Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-05-30 / 21. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Published by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Prof. Alexander Tóth, D. D., President EDITORIAL COMMITTEE: Rev. Louis Varga, Rev. Sigmund Laky, 221 Johnston Avenue 737 Mahoning Avenue Pittsburgh, Pa. Youngstown, Ohio. PUBLISHING COMMITTEE: Rev. Andrew Kovács, 307 Spring Street, Brownsville, Pa. Paul Téglássy, 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa. RATES: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. PUBLICATION OFFICE: 4829 Second Ave — Pittsburgh, Pa. “MIT CSINÁLSZ ITT?" “És imé, szózat lön őhozzá, amely ezt mondá: Mit csinálsz itt, Illés?” Királyok első könyve 19:13. N AGY OKA volt Illésnek, a bujdosó prófétának a busulá- sa. A bálványozó papok pusztulása után menekülnie kell Jézebel királyné haragja elől. Átful Juda föld- . jére s megállapodik a sivatag szélén, Beersebában. Ha tovább megy, ott már szembe kell néznie a sivatag veszedel- 'meivel. Ez volt az a sivatag, amelynek forró homokját az ö népe ta­posta ötszás esztendővel azelőtt. A sivatag hívja a bujdosó em­bert és felajánlja, ami menedéket tud adni. Ködös távolban, messze, homályosan, mintha látná Hóreb hegyét, amely mögött, még távolabb, a Sinai hegy égbenyuló sziklái emelkednek. A pusztaság hivja az üldözött embert, akinek meg kellett érnie, hogy diadamas küzdelem után mégis ő maradt a vesztes. És nekivág a sivatagnak, amelynek vadjai között talán bá- torságosabb lakozása lesz, mint az emberek között. Hóreb csúcsai mindig közelebb jönnek, de múlnak a napok, múlnak a hetek s a vándor csak negyven nap múlva ér oda. Ott azután pihenni próbál Barlangot talál, amely menedé­ket nyújt a nap heve ellen. De a barlang sötét és túlságosan csöndes s a próféta kimegy, hogy körülnézzen a szikrázó nap­fényben, mert valami halk, szelid hang hivja. Ez a hang kér­dezi tőle: “Mit csinálsz itt, Illés?“ Olyan könnyű felelni erre a kérdésre. Illés a sebzett lelkű elkeseredett ember készséggel felel: “Nagy busulásom van az Űrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat és a te prófétái­dat megölték fegyverrel és egyedül maradtam és engem is ha­lálra keresnek!” Mit csinálsz itt? Idegen országok sivatagjában bujdosó magyar, hallottad-e már ezt a halk, szelid hangot, amely tőled is ugyanezt kérdi? Mit csinálsz itt ? Ha hallottad, bizonyára úgy érezted, hogy mint Illésnek, neked is könynyü a válasz erre a kérdésre. Futok a sorsom elől, amely korbáccsal a kezében kerget.... Otthagytam apáim földjét és nekivágtam a sivatagnak, amelynek forró homokja égeti ugyan a lábamat, de amelyben végre mégis találtam egy barlangot, amely enyhületet ad . . . Mit csinálok itt. Kere­sem a helyemet, amelyet talán sohasem fogok megtalálni, be­szélgetek önmagámmal s ha kiállók a barlang szája elé, tekin­tetem akaratlanul is arra fordul, amerről jöttem Mit csi­nálok itt? Megpróbálom megkeresni a mindennapi kenyere­met s ha megtaláltam, megpróbálom qlhitetni magammal, hogy elégedett ember vagyok. . . . A kérdező szózatot azonban ez a válasz nem elégíti ki. Csak ezt csinálnád? Egyéb célod, kötelességed nem volna? S az újabb sürgető kérdés megmozgatja a bujdosó magyar lelkét. A halk, szelid hang tovább beszél: Biblia olvasási kalauz Emlékvers: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. I. Kor. 11:23. Hétfő: A Szentlélek kitöltetése. Csel. 2:1-11. ’ ’ Az Ur Jézus Krisztus abban a buszubeszédben, amelyet tanítványai­hoz intézett, megigérte; hogy vigasz­talót küld hozzájuk, aki megtanítja őket mindenekre. Jézus az Ígéretet betöltötte. Ennek a csodás esemény­nek a napja Pünköst. A Szentlélek ekkor tölteték ki a tanítványokra, aki megbátoritá a tanítványokat, hogy legyenek bizonyságtevők Jézus Krisztus mellett. Bizonyságot tettek és megalakult az első gyülekezet Je­ruzsálemben. így Pünköst napja a keresztyén egyháznak a születés nap­jává lett. Ha a ^Szentlélek uralkodik a mi sziveinkben és életünkben, ak­kor igazán megértjük, hogy mit je­lent az uriszent vacsorában a kenyér és bor és ható erővé lesz a mi éle­tünkben. Jövel Szentlélek Ur Isten Töltsd be sziveinket épen! Kedd: A nagy áldozat. Ézsaiás 53:1-6. A legnagyobb áldozat a Golgotha hegyén történt, amikor az istennek báránya, akire az Ur mindnyájunk vétkét reá vetette, megfeszittetett. Ennek az áldozatnak a véres fonala bele van szőve az egész mindenség- nek a szövetébe. Az anya készen van arra, hogy magát áldozza fel a gyermekéért. Az apa feláldozza ma­gát eltévedt fiáért. Jézus maga ma­gát adta mi érettünk, bűnös embe­rekért. Istennek lelke szállj le rám! Tisztíts meg bűneimtől, hogy méltó legyek Krisztusnak az áldozatára. Szerda: Az ő szenvedésében való részvételünk. Filipp levél 3:8:12. Az uriszentvacsorának a központi gondolata az Ur Jézus áldozata. A kereszt egy nagy véres szív. A megtört kenyérért az ő megtöretett teste, mellyel váltságunkat szerezte. A bor az a drága vér, amelyet Krisztus érettünk ontott ki. Hogy az ő szenvedésében részt vehessünk, Vele kell élnünk. Viselnünk kell az o keresztjét odaadóan, türelmesen. Vele élve tanuljuk meg, hogy miként lehet minden akadályt legyőzni s vele diadalmaskodni úgy, hogy ne­künk adassák az életnek a koronája. Drága Jézus segíts meg, hogy le­hessek a reám bocsátott keresztnek türelmes hordozója! Csütörtök: Az utolsó vacsora. Lu­kács 22:12-21. Abban a nagy vacsoráié házban, amelyet Jézus jelölt ki a tanítvá­nyoknak, mindenek készen voltak arra, hogy ő és tanítványai meg­egyék a húsvéti bárányt. A tanítvá­nyok nem tudták, hogy mi van ké­szülőben s egészen meg voltak lep­ve, amikor Jézus vette a kenyeret és megszegvén adá nekik és öntött a pohárból, ezt is adta nekik. De azok a szavak, amelyeknek a kísére­tében Jézus odaadta nekik a kenye­ret és a bort: csodás jelentőségűek. A kenyeret és a bort sákramentomi jelentőségűvé tették. Az ő végren­delete: “Ezt cselekedjétek az én em­lékezetemre!” Ur Jézus táplálj minket szenvedé­sed hasznával! Péntek: Hogyan részesüljünk az Úrvacsorában. I. Kor. 11:23-28. Pál apostol azt mondja, hogy pró­bálja meg mindenki magát. Meg kell próbálnunk, hogy méltók va­gyunk-e arra, hogy az uriszentva- csorával éljünk? Meg kell vizsgál­nunk, hogy igazán megbántuk-e bű­neinket s készen vagyunk-e arra, hogy Jézusnak a parancsolatait meg­tartsuk? Ha ezekre a kérdésekre megnyugtató választ ad lelkünk, úgy Isten megsegit arra, hogy mél­tók legyünk az uriszentvacsorával való élésre. Uj szivet, uj lelket ad nekünk s megsegit arra, hogy való­ban az ő megtért gyermekei lehes­sünk. Irgalmas Isten! Moss meg minket, tisztíts meg minket, hogy méltók legyünk arra, hogy a te asztalodnál veled találkozhassunk. Szombat: Az áldás pohara. I. Kor. 10:14-22. Idvezitőnk az áldozat poharát fe­nékig üritette. De az áldozatnak a pohara Reá és mi reánk az áldás­nak a pohara lett, éppen azért, mert Ő azt fenékig kiürité. A hálaadás­nak a pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közös­ségünk-e? Ha a pohár a Krisztus vérével való közösségünk, úgy Jé­zuséi vagyunk s igy lesz az áldás poharába a borban való részesülé­sünk. Tisztíts meg minket Uram, hogy méltók legyünk arra, hogy a pohár­ból Jézus véréből részesülhessünk. Vasárnap: Az életnek kenyere. János 6:32-40. Jézusnak egyik legfontosabb kije­lentése, hogy ő az életnek kenyere. Aki ebből a kenyérből eszik, soha meg nem éhezik. Nem tudták ezt a kijelentést megérteni a tanítványok. Jézus azonban megtanítja őket arra, hogy “aki hozzám jön, semmiképpen meg nem éhezik.” Hogy az élet ke­nyeréből élhessünk, tehát Jézushoz kell mennünk. Annak, hogy annyi lelkileg éhes ember jár ebben a vi­lágban annak oka az, hogy nem ehetnek az életnek a kenyeréből, mert nem mennek Jézushoz. Egye­dül ő táplálhat minden szenvedése hasznával! Szállj le most mennyből életnek kenyere, Táplálj minket az örökéletre. Bujdosó magyar, ne zárd be a lelkedet s ne menekülj min­dig önmagadhoz. A magad parányi élete, a magad minden­napi kenyere mellett más dolgok is vannak, amikről elfeled­kezned nem szabad. Érezned kell, hogy a sivatagba legalább egy kicsiny magyar kertet varázsoljon. Ha körülnézzél bar­langod ajtajánál, meg kell látnod, hogy nem vagy egyedül, mert a többi sziklabarlang ajtajánál is áll egy-egy testvéred, akinek tekintete éppen úgy fürkészi a látóhatárt, akinek a lel­két ugyanazok a gyötrő gondolatok nyomják, aki a sivatag negyven napos keserves útját éppen úgy megtette, mint te. Erezned kell, hogy elhagyott testvéreid gondolnak rád s el­várják tőled, hogy szived egy legyen az övékkel. VASVÁRY ÖDÖN.

Next

/
Thumbnails
Contents