Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-07-03 / 26. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal minden fontosabb vonatkozásban egyházmegyéinket is meg­tarthatjuk a magyar egyházkerület keretében. A gyűlésen jelen volt magyar delegátusok töb külön be­szélgetést is folytattak a zsinat elnökével és az uj konstitució előadójával, melyek alapján a következő nyilatkozatot szer­kesztették meg a nyilvánosság számára még ott a gyűlés alatt: “Isten iránti mély hálával jelentjük ki, mint a magyar egy­házmegyék alulírott delegátusai, akik részt vettünk az Evan­gelical and Reformed Church 'General Synodjának Fort Wayne, Indiánában 1936 junius 10—17. napjain tartott második gyűlésén, hogy a General Synod 1936, junius 15-ik napján igaz testvéri megértéssel, egyhangúlag szavazta meg egy magyar egyház- kerület megszervezését, felhatalmazva mindazokkal a — tör­vényhozási, kormányzási és bíráskodási — jogokkal és kivált­ságokkal, amelyeket az Evangelical and Reformed Church ösz- szes többi synodjai élvezni fognak. Ezzel a határozattal magyar református népünk régóta táplált reménysége, mindnyájunknak egy magyar egyházkerület megszervezése által egy testbe való szerkesztése végre valóra vált. Válaszul a magyar delegátusok kérésére az elnökség leszögezte, hogy az Evangelical and Re­formed Church-ben a tiffini egyezmény törvényes hatálya to­vábbra is teljes érvényben marad és minden kétségen felül áll. Ez a döntés megerősítést nyert a Board of Home Missions fő­titkára által is, mint aki a tiffini egyezményben szerződő felek egyik hivatalos képviselője volt. Kelt Fort Wayne, Indiana, 1936 junius 15.” (Aláírók a fentebb felsorolt magyar delegátu­sok.) A General Synod elnökévé újra egyhangúlag megválasztotta Dr. George W. Richards-t, alelnökökké Dr. L. W. Goebel-t és Judge D. J. Snyder-t, főtitkárává Dr. J. Rauch Stein-t, valamint a többi tisztviselőket is újra megválasztotta. Következő gyűlését az egyetemes zsinat Columbus, Ohio- ban fogja tartani 1938-ban. Akkor is olyan templomban, ame­lyet Szt. Jánosról neveztek el, mint a Fort Wayne-i gyűlés szín­helyét. A szeretet nagy prédikátorának szelleme hatotta át az egész gyűlést, de különösen megnyilatkozott ez vasárnap, ami­kor nemcsak a high school auditóriumában volt 2000 személy számára közös istentisztelet és délután parallel gyűlés egyszerre három helyen a férfiak, a nők és az ifjúság részére, hanem Fort Wayne 16 különböző templomában is hirdették az igét a zsinat tagjai, tehát az evangélium szerint reformált lelkészek methodista, baptista, congregátionális, presbiteriánus és egyébb vallásu templomokban. Ez az igazi ut az egység felé. AZ UJ TORONYÓRA Mucsabánya szerény piacán régesrégóta állt egy torony­szerű faalkotmány, melynek homlokán végelgyengülésben nyö­szörgő óra ketyegett, ha éppen kedve tartotta. Mint az öreg­ember a munkában, ő is közbe-közbe pihenőket tartott. Ennek a “városi tornyórának” volt ütőszerkezete is, amely­nek az ütése azonban sohasem egyezett azzal, amit az óra­mutató jelzett, sőt néha egyfolytában két napra valót is ütött s azután két napig pihent és egyáltalán nem ütött semmit. Egyszer azonban egy szeszélyes szélroham éjnek idején nekiakaszkodott a rozoga tornyos faalkotmánynak s úgy csapta földhöz, hogy az óra annyifelé esett, ahány darabból állott. Mucsabányán olyan mélységes levertség követte ezt a to­ronyösszeomlást és órapusztulást, mintha a város nagy halott felett gyászolna. A városi képviselőtestület a közhangulat nyomása alatt el­határozta tehát, hogy uj tornyot állít fel és arra egy uj órát szereltet. A torony elég rövid idő alatt elkészült s rákerült az uj óra is a mucsabányaiak nagy gyönyörűségére. Amikor igy ké­szen állt az uj torony a régi helyén az uj órával, azt annak rendje és módja szerint nagy ünnepélyességgel felavatták. Micsoda élvezet volt nézni a mucsabányaiaknak az uj óra­tornyukat ! Nem győztek vele betelni. És különösen az óra lett közbámulat tárgya: gyönyörűség volt nézni, amint körlapján aranyos mutatók aranyos számokon mutatták az idő haladását. A közbámulat teljében az óra pontosan járt — egy hétig. Akkor megállt és nem mozdult tovább. A rémhír szájról-szájra szállt: — Az óra nem jár, az óra áll! Felháborodott tömegek verődtek össze a torony körül. És a sokaság zúgott a megbotránkozástól. A polgármester nyomban összehívta a képviselőtestületet. A városatyák haragos felszólalásai után jegyzőkönyvi rossza- lásukat fejezték ki afelett, hogy a toronyóra megállt és azonnal küldönzöt menesztettek a megyeszékhelyre ahoz az óráshoz, aki az uj órát felszerelte, sürgős utasítással, hogy törvényes következmények terhe alatt azonnal jöjjön Mucsabányára s ad­jon számot arról, micsoda rossz szerkezetű müvet szerzett nekik. Az egész városka izgatottan várta az órás érkezését. És másnap megjött az órás. A polgármester nem akart ilyen fontos ügyben saját sza­kállára tárgyalni az órással, hanem összehívta a képviselőtestü­letet. A városatyák haraggal támadtak az órásra, aki kétségbe­esetten védekezett. — De, uraim! Én elsőrendű órát szereztem önöknek! An­nak az órának jónak kell lennie, hiszen egy hétig pontosan járt..... — Járt, de most áll! Hát lehet az, jó óra, amelyik nem jár, de áll ? — Ennek valószínűleg nem én vagyok az oka. És nem is az óra. Nemrég is egy szomszéd városban a toronyóra elakadt. És mi volt az oka, uraim ? Fészket raktak a szerkezetébe a vere­bek. A városatyák összenéztek. Az bizony nem lehetetlen. A régi toronyban is nem egyszer galibát csináltak a szomszédos tyú­kok, melyek odaszoktak a kusza gerendákra az óra felett. Igaz, a tyúkok most nem juthatnak oda mert az uj toronynak az ajtaját — ez is nagyszerű újítás — be lehet zárni, de a verebek, azok a kutya verebek szabadon röpködhetnek ki-be. Akadt vá­rosatya aki megrendülve jelentette ki, hogy valóban látott röp­ködni verebeket az óra körül. Meg kell ezt vizsgálni. A polgármester elnöklete alatt négytagú bizottságot me­nesztettek a toronyba. Velük ment az órás is. Azalatt, mig a bizottság fenn a toronyban az óra körül vizsgálatot tartott, lenn a torony körül összegyűlt sokaság fe­szülten várta, mi lesz? Kis idő múlva izgalom futott át a tö­megen: az óra mutatója megmozdult és az óra ütni kezdett. — Nini, jár az óra! Hát miért állt meg, hogy ha jár? — töprengett a tömeg. Erre a polgármester csak azt felelte: — Az órának nincsen semmi baja. Ezentúl az óra ponto­san fog járni. A városatyák megint bevonultak a városháza tanácster­mébe és jegyzőkönyvbe foglalták határozatukat, amint követ­kezik : “Megvizsgálván a városi toronyórát megállásának oka felől, ezennel elhatározzuk, miszerint, hogy az óra megszakadás nél­kül mutassa az idő folyását, hagyassák meg a harangozónak, hogy az órát minden vasárnapon a hajnali harangszó után huzza fel, mivelhogy minden hetedik napon felhúzandó, különben meg­áll.” Ezzel dolgukat elvégezvén, a városatyák hazatértek. De a torony alatt összeverődött tömeg nem akart oszlakozni: zúg­tak és háborogtak. Egy nagyhangú csizmadiamester adta ennek okát: — Polgármester ur! Ez az óra most már nem ér semmit. Nekünk ez az óra nem kell. — Hát miért nem kell? — csodálkozott a polgármester. — Azért nem kell, mert egy napig állt és igy most már egy nappal késik. Ez igaz. Hol van itt a segítség? Az órásnak jó ötlete támadt. Felment mégegyszer a torony­ba és a tömeg szemeláttára kétszer körülkergette a mutatót az óraíapon. Behozta az elmaradt egy napot. Erre megnyugodtak a felzaklatott mucsabányai kedélyek. De az igaz feljegyzések szerint mégis rajtuk száradt, hogy a toronyórájuk egy nappal késik.

Next

/
Thumbnails
Contents