Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-05-30 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal beugratni, hiszen azok közül alig tudja minden századik, hogy mi is az az az állami költségvetés ? Az államoknak és országoknak előre kellene gondoskodnia, arról, hogy minden kétszáz dolláros kiadására honnan szerzi a bevételt.... “Költségvetési fedezetiről az öreg doktor azelőtt biztosan csak az újságokban olvasott.... Nála a fő volt színes mennyországot festeni a nép szeme és fantáziája elé, no és pénzt keresni..... Hiszen ő maga vallotta be, hogy a “Townsend Weekly”, amely az aggkori nyugdíj vállalkozás hivatalos lapja egy millió dollárt ér és ez az ő tulajdona s a nehány hónap előtt még szegény doktor ma 75,000 dollár készpénz vagyon felett rendelkezik .... Hogyan történhetett ez meg?.... Az az ő privát dolga. A pénzszerzés terén úgy látszik Amerikában még mindig szabad minden, amit a törvény rideg paragrafusai nem neveznek rablásnak, mert a szabad kereskedelem, a szabad kereset nem ismer határokat .... Ezt jól bemagyarázta az öregnek az ügyvédje s azért merte az Egyesült Államok postájának a felhasználásával (kollektáló levelek kiküldésével) kicsalni az öregek és szegény emberek dájmjait és nikkeleit ..... Emellett a “Townsend Weekly” elvégezte kötelességét. Ma már milliókra rúg azon emberek száma, akik remélnek és hisznek abban, hogy valóban megvalósul a kétszázdolláros nyugdíj tervezete s ez az ország lesz a szegény emberek földi ]3aradicsoma! Mi is szeretnénk hinni az ilyen délibábos álmokban, akik az ötvenes és hatvanas évek körül kóválygunk már ..... Milyen szép gondolat is az 200 dollár költőpénz egy hónapra nemcsak nekünk, hanem öreg életpárunknak is..... 400 dollár havonta!.... Természetesen, hogy sok öregedő atyánkfia siet majd egy fiatal életpárt keríteni, ha még eddig meg nem nősült.... Igaz, hogy sokan ennyit talán egész életünkön át egy hónapban sem kerestünk, no de azért nem ijednénk meg a négyszázdollároktól sem, mert ilyen szép kis summával meg tudnánk vesztegetni talán még az öreg kaszást is! Nem tudná a Reformátusok Lapját egyházában, ismerősei körében példányonkint terjeszteni? Kiadóhivatalunk szivesen ad felvilágosítást. PÜNKÖSTKOR Irta: Szabolcska Mihály. Ismertelek már kis gyerekként, Mikor még más játékra kél: Engem hiába várt az erdő, Tömérdek hangos fészkivel. Öreg eperfánk a tanúja, Ő látta nem egy könnyemet, Mig — óh ma már édes — parancsra Először megismertelek: Szentlélek Isten! Kedvem szerint sehogyse volt bár: Ma is incselg a kép velem, Amint jó nagyapám ölében, Vén Bibliánk betüzgetem. .Ott láttalak még is kiszállni, Az ámuló sorok közül . . . Zugó szelednek zendülése, Először ott ölelt körül: Szentlélek Isten! És arcom, amint lángra gyujtá Csodálatos történeted: A közeli erdő zajából Nem hallottam már egyebet, Csak a zugó szél zendülését, Mi észrevétlen vitt, ragadt, Nagy dolgaidon mámorodni, Ama kisded hajlék alatt: Szentlélek Isten! Majd hitte lelkem álmodozva, Hogy szinről-szinre rádtalál. Csillagban égő nyelvek ikre, Itt lent fehér galamb valál. S ha ez el-elrepült felettem, Vagy láttam azt lehullani: Neved siettem áhítattal Imádságba sóhajtani: Szentlélek Isten. Bolyongtam aztán a világban, Hol megtagadt a csőcselék, Szennyes ajakról sár miattad, Óh hála! rám is hullt elég! De szikla hittel csüggve rajtad, Csak feljebb emelém fejem, S ott égtem a “három ezer” közt, Mert tudtam, hogy te jársz velem: Szentlélek Isten! . . . Egyszer forogtál csak veszélybe, Hogy lelkem már-már megtagad, Senyvedve büszke fóliánsok, Koldus jég tudása alatt!. . . Izekre tépve, magyarázva, Hitem már-már hogy haldokolt: E bölcseségből mi kimentett, Az első kép varázsa volt: Szentlélek Isten! S im most e nagy alkalommal, Az hajtja porba térdemet. Mig lelkem — mint lég nap hevétől, Az áhítattól megremeg! S hogy hitem igy régi lánggal Még ujra-ujra fellobog: Nem kérhetek én soha tőled Más lelki szent ajándékot: Szentlélek Isten! MEMORIAL DAY a megemlékezésnek és hálának mécseit gyújtja meg minden esztendő májusának harmincadik napján .... Ez a nap a világháború hőseivé. A halott hősöké, akiknek sírjai katonás rendben sorakoznak a temetőkben, vagy jeltelenül mosódnak össze az anyafölddel. A halottak mind szerények, de legszerényebbek ők; a hősök, akik mindenüket odaadták értünk az életükkel és cserébe nem kérnek tőlünk még annyit sem, hogy mindig gondoljunk rájuk. A halottak szerények, az élők önzők. De annyira talán mégsem vagyunk önzők, hogy az esztendőnek ezen az egyetlen napján ne szenteljünk nekik, hősi halottainknak egyetlen gondolatot, egyetlen köny- nyet, egyetlen szál virágot. Milyen kevés ez úgyis ahhoz képest, amivel nekik tartozunk. És örökké tartozni fogunk mi és az utánunk következő nemzedék. Itt Amerikában a 48 államnak óriási kiterjedésű földjén mindenütt egyforma kegyeletes lánggal lobognak a szeretet tüzének mécsei s most szombaton az emlékezés ünnepén, visszhangzani fog országunk a díszes felvonulások, a nyilvános katonai és polgári parádék hangos zenéitől, a temetők virágerdőkké változnak át és mi magyar származású polgárai e nagy birodalomnak szintén kegyelettel adózunk a világháború hősei emlékének! Levél a kiadóhivatalhoz Great Falls, Mont. Itt küldök két dollárt a Ref. Lapért, mint hátralékot és sajnálom, hogy most többet nem küldhetek, de ha Isten segit, ebben az évben a többi hátralékomat is fogom rendelni, én mint egy szegény özvegy asszony, keveset keresek, de ettől a kedves laptól nem szeretnék megválni és nagyon köszönöm, hogy eddig is olyan pontosan voltak szívesek a lapot hozzám eljuttatni ebben a messze távolban. Csak mi tudjuk, hogy mit jelent ilyen távol lakni az én magyar református testvéreimtől és minden lelki gondozás nélkül, bizony könnyek csordulnak ki szememből, mikor a kedves lapunkból olvasom az egyházainkat, hogy mily boldogság Isten házának a lakója lenni vasárnaponként és szép összejöveteleken megjelenni, én is alapitó tagja voltam Kearsarge, Mich, egyházunknak, de már 18 éve lakok itt ebben a nagy idegenben, ahol csak egy pár magyar család van, de ha a kedves lapunkat olvasom, önök között érzem magamat szivvel-lélekkel. Én óhajtom a lapot fenntartani amig élek, mert csak ezen keresztül tudok az én református testvéreimmel beszélgetni és Istenünknek gazdag áldását kérem lapunkra és minden munkására. Bizony ennek a lapnak nem szabad volna egy református családból sem hiányozni. Igaz tisztelőjük Özv. Faragó Istvánné. Tisztelt Faragóné asszony! Szives és igazán megható sorait és a két dollárt megkaptuk, amit e helyen is hálásan köszönünk és nyugtázunk. Levelének a tartalmát szives engedelmével azért közöljük le lapunkban, mert sok tanulság van benne sokunknak a számára. Üdvözlettel T. P.
