Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-09-09 / 32. szám
Application for entering as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, has been filed on 2nd of September 1936. >* ^G° REFORMÁTUSOK Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized April 25, 1935. LAPJA VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM, AKRON, O., SZEPTEMBER 9, 1936. NO 32 SZÁM A SZERETET ELSŐSEGE DR. BALTAZÁR DEZSŐ ELHUNYT NAGY PÜSPÖKÜNK EGYIK RÁDIÓ BESZÉDÉBŐL “Mikor megebédelének, monda Jéfus Simon Péternek: Simon, Jénának fia: jobban szeretsz-e engem ezeknél? Monda néki: Igen Uram, Te tudod, hogy szeretlek Téjged. Monda néki: Legeltesd az én bárányimat. Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jénának fia, szeretsz-e engem? Monda néki: Igen Uram, Te tudod hogy, én szeretlek Tégedet. Monda néki: Őrizd az én juhaimat! Monda néki harmadszor is: Simon, Jénának fia, szeretsz-e engem? Megszomorodék Péjter, hogy harmadszor is mondotta, vala néki: Szeretsz-é engem? És mondta néki: Uram, Te mindent tudsz. Te tudod, hogy én szeretlek Tégedet. Monda néki Jézus: Legeltesd az éb juhaimat!” Jézus szeretése bizonyára nem annyi, hogy megegyük az ő vacsoráit, hogy odakönyörögjiik magunkat gyógyítás végett lábai elé, hogy álmélkodjunk csodáin, elkísérjük a főpap udvarába kíváncsian, keresztfája alatt résztvéttel megálljunk, nyitott sírja felett zászlót lengessünk és beleringatózzunk az előtte megnyúlt mennyei magasság rejtelmes gyönyörűségébe s aztán büszke szomorúsággal, boldog fájdalommal megsirassuk, mint győzelemben megdi- csőiilve elmúlt vezért. Jézus szeretése parancsolatainak betöltésében áll. Az Istent szeretni annyi, mint az ő parancsolatait megtartani. Az Atya és Fiú: Isten és Jézus egy, tehát Jézus szeretése sem lehet egyéb, mint az ő parancsolatainak megtartása. Annak, aki az isteni szeretet megtestesítője volt emberi formában, annak az emberek számára csak szeretetparan- csa lehetett. A szeretet parancsából vizsgáztatja a búcsú óráiban Pétert. Már nem Péternek nevezi, nem kősziklának, amely teherálló lesz az anyaszeptegyház épülete alatt. Hiszen a díszes név átadása óta történt a hűtlen megtagadás s a kakasszó itéletes elhangzása. Azóta történt a szomorú kiábrándulás a bátor halászból, aki pedig nemcsak börtönre, de halálra menni is fogadkozott a jó Mesterért. Most mán csak Simon lett, a Jóna fia, hogy mégis meg legyen különböztetve a másik Simon apostoltól, a kanánitá- tól. Az egyszer már elbukott tanítványt a szeretetből javítóvizsgára vonja Jézus. “Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?” Háromszor ismételi meg a kérdést. A kedvetlen ismétléssel busitja Pétert s a kedves válaszokkal vidámitja önmagát. A vizsgáztatott tanítvány fokozódó hévvel ismétli meg az erősödő választ: “Uram, Te tudod, hogy szeretlek Téged.” Mivel az ismétlődő kérdésekben kétkedést lát s mivel bizonyos a maga elesett, de újra kelt szeretete, hűsége felől, harmadik válaszában szinte szemrehányva szegzi a kérdések ellen: “Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy szeretlek Téged.” A Natánael, a Tamás, a tanítványok, a farizeusok és egyebek és mindenki lelkében mindentudó szemmel olvas Jézus. Nem is azért kérdez, hogy megtudja azt, ami van, hanem hogy biztositsa azt, aminek következni kell. Mert ha nem következik a törvényt és prófétákat együtt jelentő s azokat messze magasan felülmúló életeseménynek: az Istent és embert egybeölelő szeretetnek következetes, elszánt világküzdelme és világdiadala, akkor Jézus csak üstökös csillag volt, amely csodákkal szikrázva jött s csodákkal szikrázva távozott, hogy utána a föld még sötétebb, még sivárabb, még vigasztalanabb legyen, mint volt azelőtt. Jézusra nem arccal, hanem háttal vannak fordulva (azok, akik szeretetlenséggel és gyűlölettel igyekeznek a földi országban a keresztyénséget győzelemre vinni. De háttal fordul rájuk Jézus is. Jézus lajstromában ez a nevük hogy “nem ismerlek titeket.” * * * Aki nem szeret, nem ismeri az Istent; mert az Isten: szeretet, mondja a Jézus keblén nyugovó leghívebb tanítvány. Aki pedig nem ismeri, nem is hiheti az Istent. Szeretet nélkül tehát a hit világgyőző hatalmát sem nyerheti meg az ember. Az Ur Jézus legtisztább tolmácsa: Pál apostol lángostorral korbácsolja fel az-élettelen hit és halott tudomány álmodozóit: “Ha az embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc és pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is ugyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok.” Kétségtelen, hogy a hit van olyan fontos, mint maga az élet. De amint az élet lehet eltévesztett élet, terméketlen élet, éppen úgy a hit is lehet ilyen. Apostoli mondás, hogy “a hit jó cselekedet nélkül halott”; tapasztalatai igazság, hogy lehet élet, amely halottabb a koporsónál is. “Én ivagyok az élet,” az örökélet, mondotta Jézus és folytatja: “aki énbennem hiszen, ha meghal is, él az.” Él örökké. Benne szeretet által lehet hinni, mert arról ismer meg bennünket, hogy tanítványai vagyunk, ha egymást szeretjük. Vagyis az Ő szeretése nem egyéb, mint parancsolatainak megtartása. Az ő parancsolatainak megtartása. Az ő parancsolata pedig szeretet. Földi anyaszentegyháza megalapítójának: Simonnak s rajta keresztül a mindenkori keresztyénségnek, mindenkori emberiségnek örökérvényű életcélt szab, parancsolatot ad elé: “Őrizzed, legeltessed az én bárányaimat.” Az Ő bárányai a gyámoltalan, az elhagyott, elfelejtett, lenézett, útfélre kidobott, eltiport, vergődő, halódó kicsinyek, szegények, nyomorultak, ügyefogyottak, a világ seprei, akiknek száját mégis Isten dicsőségének megjelenésére éppen úgy odaszánta, felmaga :ztalta Jézus, mint a saját maga életét és akiknek sorsa felkarolásában megdicsőitette a maga sze- retetét s betöltötte messiásmivoltának gyakorlati.feladatát. * * * Ne gondold felebarátom — bárki légy — hogy az embertársad nyomorúsága csak az ő sorsának az átka, amely rajta mostoha életének keresztjeként betelt. Az embertársad nyomorúsága a Te felelősséged lapjára is tartozik. A segélykiáltást, amit haliassz, de nem hallgatsz meg; a könnyet, amit látsz, de nem törölsz le; a mezítelenséget, amely szemedbe ötlik, de nem ruházol, meg; a betegséget, amely rád sápad, a sebet, amely reád ásít véres ajkával, a bűnt, mely hozzád kiált szabaditásért, a bánatot, mely feléd sir, — de mindhiába — mindezt minden felelősségével, átkával és kárhozatával a Te fejeden, rajtad keresi meg az Isten. Rajtad még akkor is, ha önzésed keménységében Káinként úgy próbálnál védekezni és lázadni az isteni számonkérés ellen: “avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” Igenis, az vagy. Maga Jézus hivott el és magasztalt fel őriző és legeltető pásztorul. Ha elfogadod ezt a (Folytatás a 3-ik oldalon)
