldog örökéletet ad, akkor semmivel sem vagy különb egy állatnál. Én már mégis inkább ember akarok lenni Isten dicsőségének részese, aki felé a másvilág dicső jövője int a megszámlálhatatlan csillagok fényével.”
