Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-05-09 / 18. szám
6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ANYÁK NAPJÁRA Te csak áldd meg Isten a magyar anyákat: Innen, e szent helyről hallgasd meg imánkat. Mi pedig szenteljük meg ez áldott napot, Kiknek a jó Isten magyar anyát adott. Ugyan hol vannak ők ? vájjon ki tudhatja? Talán el is födte már a sírnak hantja ? Egy Atyánk, egy anyánk, egy Hazánk van nekünk, Egy az Ur, egy a Hit, egy a mi Mesterünk. Szent edény az anya, Isten választotta, Egyetlen szülöttét világra igy hozta. Vérzö-szivii Anya,.... Máriának hívták; Mivelhogy Szent Fiát halálra kínozták! Bujdosó fiai egy árva Nemzetnek, Kiket e világra jó anyák nemzettek! Édes anya nélkül nincs, nem is volt élet, Melegágy, szüzharmat ? a virág miből lett ? Isteni szikrával megtöltött lelketek, Buzduíjon hálára, örvendjen szivetek! Most, amikor már az életbe kiléptek, Szárazon és vizen sok mindent kimértek; Mint a vándor madár utjának közepén — Szárnyszegett lelketek soha vissza nem tér? Istenhez, anyátok drága emlékéhez ? Pihenő helyüknek megszentelt rögéhez. Hányán vagytok, kiknek nincs már édesanyja ? De, volt, bár mindenét értetek áldozta. Visszaszáll hozzátok sok lelki szépsége, Ebben tiindöklik ma Isten dicsősége! Mindent látó szemük ide tekintenek; Látják, gyermekeik miként könyörögnek. Lelkiismereted most is hozzá vezet, Odasugja neked és megfogja kezed; “Szivemnek magzati egymást szeressétek, A friss hantok alatt csak úgy pihenhetek.” Anyák kérésének legyen foganatja; Ha, nem volt, legyen most; magyar anyák napja! A jó magyar anya csak érted könyörög, Teste porrá lehet, de lelke az örök. így szól a kegyelmes mennyei Atyához; A megfeszittetett mennyei Királyhoz.... Tekints le óh, Uram! lásd meg gyermekimet, És, ha ők bűnösök....... büntess, csak en gémét! Megfeszittetésre váró édesanyák! Ti tudjátok csupán, hogy teremnek csodák. Ti, azt emelitek, amit senki másnak Nem lehetett bírni csak a jó anyáknak. Fáradhatatlanul, minden önzés nélkül, Szivetek összeég, lelketek kibékül! Anyjukat megvető gonosz gyermekeknek, Nem lészen jó dolguk, ők duplán bűnhődnek! Háládatlanságért sújtja azt a törvény; A hitetleneket elnyeli az örvény. Te, csak áldjad Isten a magyar anyákat! Innen....... e szent helyről hallgasd meg imánkat. 1936 május 2. Kovács Andor. EGYHÁZI JUBILEUM CLEVELANDBAN Május 10-én ünnepli a clevelandi West Side magyar re- formátussága a gyülekezet megszervezésének 30-ik évfordulóját. Drága ez az ünnepély nemcsak azért, mert a mi jóságos Istenünk immár harminc éven keresztül kegyelmesen tekint le erre a gyülekezetre, hanem azért is, mert az ünnepély egyházi része abban a templomépületben folyik le, amelyben 45 évvel ezelőtt megkezdődött a magyar református munka és megszerveződött Amerika első magyar református gyülekezete. Érdemes és jó tudni azt, hogy a Reformed Church in the U. S. 1890 végén kihozatta Magyarországból Nt. Jurányi Gusztávot, aki 1891 január elsején szervezte meg az első magyar gyülekezetei ebben a templomban, amely akkor a First Reformed Church tulajdona volt és amelyet ezelőtt 13 évvel vásárolt meg a west sidei egyház népe. Milyen jó volna tudni, hogy melyik zsoltárt, dicséretet énekelte az első gyülekezet együtt megszervezve, Isten előtt állva, hithüségben és vágyakozásának elérésekor. Az Isten igéjétől megáradt szivek minden bizonnyal megnyugodtak és az Amerikába szakadt vándor magyar református lelkek nem érezték magukat többé árváknak. A megszervezés után a gyülekezeti élet az East Side-on fejlődött ki és a west sidei re- formátusság együtt munkálkodott az east sideiak nagyobb tömegével 15 éven keresztül, amikor a távolság és a folyton növekvő szám arra késztette őket, hogy itt külön gyülekezetbe tömörüljenek. Az egyház akkori lelkésze Nt. Dr. Csutoros Elek készséggel járult kérelmükhöz, sőt a szervezés nehéz munkájában is vezetőjük maradt addig, amig első rendes lelkészük, néhai Nt. Erdei Károly Magyaror— 22 — ami az ő tökéletességeit kell, hogy visszatükrözze : az emberi lelket. A Quarantana csúcsán gazdag asztal téríttetett a Mefibóset lelkének. Mefibóset élt vele s öröme nagy volt. De lelke mélyen érezte, hogy van ennél gazdagabb teríték is. Hát van is, fiam! ' Csak várj sorodra. „Ha ma nem jött, eljön holnap.“ De bármilyen szép, sőt nagyszerű volt is a csúcson, ahonnan 8 századdal később, mint mondják, Valaki más szemekkel nézte a hatalmas látványt s utasította el a legnagyobb kisértést; méggis volt egy nap itt a vadonban, amikor Mefibóset több meleget érzett a szive táján, mint a Quar- antánál, noha ott bent ült a barlangban s ziman- kós szelek süvítettek a szakadék felett. Az volt ez a nap, amikor először pillantotta meg Miriám és Makir újszülött leányát, a kis Abigailt. És ennek a szivét melegítő napnak sok-sok napok lettek édes testvérei ott a Quarantana oldalán a magányban, a vadonban s később Lódebarban és Jeruzsálemben. Mert a kis Abigail lett az ő testvére, az ö megértő játszótársa, segítsége, gondoskodásának legkedvesebb tárgya, tanításainak hűséges halgatója, gyermekörömeinek, ifjú örömeinek forrása és osztályosa. A néhány évi csendéletben, mint villám csapott bele az a hir, hogy Joáb Abnert Dávid iránti féltékeny buzgalmában orvul megölte, hogy viszont — 23 — Izráel népének vénei Dávidot királyokul ismerték el, hogy Isbósetet Mahanaimban saját emberei meggyilkolták. E hirt hozá Sibától Makir, egyben azt a tanácsot, mondhatjuk parancsot, hogy meneküljenek a Quarantanáról, mert most már az egész környék felett Dávid a király s ha nem is Dávidtól, de vakbuzgó párthiveitől félteni kell az életben maradt Saul-ivadékot. A most már négytagú család csomagol és átkel a Jordánon, át Gileád gerinczein és rengetegein, fel Mahanaimba s onnan Lódebarba menekül, Makir szülötte földjére s atyai birtokára, amely a Saul-párt végleges bukásával vissza- szált Makirra. Tanya volt ez a Lódebar, távol minden várostól vagy falutól, csupán Mahanaim felől megközelíthető. De termékeny, kedves hely, völgyekkel, szelíd hajlású dombokkal, gazdag növényzettel, forrásvízzel. Olaj, pálma, füge, szőlő virultak lejtőin. Árpa, lencse bőven termett földjében. Lódebart nevezhette Mefibóset földi otthonának. Nem mintha bujdosásának idején itt töltötte volna el a legtöbb időt, mert Jeruzsálemben hosszabb ideig lakott s ott is halt meg. Hanem mert Lódebarban töltötte el gyermekévei legnagyobb részét s egész ifjúságát. Itt vette feleségül a felserdült Abigailt és itt ajándékozta meg Isten kegyelme egy kis fiúcskával, akinek neve Mika s aki Jonathán pusztulóba indult családjának hatalmas törzsöké leve.
