Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-05-09 / 18. szám
f----------------------------------------------------------------—"A Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of March 3rd, 1879. REFORMÁTUSOK Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized April 25, 1933. LAPJA Vol. XXXVII. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. MAY 9, 1936 No. 18. SZÁM SOUTH NORWALK ÉS WEST CLEVELAND Május 10-én két egyházunk ül jubileumi ünnepet. A South Norwalki Egyház azért ünnepel, mert huszonöt évvel ezelőtt építette fel a harmadik templomát, amely egyike a legszebb és legnagyobb magyar templomoknak. West Clevelandban pedig az egyház megalapításának a harmincadik évfordulóját ünnepük. Bizonyosak vagyunk abban, hogy mind a két ünnep méltó lesz a magyar reformátussághoz és jövőre is be fogja váltani mindazokat a reményeket, amiket az ilyen ünnepek fel szoktak támasztani azoknak a lelkében, akik valóban szeretik Isten anyaszentegyházának terjedését. Az ilyen ünnepélyek alkalmával érezhetjük meg igazán, hogy nem elég, ha csak a saját egyházunknak a történetével vagyunk ismerősek, hanem szükség van arra, hogy minden egyházközségünk történetével többé-kevésbbé isemerősek legyünk. Bizonyos dolog, hogy például a west clevelandi egyház tagjai között sokan vannak olyanok, akik nem ismerik azt a nagy és messze kiható munkásságot, amit a south norwalki gyülekezet immár negyvenhárom éves munkálkodása alatt kifejtett. Nagyon kevesen fogják tudni azt, hogy a gyülekezetnek a harmadik temploma az, amely negyedszázaddal ezelőtt épitetett. Viszont az is bizonyos, hogy nagyon sokan vannak South Norwalkban is, akik nem ismerik a West Clevelandi egyházat és annak a munkálkodását úgy, amint azt ismernie kellene minden magyar református testvérnek. Kevesen lehetnek már magában Clevelandban is, akik élnek a régiek közül és tudják, hogy a West Clevelandi egyháznak a templomában tartotta Jurányi Gusztáv az első magyar misszionárius az első magyar református istentiszteletet az Egyesült Államokban. A West Clevelandi egyháznak a temploma örökbecsű emlék a magyar reformátusság történetében, mert innen indult ki a magyar református egyházi élet. Midőn reá mutatok arra, hogy az ország két részén egymástól távollevő gyülekezetünk ül örömünnepet, legyen szabad rámutatnom arra is, hogy nekünk amerikai magyar református gyülekezeteknek sokkal közelebb kellene állanunk egymáshoz, mint aminő közel állunk. Egymást jobban kellene ismernünk, hogy jobban megértsük és szeressük egymást. Egymásnak a megismerésére egyetlen eszközünk van: Az Egyház Történet. Ha ma sem ismerjük egymásnak a dolgait, a munkáját, mennyivel kevésbbé ismerjük az összes egyházaknak a múltját és azokat a küzdelmeket, amelyeken átmentek az egyházak. A múltnak a megismerése vezethet el a jelen nagy problémáinak és a jövendő feladatainak a megismeréséhez. A természetben nincsen ugrás. Éppen igy nem lehet ugrás az egyház életében sem. Ha rágondolok az immár lefolyt 45 esztendőre, azt látom, hogy mindannyiszor, ahányszor ilyen ugrást akartunk végezni, szelet vetettünk és vihart arattunk. A mi magyar református gyülekezeteink között meg kellene lennie annak a lelki közösségnek, amelynek a gyümölcsei a magyar református közélet javára érlelődnének. Közös intézményeink — Egyesületünk és Árvaházunk — beszélő bizonyságok amellett, hogy a lelki közösségnek minő áldott hatása van a református közéletre. Szabolcska Mihály versei Anyák Napjára ÉDES ANYÁK I Mikor egy-egy romlott Semmi embert látok, Aki magának is, Másnak is csak átok, Akinek soh’ sincs egy Tiszta indulatja: Sirassátok meg szegényt, mert Nem volt édesanyja! Ha a sors egy olyan Nagy úrral hoz össze, Akitől akár egy Világ dőlhet össze, De jaj föl nem éri, De köny meg nem hatja: Sirassátok meg szegényt, mert Nem volt édesanyja! S ha mikor a szivünk Megtelik jósággal, A szemünk könnyűvel Lelkünk imádsággal, Mikor egy-egy nemes Tettet viszünk végbe: Csókoljuk meg édes anyánk Lábanyomát érte. anyámIalálára I. Sötét szegélyű fényes lapra, Nem volt a neved lenyomatva. Újság nem irt te rólad gyászkerettel, Nyoma sem volt, hogy egy világ veszett el, Mikor lehunyt jóságos szemed. Sőt, hogy a hir ért messze tőled, Én sem zokogtam tüntetőleg, Csak éreztem, hogy hitem ragyogása: Mikép borul gyors napfogyatkozásba, Utánnad, én szegény édes anyám! II. Ha mi örömem volt Teljes életemben, Akkor lett csak azzá, Ha hozzád vihettem, Ha te részt vehettél Édes anyám, az én örömemben Minden bánatomat Könnyen elsirattam, Ha egyszer azt tőled, Jól eltitkolhattam, Hogyha nem láttalak Édes anyám, búsulni miattam! Milyen megfordítva Lesz már ezutánra, Ott hull le, ha lesz is, Örömem virága.. . Bánatomat mindig Kisírhatom a sorod halmára! JÓ AZ ISTEN! Óh, jó az Isten! bölcs az Isten! Innen kiáltom ezt Édes anyám sirhalma mellől. Mi földi, gyarló emberek Úgy reszketünk mind a haláltól, Mert ismeretlen helyre visz. A jó Isten mit tesz tehát? Elveszi tőlünk Legdrágább kedveseinket, És a haláltól odaküldi előre, Ama nagy ösemeretlen túlvilágba. Azért, azért csak, Hogy mikor értünk is Elérkezik már a halál: Előre szállt szeretteink után Ne rettegéssel, Vágyódva menjünk el vele... Óh, jó az isten, bölcs az Isten! Mind a két gyülekezetei szivesen köszöntjük s minden lelkésztársunkat minden gyülekezetnek az elöljáróságát pedig szivesen kérjük, hogy igyekezzenek lehetővé tenni, hogy az egymás megismerésére, a lelkiközösség kiépítésére alkalmas munkát AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSSÁG TÖRTÉNETÉNEK a megjelenését tegyék lehetővé.
