Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-05-30 / 21. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Published by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Prof. Alexander Tóth, D. D., President EDITORIAL COMMITTEE: Rev. Louis Varga, Rev. Sigmund Laky, 221 Johnston Avenue 737 Mahoning Avenue Pittsburgh, Pa. Youngstown, Ohio. PUBLISHING COMMITTEE: Rev. Andrew Kovács, 307 Spring Street, Brownsville, Pa. Paul Téglássy, 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa. RATES: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. PUBLICATION OFFICE: 4829 Second Ave. — Pittsburgh, Pa. A NAGY KÉRDÉS “Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel?” Mózes második klönyve 5:22. S ZÁZADOK nyomorúságának, szenvedésének összefoglalása ez a kérdés, amely Mózes leikéből akkor szakad ki, amikor az egyiptomiak könnyités helyett még jobban sanyargatják Izrael népét. Az Ur küldte öt és Áront az uralkodóhoz, hogy közbenjárjanak népük érdekében: az Ur parancsának övetése azonban épen az ellenkező eredményt hozta. A nép sokkal sanyarúbb sorsra jutott s mikor Mózes visszamegy az Úrhoz, kiszakad leikéből az a kérdés, amelyre ő maga, hasztalan próbálta, nem tudott választ adni: “Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel ?” Akkor kérdezi ezt Mózes, amikor újabb szenvedések előtt áll a nép. A tiz csapás, még csak ezután következett be, de azt megelőzőleg a nép már meghallja az isteni Ígéretet: Kiviszlek benneteket Egyiptomból, megszabaditlak titeket, népemmé fogadlak benneteket! A kérdésben benne van az a biztos tudat, hogy ezekhez a szenvedésekhez köze van az Urnák. Ő az, aki elnézi, megengedi őket, pedig a nép sorsának megváltoztatása hatalmában állna. Századokon keresztül tartott már ekkor a szenvedés s nehéz volt megérteni, hogy miért kell ennek igy lenni? S ha ott van fölötte a Gondviselő Ur, miért nem siet segítségére? Vájjon mi az a néhány esztendő, amelyet az elszakított területek magyarságának át kellett szenvednie a rabszolgaság azon századaihoz, amelyet Izrael népének kellett végigszenvednie ? A szenvedő nép, amely sokszor elhagyta az Urat, vissza- visszamegy hozzá, mert tudja, hogy ami történt, nem történt az Ur tudta nélkül. Leborul előtte és újra, meg újra megismétli a kérdést: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel? Ha a magyar nemzet az Úrhoz fordul panaszával, jó helyen jár. Igaz, hogy közben megpróbálkozik az emberek segítségével is. Segélykiáltására felfigyelnek a messze lakó népek, de az emberi segítség olyan lassú. És különben is: mit ér az emberi segítség ott, ahol az isteni akarat hatóerői működnek? Ha Istennek köze volt abban, hogy ezek a megpróbáltatások rázúduljanak a nemzetre, elsősorban ő az, akitől a nemzet a szabadulását várhatja. Ez az a nagy kérdés, amely már több, mint egy évtizede gyötri a magyar lelket. Miért, miért? Olyan rossz talán ez a nép, hogy ezt érdemelte? Annyira elvénhedett, hogy a fiatalabb, erősebb nemzetek sorából pusztulnia kell? Annyira kiélte magát a múltban, hogy jövőjétől semmit se lehet várni? Nem volna több feladat a számára? Nem kapna több alkalmat, hogy a múlt mulasztásait helyrehozza? Hát csakugyan örök törvény volna, hogy a nemzetek is éppen úgy születnek, élnek és meghalnak, mint az egyes ember? Hát ezer esztendő csakugyan olyan hosszú idő, hogy amely nemzet megéri, már csak a nemzetek tehetetlen aggastyánjaként számit, aki csak terhe a földA MAGYAR REFORMÁTUSSÁG MEGMOZDULÁSA Jubileumi esztendő a folyó 1936. évi az Amerikai Magyar Református Egyesület történetében. Most julius 4-én, nagy nemzeti ünnepünkön lesz épen 40 esztendeje annak, hogy Trentonban megalakult az Egyesület, melynek nemes, humánus munkássága közismert s mely megteremtette magyarságunk büszkeségét, a ligonieri Bethlen Otthont, ahol igazi keresztyéni szeretettel ölelték az Egyesülethez a magyarság árváit és öregjeit. A mostani ünnepségek azt fogják dokumentálni, hogy az amerikai magyarságnak szüksége van arra a 40 éves öreg Egyesületre, ahol nemcsak garantált biztosítást vehet ki, de ennél sokkal messzebbmenőleg gondoskodhat gyermekeiről s munkaképtelensége és magáramaradottsága esetén saját sorsáról is. Igen jól irja szervező főtitkára egyik cikkében a következőket: “Az A. M. R. E. nemcsak hogy nem kendőzte el, de nyíltan valotta és hirdette, hogy “magyar református intézmény”. És mint ilyen: vallásos és nemzeti alapon áll. Vallásossága azt jelenti, hogy nemes emberbaráti szeretettel fogadja magához e meggyőződést követőket felekezeti különbség nélkül. Magyarsága pedig azt jelenti, hogy soha és semmi körülmények között nem tagadja meg származását. Arra büszke, mert faji és nemzeti hivatását Isten rendeltetésének tartja, amit mint magyarnak kell szolgálnia. Első sorban tehát a magyar tömegek között dolgozik.” Ilyen nemes intézmény valóban megérdemli,' hogy mindnyájan dicsérőleg és elismerőleg nyilatkozzunk róla s jubileumi esztendejét mindnyájan tegyük széppé, emlékezetessé, mert arra az Egyesület 40 év alatt nagyon is rászolgált. A főünnepség Trentonban és Bethlehemben lesz. Trentonban megjelenik az egész Vezértestület, továbbá az alapitó tagok, valamint a 25 éve szolgáló tisztviselők és a 10 évi szolgálatban magukat kitüntetett osztályvezetők. Ezenkívül részt vesznek ott az összes new jerseyi osztályok képviselői és tagjai. Az ünnepséget hálaadó istentisztelet vezeti be s utána bankett lesz. Másnap, vagyis julius 5-én, vasárnap Bethlehemben lesz az ünnepség teljesen hasonló keretek között a Vezértestület részvételével az Allentown és Bethlehem között elterülő kies fekvésű Central Parkban. Erre az ünnepségre, mely minden tekintetben olyan fényesnek Ígérkezik, amilyent még nem látott a Lehigh Völgyében élő magyarság, — meg fognak jelenni a keletpennsyl- vaniai osztályok és egyházak. A többi ünnepségek is mind meg lesznek tartva a Középnyugaton. Az ünnepségek várható anyagi jövedelme a Bethlen Otthon nemes céljait szolgálja s épen ezért kettőzött buzgóságggal fognak dolgozni a bizottságok, hogy az erkölcsi eredmények mellett a szép cél anyagilag is segithető legyen. A bethlehemi Árvanap a múlt esztendőben is kitünően sikerült, de reméljük, hogy az idén még jobban fog sikerülni úgy a trentoni, mint a bethlehmi magyar nap, mely az lesz minden izében! Nagy Emil. nek s aki akármit csinál, akármerre fordul, mindig útjában van a többinek? Hát csakugyan a lassú haldoklás az öreg nemzetek sorsa, amint senki sem tud változtatni? Az emberiség örök nagy kérdései mellé odaállanak ezek a kérdések is a magyar szivekben, amelyekből fájdalmasan, sür- getőleg, feleletet várón tör elő a kérdés: Miért? Visszamegyünk az Úrhoz, de a szenvedések közben mindig szaporodnak. Az égre kiáltó jajszó mellett alig halljuk a biztatás szavát, pedig az is elhangzott: Megszabaditlak, kivezetlek, népemmé teszlek benneteket.... Készül a tiz csapás, jönnek az uj megpróbáltatások, de minden szenvedés felhőjén már keresztül világit a szabadulás fényessége. Ezt a szót még alig halljuk, a fényt még alig látjuk, pedig elhangzott és feltűnt. Még mindig csak kérdezünk, holott a szabadulás már közeleg, úgy, amint Isten örök tanácsában elvégeztetett. , Az Ur hallgat, de kegyelme már dolgozik és készíti a türelmetlen ember számára a szabadulás útját. Vasváry Ödön.
