Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-05-30 / 21. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5-ik oldal

AZ ÉLET ÉS AZ IDŐ VERSENYFUTÁSA

Erről a nagyszerű témáról elmélkedik egyik nagy amerikai magazinunkban Dr. Mary H. Young, jeles psychológu- sunk, aki leszögezi azt is, hogy “amit soha utói nem lehet érni, — az az élet! — Az élet, mely legázol, keresztültapos, megcsufol minden fantáziát, minden kitalálást, minden utópiát !” — Dr. Young cikkében azt szeretné kifinomodott női leikével kihámozni, hogy milyen is lesz a világ sorsa, az emberiség képe a jövőben?

..... És

arra a végső konklúzióhoz jut, hogy bizony nem tudja és természetesen senki se tudhatja.

Az ember szédülve nézi az iramot, melyet semmiféle merész fantáziával megálmodni

vagy utolérni nem lehet....Dehát mit is mondhatnánk mi ma az eljövendő 50, vagy 100 esztendőről, mikor még azt sem tudjuk, hit hoz a holnap és a 24 órás iramot is csak elfulladt lélekzettel bírjuk? — Legfeljebb csak annyit szegezhetünk le, hogy az ember külön áll világától, mely rohan és száguld vele

....

Régi novella és regény íróink

nak kedvelt témájuk volt, hogy egy mai embert visszahelyeznek a múltba..... — Csakhogy

nincs az a vérfagyasztó dráma, sőt nincs az a vidám, ironikus operett sem, ami meg tudná érzékeltetni, hogy mi történnék egy mai átlag müveit emberrel, ha teszem visszahelyeznék Hunyadi Mátyás korába? Azért emlitjük épen a nagy magyar királyt, mert udvara tudvalevőleg telve volt tudósokkal, bölcselőkkel, nagymesterekkel

.... — Nos hát Mátyásnak, aki maga is egyike volt a legkényesebb és legragyogóbb intellektuelleknek, — ha a mai kulturember elkezdené magyarázni a repülőgépet, a rádiót, a tengeralattjárót, stb.-t.... talán meglepődnék, de azért volt ő “nagy”, mert talán még sem maradna meg az álmélkodás- nál és bámulásnál, hanem azt felelné a huszadik századbeli kulturlénynek:

— Rendben van. Itt vannak tudósaim, mestereim, műhelyeim. Most pedig csináld meg velük ezeket a csodákat, amikről nekem beszélsz

.....

A huszadik századbeli kultur lény egy darabig makogna, hebegne s miután a bölcs tudósokat és ügyes mestereket egy ideig megrabolná drága idejüktől, de a végén valószínűleg kidobnák és csúfosan elkergetnék..... Esetleg, mint udvari bohócot ott tartanák, hogy az udvari nép mulattatására mondja el meséit a gépről, mely felszáll a levegőbe, a hajóról, mely leszáll a tenger fenekére s a hangról, melyet ha Párizsban, vagy Rómában kimondanak, meghallják a budai fényes várpalotában is

.....

Egészen bizonyos, hogy a mi életünk különvált tőlünk. Hogy mi modern, huszadik századbeli emberek benne élünk egy nagy bonyodalmas, fantisztikus, immár az idegen csillagok atmoszféráját ostromló kultúrában. Benne élünk, de csak igen

kevesen vagyunk részesei!....

Elfogadjuk, használjuk, élvezzük, élünk vele, de a dolgok alapos tudása, értése mintha egy különvált kasztté volna, mint akár az ősi Egyiptomban, hol a papok annyi mindennel tisztában voltak, annyi mindent áttekintettek a világ rejtelmeiből, ami nemcsak saját koruk, de még a miénk is, mint kérdőjel előtt áll

..... Pedig ma

már vége az egyoldalú nevelésnek, mely tisztán a humanisztikus ismeretek megszerzését tartotta műveltségnek. Ma már a természettudományi ismeret, a technika csodáiba való betekintés elengedhetetlen szüksége a kulturembernek.....

Csakhogy mégis bajban vagyunk..... Nagy bajban..... —

A gépek világa száguld, rohan, repül előre és aki nem él egészen benne, nem is tudja az iramot követni. De még

a ma iramát sem!.... Hát még

a holnapét és mindazt, ami reánk vár, ami elkövetkezik.

Az életet nem lehet utolérni, a jövőt már megálmodni is lehetetlen !! Az ember csak benne él, mint az atmoszféra nyomásában, melyet meg sem érez. Találgatni, mi lesz velünk??.... Nincsen ennél meddőbb dolog.... El kell fogadni, ami reánk következik. Ha érteni, megfogni, utolérni nem is tudjuk, benne élünk és vele vagyunk

....

'A/WWVWWWWWVWVWVWWWVW'/V

Plione: MELrose 2908

LOUIS A. BODNÁR

temetéarendező és balzsamozó.

Kocsik és székek minden alkalomra.

3929 Lorain Ave., Cleveland, O.

BITTNER

FUNERAL HOME

Elyria legkedveltebb temetkezési intézete

Phone: 2112

Z34—3RD SV.. ELYRIA. O.

— 36 —

— 33 —

A LÁZADÁS.

Abban a nagy felfordulásban, amely Dávid udvarában lábrakapott azon a reggelen, amikor Absolon lázadása hírül jutott, szegény Mefibó- set és házanépe tehetetlenül, csüggedten állott. De nemsokára érkezett Siba (mindig kéznél volt ez az ember, amikor a zavarosban halászni lehetett) s megbiztatta gazdáját, hogy csak legyen nyugodtan, ő gondoskodik szamarakról és utána vezeti Mefibósetet a menekülő udvari népnek. Mefibóset várt, várt, reménykedve, félve, izgatottan, Siba nem jött. Absolon lázadó népe azonban berobogott Jeruzsálembe. A sánta férfi meghúzódott házában és nem mutatta magát. Mégis másnap reggelre Absolon maga elé citálta. Mefibóset jól tudta, hogy ha csak nyíltan el nem pártol Dávidtól, meg kell halnia.

Nagy szorongásban, álmatlanul töltötte az éjt. Hajnal felé halk kopogást hallott ajtaján. Óvatosan nyitotta ki. Makor volt, aki neszét vette a Jordánon túl is készülő zendülésnek az emberek fészkelődéséből, elejtett szavaiból s jött lóhalálában, hogy sgitségére legyen Dávidnak és Mefibósetnek. Őserdőkön, hegyi ösvényeken és mezei utakon jött torony irányában. Még jókor érkezett. Mefibóset közölte vele a történteket. Dávid menekülését, Siba gyalázatos csalárdságát. Absolon parancsát. Makir megdöbbent. Ily nagynak mégsem gondolta a veszélyt.

És Dávid király udvarában nemcsak Dávid maga az, aki hatással van Mefibósetre, hanem Dávid környezete is. Az Isten választottai oda- vonzanak sokakat magukhoz azok közül, akik Istennek kegyelmét készek elfogadni, — azok nagy száma mellett, akik a király ajándékait lesik, — s azt az ő dicsőségére s népük hasznára élni. Mint ahogy Mefibóset is annyi akadály és nehézség ellenére oda sodortatott a Dávid udvarába, úgy sereglettek fel Sionba észrevétlenül, akarva nem akarva, hiva és hívatlanul a nemzet választottai. Mint ahogy a mágnes magához szívja a vasat, úgy Dávid a nemzet jobbjait? Akikről egykor oly sokat hallott Mefibóset az ő nevelő dajkájától és Makirtól, most azokat szemtől-szembe látta.

Kik voltak névszerint ezek, megolvashatod a Sámuel, Királyok és Krónikák könyveiben. És érdemes elolvasni. A mi okulásunkra írattak meg. Én csak egyet említek közülök: Náthán prófétát, Salamon királyfi nevelőjét, akire illenék gyakrabban emlékeznünk, mikor Salamon dolgait és könyveit olvassuk, mint olyanra, aki által Isten sokat jelentett meg Salamonnak, akinek nagy része volt abban, hogy a bölcs király bölcscsé lett, akinek jelenléte Dávid királyi udvarában igen-igen szükséges, Ítélet szele, de tisztitó is egyben.

Náthán barátsága Mefibósethez az első naptól fogva nyilvánvaló volt. Amit Makir a nem-