Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-07-03 / 26. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA “NEM SZABAD BENNÜNK CSALÓDNIA....” j Ezekben a napokban emlékezünk. Lelkünk hálával for- $ ? dúl Isten felé, aki úgy szeretett minket, hogy felénk fordult g | és ajándékot adott nekünk. Olyan ajándékot, amihez ha- x \ sonlót kevés gyermekének adott! Emlékezünk Istenre, szi- X l vünknek hálájával emlékezünk szerelmére és nagy ajándé- X l kára a Református Egyesületre! $ | Évforduló van! Negyvenéves évforduló! Az évek múl- | \ tával csak édesebbé, erősebbé lett az a meggyőződés, hogy a \ nagy ajándékot adott nekünk. Velünk alkottatta meg, ne- a 4 künk adta, reánk bízta a világ legnagyobb és leggazdagabb a > magyar református egyháztársadalmi intézményét, a Refor- a i mátus Egyesületet. Minket, amerikai magyar reformátuso- $ | kát, tisztelt meg ezzel. v Akinek sok adatott, attól sokat várnak. Nekünk sokat g l adott az Ur s ezért elvárja, hogy ne kelljen csalódnia mi g | bennünk. Edison, a nagy feltaláló mondotta: “úgy szeretett g v engem édes anyám, oly őszinte volt hozzám és annyira bi- g g zott bennem, hogy feltettem magamban azt, hogy ennek a g g szent asszonynak nem szabad bennem csalódnia.” g g Az évfordulón ezt kell érezni, ezt kell fogadni nekünk g g is: Istennek nem szabad csalódnia mi bennünk! Ajándékát g g megbecsüljük, megőrizzük, naggyá, áldást adóvá tesszük! g g Dr. Újlaki Ferenc. g AMERIKAI ZSINAT A MAGYAR EGYHÁZKERÜLETÉRT Szociális problémák megoldása mellett. — A militarizmus ellen. Az egység felé. Tudósitás a Református Zsinatról — Irta: Dr. Takaró Géza Amerika kétszázhuszonnyolc varietást feltüntető protestantizmusában mindenütt jóleső érzést keltett már két évvel ezelőtt az a bátor lépés, amelyel egyesült az Amerikai Református Egyház és az egyik inkább evangélikus jellegű egyházfelekezet. Ez az uj nevén Evangéliumi és Református Egyház 10-től 17-ig tartotta országos gyűlését Fort Wayne, Indianában ugyanakkor, amikor viszont Philadelphiában a Presbyteriánus Fundamentalisták az anyaegyházból való kiszakadást megszavazva 200 delegátusuk által formálisan megalapitották a Presbyterian Church of Americá-t. Mióta amerikai magyar református egyházaink a magyar- országi református konvent intézkedése folytán az amerikai református egyház védőszárnyainak oltalmát élvezheti, az utóbbi 15 év alatt összesen hat egyetemes zsinatot tartott, amelyeknek mindegyikén jelen lehetett e sorok Írója. Legelőször Hickory- ban, North Caroliná-ban volt alkalma a tiffini egyezmény elfogadása után, mint ennek egyik aláírója, az egyetemes zsinat előtt megjelenni és beszédet tartani. A következő zsinat Philadelphiában volt a világkiállítás alkalmával. Az utolsó négy pedig középnyugati államokban, Indianapolis-ban, Akron-ban (Ohio), Cleveland-ban -(Ohio) és Fort Wayne-ben tartatott. Nekünk ez volt eddig a legfontosabb. Erre a nevezetes és reánk magyarokra nézve különösen nagyjelentőségű zsinatra 150 lelkészi és ugyanannyi világi delegátus jelent meg hivatalosan, közöttük a négy magyar egyházmegye képviseletében öten (Dr. Takaró Géza a keleti-, Dienes Barna a központi-, Bodor Dániel a tóparti-, Tóth Mihály, Balogh E. István és Füzy Béla ügyvéd a Sión egyházmegye részéről). A piros jelvényt viselő lelkészek és a kék jelvényü világi delegátusokon kivül nagy számmal voltak láthatók a gyűlésen olyan nők és férfiak is, akik fehér jelvényt viseltek a pusztán látogató érdeklődők megkülömböztetésére. Kelet és nyugat találkozásának színhelye volt ez az egészséges, kedves vidéki város, melynek 122,000 lakosa a múltból nevezetes helyen talált magának otthont a három folyó találkozásánál. Az Atlanti tengertől a Csendes tengerig szétszórtan, Amerika 48 államából 39-ben működő mintegy 3000 gyülekezet képviseletében voltak itt a delegátusok, hogy megtárgyalják nemcsak az itthoni munkatér nagy problémáit, hanem a Japánban, Kínában, Indiában, Hondurasz-ban, és egyebütt működő 112 misszionárius és velük dolgozó 225 bennszülött munkatárs működési területének problémáit is. Voltak delegátusok texasz-i tányérszélü kalapokban s viszont voltak Seattle-ből, sőt Kanadából is. Két évvel ezelőtt már törvényessé vált a két denomináció egyesülése, de bizonyára még legalább is egy generáció kell hozzá, hogy azok a külömbségek, amelyek tanban, kormányzatban, tradíciókban, szokásokban mégis csak fönn állanak a két testvér egyház között, egymással harmóniába juthassanak és amennyiben arra értékesek, a gondolat és cselekedet szabadságában továbbra is fönmaradhassanak. Lapjaik már egyesültek. Megüresedett szószékekre már eddig is szívesen hívták meg egymás lelkészeit. Évkönyvüket már a múlt évre is közösen adták ki. Mindazáltal kölcsönös megbecsülésre és türelemre van szükség, hogy a két egyház életét az unióban zökkenés nélkül folytathassa. Hogy erre minden reménység meg van, annak legfőbb garanciája az a szellem, amelyben a legnehezebb kérdést tárgyalták le és juttatták sikerhez. Ez az uj konstitu- ció elfogadása volt, amelynek 200 paragrafusát kellett pontról- pontra alaposan megbeszélni. Három napig tartott maga ez az egy pontja a gyűlés hatalmas programjának, amely alatt a Dr. Schaeffer Károly elnöklete alatt működő konstituciós bizottság tízszer jött össze, hogy a tüzes vitákban a gyűlés plénuma által visszautalt paragrafusokat újra formálják. Mikor azonban a harmadik nap végén az utolsó pont is elfogadtatott, egyszerre spontán állott föl az egész zsinat és szárnyaló lelkesedéssel énekelte el a közismert hálaadó himnuszt: “Praise God, from Whom all blessings flow”. A gyűlés programján fájó szivvel hallottunk ismét az elhunyt lelkészek nekrologusában magyar neveket is. Az uj közös énekeskönyv végleges elfogadása a következő zsinathoz utaltatott. Hisszük, hogy addig jó néhány szép, magyar énekünket angol fordításban elkészíthetjük és az uj énekeskönyvvel uj hazánk népének ajkaira adhatjuk, legalábbis 3000 gyülekezetben. Nagy tapsot váltott ki a zsinati bíróság jelentése, amely szerint egyetlen egy gyűlést se tartott az elmúlt két év alatt, miután egyetlen disputa sem került hozzá. Heves vita folyt azonban a gyűlésen a militarizmus körül, mig végre teljes megnyugvásra jutottak a lelkek abban a határozatban, amely nemcsak elitéli a militarizmust minden vonatkozásában, de megtagadja még a legkisebb anyagi támogatást is katonai lelkészek fizetésére. Annál nagylelkübb volt a zsinat az egyház missziói munkájának és jótékonysági szervezeteinek támogatásában. Nemcsak magasabb összegeket fogadott el a költségvetésben a különféle Board-ok céljaira, de annak az eltökéltségnek a szellemét is éreztette, hogy ezeket az összegeket be is fogja szolgáltatni, abban a reménységben, hogy az egyesült egyház jóval többet fog tudni végezni Isten országáért a földön, mint a két előző denomináció külön-külön. A szociális problémák és a keresztyénség viszonyával két külön bizottság is foglalkozott. Magáról erről érdemes volna külön tudósítást írni. A vasárnap megünneplése, az Amerikai Biblia Társaság, a Y. M. C. A., a Református Világszövetség, a különböző Boardok, a nevelési intézetek (a két egyháznak 30 college-a, szemináriuma, és egyébb intézete van itthon és külföldön), az árvaházak (10), kórházak (9), aggmenházak (11), epileptikusok otthonai mind szivén feküdtek a zsinat tagjainak. Bennünket magyarokat természetesen elsősorban az érdekelt, hogy mi lesz a tiffini egyezményben biztosított előjogainkkal, méginkább pedig azzal a vággyal, amely az utóbbi években ébredt föl amerikai magyar reformátusságunkban, tudniillik, egy magyar egyházkerületnek a felállításával. Kérésünket a zsinat egyhangúlag elfogadta. Tehát a közel jövőben az uj alkotmány értelmében fölállítandó 32 egyházkerület között lesz egy magyar is. A gyűlésen tárgyalt konstitució tervezetében már nyomtatásban is láthattuk a magyar synod nevét. És bár az uj egyházalkotmányban a gyülekezetek és a General Synod között csak egy felsőbb hatóság lesz, a synod, vagyis az egyházkerület, nekünk magyaroknak még azt is meg fogják engedni, hogy ha nem is teljesen a régi hatáskörrel, de mégis
