Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-05-02 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal Biblia olvasási kalauz Emlékvers: Jönnek majd Keletről, Északról, Nyugatról és Délről és letelepednek evéshez az Isten országában. Lukács 13:39. Hétfő: Isten országának a növekedése. Lukács 13:18-21. Istennek országát, annak megvalósulását és az ide vonatkozó isteni Ígéreteket legelőször a prófáták hirdették. Krisztus az emberiség élethivatását abban határozza meg, hogy “keresni kell Istennek országát és annak igazságát.” Istennek az országa bennünk van s annak a növekedése egész természetes utón történik. Az igazi vallásos élet nem hirtelen való fellángolás. A szalmatüz hamar elalszik, hanem fokról-fokra való növekedés. Elvettetik a mustármag és lassan növekedik fává. A mi feladatunk, hogy napról-napra növekedjünk Jézus ^Krisztrsban, hogy igy valóban tagjai lehessünk az ő országának. Jó Atyánk, cselekedd meg áldott Lelkednek erejével, hogy növekedjék bennünk a te országod és mi növekedjünk abban, hogy lehessünk a te hűséges gyermekeid. Kedd: Az Isten országának kapuja. Lukács 13:22-30. Jézusnak minden kijelentése fontos. Fontos kijelentései között azok emelkednek a legjobban, amelyekben magára hivatkozik. “Én vagyok”. Hét ilyen kijelentése van a Megváltónak. Ezek között olvssuk ezt: “Én vagyok az ajtó!” Istennek országába egyedül csak Ő rajta keresztül, Ő vele léphetünk be. Nála nélkül meg sem tudjuk érteni Isten országának a nagy gondolatát. Ezt a mindeneket átható és átfogó gondolatot csak vele együtt lehet megértenünk. Sokan megpróbálják, hogy az életüket más utakon és más módokon keresztül tegyék egy boldog életté. De valódi boldog életet csak az élhet, aki tagja az Isten országának. Az Istennek or‘ szága bennünk lévén, nem a halál után következő állapotra vonatkozik, hanem az életnek a teljességére. “Ér‘ zem, hogy az örökélet, már e földön az enyém lett.” Igyekezzünk bemenni a szoros kapun.... Jajj azoknak, akik kívül maradnak. Vigyázzunk, hogy azok közül valók legyünk, akiket Jézus ismer és nem azok közzé tartozzunk, akiknek ezt mondja: “Nem tudom honnét valók vagytok, távozzatok Tőlem! Szerda: A mennyei királyság. János 18:33-38. Mikor Pilátus vallatja Jzust s kérdéseket intéz hozzá az ő királysága felől, akkor jelenti ki Jézus ezt a nagyon fontos igazságot: “Az én országom nem e világból való”. Úgy érzem, hogy életünknek a legtöbb baja, szenvedése és nyomorúsága abból származik, hogy Jézusnak ezt a kijelentését nem tudjuk teljesen megérteni és az életben megvalósítani. Mi összevegyitjük Isten országáról való gondolatainkat a világi országokról alkotott gondolatokkal. Válaszfalakat emelünk egymás között s nem egyesülünk Istennek az országában. Felette igen nagy mértékben foglalkozunk a világ javainak a megszerzésével, holott az Istennek országában ezeknek nincsen semmi értékük. Jézus Krisztusnak országa nem ebből a világból való lévén, nekünk kincseket kell szereznünk, amelyek az ő országában is értékesek lesznek. Mi nem vagyunk a magunkéi. Mi az Istennek a gyermekei vagyunk. Semmink nincsen. Minden az atyáé. Talentumainkról számot kell adnunk. Számadásunk csak úgy lesz teljes és elfogadható számadás, ha egész életünket az a gondolat kormányozza, hogy Jézusnak az országa nem ebből a világból való. “Jöjjön el a te országod, Töltse be uralkodásod Óh mi királyunk e földet!” Csütörtök: Az eljövendő királyság. Máté 16:21-28. Az egész világnak a története nem egyébb, mint előkészület arra az időre, amikor megvalósul, eljön Istennek az országa s teljesen megvalósul Krisztusnak a királysága. Életünknek minden eseménye egyenesen azt a célt szolgálja, hogy mi készen legyünk erre az időre. Sokan azt a kifogást támasztják Krisztusnak a vallása ellen s azért nem akarják Őt követni, mert nem látják, hogy a vi-! lág közelebb ment volna az ő királyságának az idejéhez. Nem tudják megérteni, hogy sok szenvedés, nehéz próbákon keresztül lehet bemenni Istennek országába s ha valaki követni akarja Őt, meg kell magát tagadnia, fel kell vennie a keresztet. Akármennyire hitetlen is a világ, az bizonyos, hogy az embernek fia majd eljön az ő dicsőségében és akkor megfizet kinek-kinek az ő cselekedete szerint. Nem tudjuk azonban sem napját, sem az óráját hogy mikor jön el az embernek fia az ő dicsőségében, de erre az időre készen kell lennünk. Ez a Krisztus követésének a lényege! Jövel óh áldott Szentlélek Gerjeszd fel híveidet! És szent munkájukban vélök Közöld kegyelmeidet! Péntek: Az Isten országának az értéke. Máté: 13:4-1-50. Sokszor halljuk, hogy azt mondják a hitetlen emberek, hogy a vallásos életnek nincsen semmi értéke. A vallásos élet értékeit is emberi mértékkel mérik meg és a világi értékekkel és kincsekkel akarják összehasonlitani. Lelki értékeket nem lehet világi mértékkel mérni. Az Isten országának az értékeit nem lehet földi szempontok szerint értékelni. Jézus, amikor a szántóföldben elrejtett kincshez, az igazgyöngyökkel kereskedő emberhez és a tengerbevetett terítő hálóhoz hasonlítja Istennek országát, azt akarja kiemelni, hogy az embernek a lelke vágyva vágyik arra, hogy bemehessen Istennek országába. Néha nem találja meg a helyes utat, néha mel- lékutakra téved, de egész életén keresztül még is az a gondolat vezérli, hogy vájjon lesz-e életének valami értéke ? ! Aki az életét értékes életté akarja tenni, annak tisztába kell lennie azzal, hogy az Istennek az országa a legnagyobb érték. Igyekezzünk ennek az értéknek a megszerzésére. Jóságos Istenünk segíts minket, hogy mi képesek legyünk arra, hogy keressük a te országodat és annak igazságát, hogy mindeneket megkaphassunk a te kegyelmedből a Jézus Krisztus által. Szombat: Az örökkévaló királyság. 145-ik Zsoltár 1-13. Ézsaiás próféta jelenti ki a Messiásról, hogy az ő uralma növekedésének és békéjének nem leszen vége. Dávid pedig igy énekel: “A te országod örökké fenálló ország és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre !” Isten országának a növekedését v — 20 — elé idézte a Nebó hegyén Mózes búcsújának megigéző, hatalmas jelenetét, amint az ősz vezér áldásra emeli kezeit a tábor felé, amint a nép esküre emelt kézzel fogad hűséget Jehová- nak, amint a hatalmas törvényadó lehunyja szemeit s álomra szenderül. Szól néhány szót a titokzatos temetésről s ezzel szabad szárnyalást enged a gyermek képzeletének. Mefibóset megbüvölve nézte a hegyóriást. Lelke ott bolyongott a honfoglaló ősök sorai között s mintha látta volna Istennek szent emberét. Majd szomorúság fogta el szivét s talán először életében fájón érezte sántasága súlyos, végzetes voltát, talán először irigykedett a sasokra, amelyeknek oly könnyű néhány szárnycsapással innen a Nebóra szállni s látni a szent nyomokat. De viszont először érezte életében a lélek magasra szárnyalásának gyönyörét, (ez nem jutott osztályrészül a sasoknak) s hazája szerelmének a múltak ismeretéből és együttérzéséből fakadó szent öntudatát. Oly jól esik az embeernek messze látni, a természet fenséges panorámáján legeltetni szemeit. Látni a hegyeket és folyókat, erdőket és városokat, amiken általmenneek atyái, amik most is olyanok, mint voltak akkor, amikor tanúi voltak az atyák dicsőségének vagy szégyenének, amelyek szájról-szájra szállnak s fen- maradásukkal s az emberi képzelet alkotó játékaival meg-megujitva és megaranyozva, vagy eltorzítva és beárnyékolva: kóstolót nyújtanak —■ 17 — lemmel útnak indította s Juda pusztájának egyik legvadonabb, legzordonabb s legmegkö- zelithetetlenebb részén rejtette el. Ez volt a Quarantána. Nem feküdt messze a Siba bajorjától, de nehezen hozzáférhető a sok hegy, völgy, a közbeeső patakok s azok mély, omlásos szakadékai s magának a Quarantana hegynek széditő meredeksége s a hadi és közlekedő úttól való félreesése miatt. Két óriási sziklafal között, az északi fal meredek lejtőjén, hatalmas barlang rejtőzött, a- melynek nyílását tüske, gyalogfenyő s a reke- tyének egy fajtája zárták el az avatatlanok sze- ■ mei elől. Itt ütött tanyát a félkezü Makir kis családjával, közel saskeselyük, rókák és más vadak fészkeihez, de távol a pártoskodó, egymás vérét szomjazó emberektől. Itt két hü lélek őrködése s annak a leghívebb vigyázása és oltalma mellett, aki a föld uralkodójává tette az embert, biztosabb volt Mefibóset élete. Több száz méternyire a barlangtól, lenn a szakadék mélyén zuhogó vizáradat hömpölygőit örökké, esős évadban rettentő robajjal gördítve a Quarantana szikláit és köveit lejebb és lejebb, nem egyet elsodorva a Jordán kék vizeibe is. Eleinte nagyon sötét, vigasztalan s néha megrendítő volt a kis fiú helyzete. A napsütötte pá- zsitos mezők, a nyáj, a Siba gyermekeinek vidám serege, a szabadabb mozgás mind-mind
