Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-06-19 / 24. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal Balthazar Dezső püspök 25 éves püspöki jubileuma A Tiszántúli Református Egyházkerület és vele együtt az egész magyar református egyház ünnepelte meg dr. Baltazár Dezső püspökségének huszonötödik évfordulóját. Az ünnepély közgyűléssel kezdődött a Nagytemplomban és itt folyt le a jubileumi ünnepség is. A nevezetes évforduló megörökítésére több irányú intézkedés történt az egyházkerület részéről. A Kollégium díszterme részére, ahol rendszerint az egyházkerü- leti közgyűléseket tartják, Dienes János festőművésszel megfestették a püspök életnagysá- gu arcképét, melynek hátterében -a debreceni Nagytemplom látható. Huszonötezer pengős Baltazár jubileumi alapítványt létesítenek jó előmenetelü, szegény tanuló ifjak, továbbá özvegy lelkésznék és lelkészi árvák megsegítésére. Ezt az alapítványt az egyházkerület valamennyi egyházközsége, középiskolája, lelkészek és tanítók adják össze, önkéntes megajánlás utján. Azonkívül jubileumi évkönyvet ad ki az egyházkerület, mely megörökíti a püspök életét, működését és püspöki szolgálatának nevezetesebb eseményeit. Ezeken kivül még a Kollégium falában plakettet helyeztek el, melyet a jubíláris közgyűlés keretében lepleztek le. Az egyházkerületi közgyűlés kezdetén megszólalnak a Nagytemplom harangjai, közöttük a hires Rákóczi-harang. A közgyűlés megnyitása után Makláry Károly püspökhelyettes tesz jelentést Baltazár Dezső püspök 25 éves szolgálatáról s ezzel kezdődik meg a jubileumi aktus, melyet 28 uj lelkész felszentelése zár be. A jubileumi ünnepségen képviseltette magát a Konvent, a Zsinat, ott volt valamennyi református püspök és főgondnok és az ev. egyház képviselete is teljes számban. Résztvettek az ünnepélyen Sulyok István nagyváradi püspök, valamint a jugoszláviai református egyház képviselői is. Mi amerikai magyar reformátusok is imádságos szívvel, lélekben jelen voltunk a kiváló főpapnak a jubileumán. Soha el nem múló szeretetünk veszi körül Dr. Balthazár Dezső püspököt, aki egyházunk nagyjai közül legelőször kereste fel az amerikai magyar reformátussá- got. ELŐFIZETETT-E MÁR A REFORMÁTUSOK LAPJÁRA? FIGYELEM A lapkiadó bizottság K a 1 a s- say Károly collegium! tanulót bizta meg azzal, hogy lapunkat a nyár folyamán képviselje, hátralékokat kollektáljon, előfizetéseket szerezzen. Ajánljuk a nehéz munkára vállalkozott ifjút minden református testvérünk pártfogó szeretetébe. $ Phone: Hazel 1165 FISHER & OWEN I FUNERAL DIRECTORS $ 126 Hazelwood Avenue $ Pittsburgh, Pa. jjj Spencer A. Owen. DÓKUS GÁBOR (Folytatás az első oldalról) pot képeznek az amerikai magyar reformátusságnak a történetében. Még, ha mi emberek elfeledkeznénk is róla: a kövek fogják hirdetni az ő emlékezetét, őt azonban elfeledni nem lehet. Egy egész nemzedék növekedett fel mellette, kezei alatt a 38 év alatt, amelyet életéből a south norwalki gyülekezetnek adott. Nemcsak az első, hanem a második és sok esetben immár a harmadik generáció is megérezte az ő lelkének a hatását. Nemzedékek fognak jönni és elmúlni, de az ő neve élni fog, amig csak az amerikai magyar reformátusságnak a története él. Ebben van az ő földi életének a jutalma! A legnagyobb jutalom, ami embernek adatik! Legyen élete lelkesítő példa mindenkoron az alázatos szolgálatra, a folytonos magvetésre és az aratásban való reménykedésre ! Kalassay Sándor. HARMINC ÉV UTÁN... Irta: Komáromi János. Most pedig, harminc esztendő fárasztó messzeségéből, bűnbánóan ké^ek bocsánatot Székely nénitől, akkori tévelygéseim miatt. Székely néni Székely István bátyánknak, a kollégium borgazdájának volt a felesége s a diákvároska északi, falusias részében volt a háza, a Hécén. Mi viszont, Görénnyel ketten, Székely néninek voltunk a diákjai. Áldott lélek volt Székely néni: ma özvegy már. És mint magára maradt, tehetetlen öreg, egyik fiához költözött Szerencsre. Ott éldegél apró unokáival. Ami szegénysége volt, megosztotta velünk, ez bizonyos. És mi ketten Görény pajtással mégis annyira semmirekellők voltunk, hogy sűrűn megrikattuk a nénit, ha egy-két hatosnyi kölcsönre lett volna szükségünk. Nem tudom, megadtuk-é neki azokat az apró tartozásokat, arra emlékszem azonban, hogy a legkörmönfontabb fogásokkal emeltük ki Székely néni szegényes tárcájából a legutolsó filléreket is. S Székely néni, ha felolvassa előtte valaki ezeket a sorokat, bizonyára fel fog sírni megint: — Bár lehetnének az én fiaim egyszer még, szegények! Mert tudom, hogy szeretettel gondol reánk ma is..... Pedig nem érdemeltük meg. Ezelőtt harminc esztendővel, 1906 tavaszán már rendszeresen pumpoltuk szegény nénit. A negyedik gimnáziumban jártam akkor s kuruc-tárgyu elbeszéléseket Írogattam szombat délutánonként, amikor ráértem, illetve olyankor, ha néhány krajcárra lett volna szükségünk. Egyik osztálytársam, Görény, akinek ez volt a beceneve, lakott velem. Emlékszem rá, hogy harminc esztendővel ezelőtt, egy szombat délután azt kérdezte tőlem: — Van pénzed? — Nincs, pajtás, — mondtam kis szomorúsággal. — Kár —- csóválgatta a fejét, — mert épp; egy hatosra lett volna szükségem. Eltöprengtünk. S akkor azzal álltam föl, hogy nyomban novellát irok, két óra múlva készen lesz, s utána felolvasom Székely néninek. Bizonyos, hogy sirva fakad s abban a pillanatban húsz krajcárt kérek tőle.... Ehhez tudni kell, hogy Székely néni hazafias alapon állván, elsősorban a kurucvilág s a negyvenkilences szabadságharc dolgait szerette hallgatni s annyira a szivére vette, hogy minden esetben zokogni kezdett. Ilyenkor aztán adakozott szívesen s egyetlenegyszer sem kérte meg azt a kis kölcsönt. Mostanában harminc esztendeje, egy szombat délután, (áprilisi felhők eveztek a magosban), kuruc-elbeszélést Írtam. Cime: “Az utolsó tárogató” s az volt benne, hogy Rákóczi a határon búcsúzik hazájától, amikor a messzeségben felrikolt egy tárogató. Az utolsó! Ahogy készen lettem volna a novellával, a konyha elé sompolyogtam vele. Ott tett-vett Székely néni: — No, mi az, fiam? — Rákócziról írtam, Székely néni..... —• Olvassa csak föl! — s megállt a munkában. Belefogtam. Ahogy először fordult elő a fejedelem neve, Székely néni a küszöbre telepedett s fölsirt. Amikor pedig az országhatáron felrikoltott az utolsó tárogató, a néni zokogni és jajgatni kezdett: — Istenem ! Istenem !..... Az átkozott németjei! Abban a pillanatban megkérdeztem szerényen Székely nénit, nem lenne-é húsz nélkülözhető krajcárja, mert nagyon kellene az a húsz krajcár. Székely néni rámnézett, a könnyein át: — Mindjárt, mindjárt. Csak előbb kisírom magamat..... S meglett a kölcsön, Görény pajtás feneketlen örömére. Harminc esztendeje mindennek ezen a tavaszelőn. Öregecske néni lett mára Székely néni, de tudom, hogy jószivvel gondol vissza mindenkor reánk, régi diákjaira. S én ezen a harmincadik évfordulón mély bünbánattal s tiszta lélekkel kérem őt, nézze el nekünk akkori szánalmas tévelygéseinket .... Istenem, tizenöt esztendősek voltunk s negyedgimnázisták Patakon. És bocsássa meg nekünk, ha elfeledtük volna visszaadni neki azt a kis kölcsönt..... S kívánjuk Székely néninek, hogy öreg napjaira simogassa meg fejét Isten áldó keze!
