Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-05-09 / 18. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal részben, amelyet erre a mai napra kiválasztottnnk. Megállapítja a kö­vetkező igazságokat: 1. Aki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel. 2. Ha szaporodik a jószág, szapo­rodnak annak evői is. 3. A gazdagot a bővelkedése nem hagyja aludni. 4. Az ember az életből semmit sem vihet el. A4i haszna van hát az embernek abban, hogy gazdag, hiszen mindig a szélnek munkálkodott! Ezek is olyan kijelentések, melye­ket mindenki figyelembe vehet. Atyánk! Legyen a mi életünk ne­ked való folytonos szolgálat a mi Urunk Jézus Krisztus által. Szombat: Az egyszerű élet öröme. Példabeszédek: 15:16-17. I. Thimot- heus 6:6-9. Ma már nagyon kevesen ismerik az egyszerű életnek az örömeit. Ab­ban a gyors és zaklatott életben, amelyet ma élünk, nem is igen van helye az egyszerű életnek. Ez a zak­latottság, gyors élet, csak ' a mára való gondolat egyik oka annak, hogy ez a mi társadalmunk olyan boldog­talan és mi emberek ebben a társa­dalmi életben semmiképpen nem ta­láljuk meg a boldogságot, az egy­szerű, kiegyensúlyozott életet. Bizony igaza van a bölcsnek! Igaza van Pálnak: Ha van élelmünk és ru­házatunk, elégedjünk meg azzal .... Nagy nyereség az Istenfélelem meg- elégédéssel! Reád bizom magamat, Te viseljed gondomat. Igazgasd jó útra az én lábaimat És minden szándékimat. Vasárnap: Cselekedetben és igaz­ságban való szeretet. I. János 3:13-18. A szeretet a legnagyobb dolog és a legmagasabb érzés ebben a világ­ban. A szeretet az az érzés, amelyet mások iránt érzünk. Ha úgy szeret­jük Istent, amint szeretnünk kell és úgy szeretjük felebarátainkat, mint magunkat: akkor az életnek minden kérdése meg van oldva a mi szá­munkra és az életnek minden körül­ménye között megállhatunk Isten és embertársaink előtt. A szeretetlenség: halál. A gyülöl- ség: gyilkosság! Abban, aki elnézi, hogy az ő atyja­fia szükségben van: nincsen meg az Istennek szeretete! Ennek a tudá­sára és a gyakorlati életbe való vi­telére van ma szükség! Isteni sze­retet ! Taníts meg arra, hogy az igaz szeretet szolgálat! több hónapi súlyos betegség után, április 28-án, 50 éves ko­rában, hazahívta az Ur. Egész élete szeretteiért és az Ur egyházáért való szolgálatban égett el. Örömmel boldogan volt ott mindig, ahol adni, dolgozni, a hit és testvérszere­tet életét építeni kellett úgy otthonában, mint az egyházi, vagy egyleti életben. Bacsó Pálné, született Mol­nár Irma, Abauj megye Forró községében született. Gyászol­ják: férje, Bacsó Pál, aki a toledoi egyháznál a gondnoki tisztet immár 15-ik esztendeje viseli. Férjével 28 évet, a leg­nagyobb boldogságban, meg­értésben, töltött el. Fia: Tiszt. Bacsó Béla elyriai lelkész. Testvérei: Molnár István a Református Egyesület titkára, Molnár Pál, özv. Bak Ferenc- né és Molnár József. Testvére Nt. Boros Jenöné is, aki öt év­vel ezelőtt halt meg. Rajtuk kívül igen nagy kiterjedésű rokonság gyászolja. Tagja volt s több esetben tisztviselői tisztet is töltött be: a Lorántffy Zsuzsánna Nőegy­letnek, a Nők Missziói Köré­nek, a Református Nőegylet­nek, a Kálvin Egyletnek, a Református Egyesület 21-ik osztályának, a Woodman of the World női osztályának s mindenekfelett buzgó tagja volt a református egyháznak. Temetése, igen nagy rész­vét mellett, május 2-án ment végbe. A temetési szertartást a család régi jó barátja Dr. Nánássy Lajos árvaatya és az egyház lelkésze, Dr. Újlaki Ferenc végezte. Az Énekkar karéneket, Boros Vilmos, Chi­cago, 111. szóló éneket adott elő. Isten veled, viszontlátásra! A részvét és szeretet jeléül küldött virágerdő szép virágai elhervadtak, de te odamentéi, hol sohasem hervad el a rózsa, hol nincs fájdalom, betegség, hol mindnyájunkat készen vár a hely. Isten velünk, viszont­látásra ! “Magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek!” •••—••• 1936 MÁJUS 1-TŐL OKTÓBER 31-IG NEM KELL VIZŰM MAGYARORSZÁGBA Az utóbbi esztendők során egyre tekintélyesebb mértékben kifejlődő magyar idegenforga­lom ügye nagyjelentőségű állo­máshoz érkezett. A clevelandi főkonzulátusi hivatal jelenti, hogy ez év julius és augusztus havában amerikai útlevéllel ren­delkező egyének magyar vizűm nélkül léphetik át a határt. — Újabb intézkedés folytán arról értesitették lapunkat, hogy a vizum-engedményt egy teljes félévre kiterjesztették, vagyis: f. év május 1-től október 31-ig amerikai útlevélre nem kell vi­zűm. A rendelkezés május else­jével lép életbe és október 31-ig bezárólag érvényes, tekintet nél­kül arra, hogy a Magyarország­ba utazók mikor óhajtják el­hagyni az ország területét. — 24 — A KIRÁLYI GONOLAT. Mig igy őrlődik egyik év a másik után Lóde- barban, Dávid is megőrli ellenségeit, a belsőket és külsőket, s most heverő sorral élvezi munkája gyümölcseit, dicsősége fényét Sionon épitett czédrus palotájában. Csendes és békesség szerte az országban. A pihenés és a zajtalan munka ideje van most. Dávid is több időt szentelhet kedves foglalkozásá­nak, a zenének és dalnak. Zene és dal közben gyakran emelkedik föl lelke a Szentek szentjébe, a Jehova szine eleibe, s merül bele a világok kormányzóinak titkos tervbeibe, tökéletességei­nek bűvölő szemléletébe. És ez elmélkedés, e szent hevülés, e csodás szemlélet közben öntudat­lan nem egyszer pillantja meg az ember lelkének ingadozását Isten és a kisértő, hánykódásait a jó és rossz, örvényléseit a bölcsesség és bolond­ság között. Nem egyszer látja a saját lelkének fel-feltörő rútságát, árnyékát és sötét indulatját. Lelkének ez Istentől jövő lendületei, felfelé és lefelé irányuló látásai közepette születnek meg azok a csodálatos hymnusok, azok a szivbemar- koló zsoltárok, amelyeknek áriái örökké újak és szépek maradnak, mig ember szív dobog, s ame­lyeknek legfenségesebb akkordjai azok, amelyek­ben az örökkévaló Isten irgalmasságát magasz­talja, s amelyekből itt-ott kivillannak az eljöven­dő szabaditó, bűn és a halál felett is győzedel­mes Megváltó körvonalai. — 21 — az örökkévalóságból s annak szépségeiből és félelmeiből. A Quarantana csúcsán, a Makir ajakán, a Lé­lek sugallatára mindebből megizlelt valamit a mélázó gyermek. Oh szép volt e nap. Mefibóset azt hitte, hogy talán a legszebb, a leggazdagabb nap életében. Hányszor visszatért a látottakra és halottakra. Mennyit kellett még beszélni Makir- nak a honfoglalásról, Mózes legendás alakjáról s a többi hősökről, akik már régesrégen aludtak. S hányszor nem tudott felelni a leleményes pász­tor Mefibóset részletes kérdéseire s hányszor nem tudta kielégíteni az ő tudásszomját. De hát kicsoda tudná az emberek közül mesé­vel, történettel, még a legszebbekkel, még a leg­szentebbekkel is megelégiteni a gyermek lelkét ?! És vájjon nem volna-e szomorú, ha lehetséges volna? Nem volna-e végzetes mindnyájunkra nézve, ha megelégithetők volnánk az ember szavával? Nem jelentené-e ez a lélek teljes el­szakadását Istentől, a lélek megbénulását? Óh bizonyára még többet. Ez a lélek megöldöklését, halálát jelentené. Örüljetek emberek, ha kérdez a gyermek. Örüljetek, ha nincs megelégedve választókkal. Örüljetek, ha többet akar tudni, mint ti, a dolgok lényegéről! De ha már nem tudtok felelni, ha már elfáradtatok a válaszadás­ban, vezessétek ahhoz a gyermek lelkét, aki egye­dül tudja megoldani a rejtélyeket, aki egyedül képes megelégiteni azt, ami az övé, ami az ő leikéből lelkezett, ami az ő igényeivel lép fel,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents