Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-06-19 / 24. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA “ESZTELENÜL CSELEKEDTEM.....” igy kiált fel Saul király. Bolond voltam..... Ugyan miért fakad ilyen keserű, önvádoló vallomásra? Miért?..... Isten mindent megadott neki, ami által életét a legértékesebb, legszebb életté tehette volna..... és ö az alkalmakat nem használta fel, sőt életét gazdagon megáldó Istenről elfeledkezett, iránta engedetlen volt. Egyszer csak tudatára ébredve annak, hogy mivé lehetett volna és mi lett, keserűen szól: ‘^Esztelenül cselekedtem.....” Az Isten sok drága alkalmat, kiváló eszközt adott nekünk — amerikai magyar reformátusoknak — életünk értékessé, boldoggá tételére. A mi életünkre és gyermekeink életére is. Ezek közül az alkalmak és eszközök közül most csak egyre gondoljunk. Ez a nyári magyar iskola! A mi két nagy kincsünknek, református hitünknek és magyarságunknak, éltető, tiszta, üditő vizet adó forrása ..... Megbecsül jük-é? Felhasználjuk-é? Mikor a gyermekek, felnőve, nem becsülik, nem értékelik azt, ami a mi szivünknek oly igen becses, mikor hálátlanok, engedetlenek, elragadja őket a bűn szennyes árja, óh!, mily sok szüle mondhatja: “esztelenül cselekedtem!” Most még nem késő. Használd fel az alkalmat. Vetés nélkül nincs aratás. Dr. Újlaki Ferenc. AHOGY ÉN LÁTOM Egyházi életünk legszebb, legértékesebb és ugyanakkor a legnehezebb munkája a vasárnapi iskolában és a Keresztyén Ifjak Társaságában folyik. Tiszta szív, gondolat, önodaadás, feláldozásra való készség nélkül ezen munkamezőkre belépni a legnagyobb könnyelműség, bűn. Folyton tanulni, tervezni kell és alkalmazkodni tudó készségének kell annak lenni, aki itt dolgozni és eredményt is akar elérni. Legyünk őszinték. Eddigi munkánk megfelelt ugyan a kezdet kezdetének. Tovább fejleszteni a munkát és azt értékes gyümölcsöt termővé tenni mükedvelőszerü gyülésezésekkel, konferenciákkal, vezetőkkel, tanítókkal nem lehet. Már pedig kevés egyházunk dicsekedhetik oly tanítókkal, vezetőkkel, kik szivük egész melegével, agyuknak legalább csak parányilag való megerőltetésével is készülnének feladatuk hü végzéséhez. Az én papi voltomat nem csak a szószéken való megjelenésemnek kell bizonyítani és öltözetemnek, de a hétköznapi életben megnyilvánuló minden cselekedetemnek, beszédemnek, Írásomnak arról kell bizonyságot termi, hogy méltó szolga, pap vagyok. így kellene ennek lennie a vasárnapi iskolák tanítóira, a Keresztyén Ifjak Társasága vezetőire és tagjaira vonatkozólag is. Jaj ott, ahol ez nem igy van. Pedig hány oly gyülekezetünk van, hol ez bizony nem igy van? Szomorúan bizonyítják ezt egyházi életünk folyásának fer- deségei. Ifjúsági Konferenciáink eredményeinek nagy semmiségei. Egyetemes cselekedeteinknek még végtelenebbül nagyobb semmiségei. Most, mikor a konferenciák tartásának ideje van, szinte félve kérdezem: Elmenjünk-e Megéri-e az eddigi konferenciákon szerzett tapasztalatok után a fáradságot, költséget, időt az eredmény? Annyira eltérők népünk, ifjaink gazdasági helyzete, elhelyezkedési lehetősége, munkabeosztása, az egyház és hiveink lakása közötti távolságok, hogy egyetemes munkatervet mindenütt egyformán követni, teljesen lehetetlen. Mily jó volna, ha valaki olykor személyesen is fölkeresne és elmondaná a mi összejöveteleinken, hogy más egyházaknál hogy működnek az ifjaink; mi mindent tesznek meg egyházukért, egymásért ? Személyes tapasztalatainak adná azt a részét, mi a legalkalmasabb volna talnálható buzdításra. Ezt a munkát csak olyan egyén végezhetné el, akinek volna ideje, vagy hajlandó volna magánák venni az időt arra, hogy konferenciától, konferenciáig legalább egyszer találkozzon minden gyülekezetben magával az ifjúsággal. Én igen sokra becsülöm ifjaink tehetségeit. Azonban ifjaink- nak be kell látniok, hogy ezt a feladatot üdvösségesen nem végezheti el egyetlen egy ifjú sem mig iskolába van, nem olyan, bármily jó szándék legyen is valakiben, kinek rettegnie kell mindennapi munkája miatt. Ahogy én látom, elnökül oly lelkészt, vagy egyházi egyént kellene megválasztani, ki komolyan éli és csinálja a C. E. munkát és aki idejét be tudná úgy osztani, hogy konferenciától konferenciáig találkozzon lehetőleg a legtöbb gyülekezetünk ifjúságával. A konferencián részletes beszámolót adjon minden ifjú csoport arról a munkáról, mit konferenciától konferenciáig végeztek gyülekezetükben, a) vasárnapi iskolában, b) C. E.-ben c) templomlátogatás, d) úrvacsorával rendszeresen való élés terén, d) miképen vették ki részüket az egyház terheinek hordozásából? e) Tettek-e valamit vallásos irodalmunk terjesztése érdekében? f) Mit tettek az általános jótékonykodás terén? Ahogy én látom, csak is ezek szemelőtt tartásával és betartásával érhetünk célt. Akiket érdekel az ügy, szóljanak hozzá. Nagyon szeretném, ha másoknak is lenne az ügyhöz hozzászólása. Valaki másképen láthatja. Szabó András. FOGADALOM Fogadom Néked, édes Istenem, Hogy összetéve buzgón két kezem, Égi kegyért Hozzád imádkozom, Áldásod kérem minden dolgomon Hogy megtartom a parancsaidat, Leszek engedelmes hü fiad, Hogy segítem a fáradt csüggedőt, Csak adj Uram, csak adj elég erőt! Fogadom Néked, szerető Atyám, Hogy vágyom én egy szebb világ után, Jézus szavában töretlen hiszek, Felé nyújtok egy bizó hü szivet. Hiszem, hogy ő volt egyszülött fiad, Hiszem, hogy vére teljes áldozat. Példáját tartom mindég szem előtt, Csak adj Uram, csak adj elég erőt! Fogadom Néked, édes Istenem, Hitem olyan lesz, mint szikla, — hegyen Hiába rázza csábítás szele, Megtörik rajta a bűn ereje. Még ha a gonosz patak alakba Kerül elé, hogy alapját kimossa, Legyőzöm én az ádáz cselszövőt, Csak adj Uram, csak adj elég erőt! Fogadom Néked, szerető Atyám, Hogy lesz hitem, ha próbát mérsz reám, Hogy lesz hitem, ha Te úgy akarod, Ha felém nyújtod atyai karod. Mert Nélküled, bűn árja elragad, De ha Te őrzői, nem győzhet le had. Hiszek örömben, hiszek bu között, Csak adj Uram, csak adj elég erőt! Budapest, 1936 május 21. Konfirmációi fogadalomtételre: imolai Osváth Tibor, IV. reál. gimn. o. t.
