Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-05-02 / 17. szám
6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA nem lehet felmérni, meglátni, annak örökkévalóságát sem igen tudjuk felfogni. Az örökkévalóságról különben csak halvány sejtelmünk lehet. Mi, akik életünk idejét percekre, órákra, hetekre, holnapokra és esztendőkre osztjuk, nem igen vagyunk alkalmasok arra, hogy az örökkévalóságról helyes fogalmat alkossunk. Ezelőtt a gondolat előtt alázattal kell meghajolnunk, mint Victoria királynő, aki mikor először hallotta a Hallelujah kórust, zokogva így sóhajtott fel, vájjon méltó leszek arra, hogy megállják Istennek a trónja előtt. Az örökkévalóságnak ez a nagy gondolata és az a tudat, hogy én is tagja lehetek, tagja vagyok ennek az örökkévaló királyságnak, amely valóban értékessé teszi az emberi életet. Tarts meg bennünket az országban, Melyet Ő köztünk állított. Segíts oda édes Atyánk, hol az ő hívei között mennyei országlást érjünk! Vasárnap: A győzedelmes királyság. Ézsaiás 62:1-5. Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor minden népek meglátják az Ur hatalmának, az Atya jóságának, kegyelmének nagy voltát. “Meglátják a népek igazságodat és minden királyok dicsőségedet és ez lesz a dicsőség koronája. Ezt a győzedelmet hosszú, nagy harcok előzik meg. Ugy- látszik, higy az ellenség diadalmaskodik. Diadalma azonban csak ideig- óráig való. Nekünk nem szabad elcsüggednünk. Krisztus hü vitézeinek a biztos győzelem reménységével kell a harcot folytatnia. Csak azok győzedelmeskedhetnek, akik hiven megmaradnak a vezér közelében. A mi királyunk soha nem lesz legyőzhető. Nem győzedelmeskedett felette a Sátán és nem fog felettünk sem győzedelmeskedni, ha vele harcolunk. Nála nélkül elbukunk. Eljön az idő, amikor diadalmat aratva Vele leszünk, Vele maradunk, örökkön örökké. Bizva könyörgünk te hozzád, Mert tied Uram az ország, Tied a teljes hatalom, Égi, földi birodalom. Tied dicséret, dicsőség, Őh mennyei örök felség! • •» m$)m ••• A SOUTH NORWALKI EGYHÁZ JUBILÁL Örömkönyek közt emlékezett meg a south norwalki református gyülekezet vasárnap, márc. 29-én arról a nevezetes tényről, hogy első templom épületét pont negyven évvel ezelőtt szentelték fel. Az ujhaza eme harmadik református templomát Demeter Bertalan new yorki és Jurányi Gusztáv trentoni ref. lelkészek adták át isteni rendeltetésének ünnepélyes keretek között. A mostani megemlékezés ima és csendes elmerülés formájában történt meg s éppen ezért annál élénkebben érezhette át mindenki az első úttörők szent vakmerőségét, mélységes hitét. Többen az úttörők közül még ma is élnek Isten kegyelméből. Köztük van ezüstös hajával, derűt keltő mosolyával a south norwalki egyház első lelkésze is: Nt. Dókus Gábor. Ha az Isten is úgy akarja, az érdemdús ut. törők valamint azok, akik hozzájuk csatlakoztak az idők folyamán, május hó 10-én elérik a második templom felszentelésének 25-ik évfordulóját is. A második templom, mely szépség és befogadóképesség tekintetében az elsők között áll amerikai magyar református egyházunkban, 1911. május 14-én végződött be s akkor nyíltak meg először a református hit eme erős várának kapui a hivek serege előtt, hogy bevonulván dicsérjék az Egek Urát. A south norwalki egyház presbitériuma legutolsó gyűlésén impozáns terveket dolgozott ki e két nevezetes tény méltó megünneplése érdekében. Többek között a gondnok, Dókus István vezetése alatt a presbitérium tagjai és a gyülekezet előmun- kásai közreműködésével közvetlen husvét után megindult egy lelkes mozgalom, hogy az épületen levő adósság teljes likvidálás alá kerüljön. A south norwalki gyülekezet eme nemes elhatározása megérdemel minden dicséretet. A munkaviszonyok már meglehetősen javultak. Norwalk- on a legrosszabb időben sem érezték hitfeleink a nyomorúságot úgy, mint másutt. Ezért minden remény megvan ahoz, hogy szent vágyódásuk beteljesüljön s a jubileum napján a legnagyobb örömet az adósságlevél elégetése keltse a hivő szivekben. Fel tehát, norwalki reformátusság, az összetartásra, egyetértő munkára, áldozatos cselekedetre! A ti sikeretek s előhaladásotok öröme mindnyájunknak ! Árváinkról, egyedül maradt öregeinkről nekünk kell gondoskodnunk! Támogassa Árva és Aggmenházunkai! EGYRŐL - MÁSRÓL (L. Zs.) URAY SÁNDOR debreceni református lelkipásztornak, aki néhány évvel ezelőtt mint a Lelkészegyesület vendége meglátogatta az amerikai magyar református egyházak nagyobb részét, Horthy kormányzó ur a hitélet terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta. örömmel közöljük olvasóinkkal ezt a kitüntetést, és küldjük szeretetteljes köszöntésünket a kitüntetett lelkipásztornak. * * * BALOGH ELEMÉR pozsonyi lelkipásztor, a megszállott felvidéki, dunáninneni egyházkerület püspöke február 6-án ünnepelte 70-ik születésnapját. Balogh Elemér püspök 40 éve lelkésze a pozsonyi •gyülekezetnek. * * * AZ ETH1ÓPIÁBAN harcoló olasz katonák részére a Britt és Külföldi Bibliatársulat egy nagyobb biblia szállítmányt indított útnak. tAz olasz kormány, Mussolini eltiltotta a szállítmányt. * * * KÁPOLNÁS-NYÉKEN Nyikos Pál 50 esztendőn keresztül töltötte be a harangozol állást. Hűséges szolgálatainak elismeréséül Hó- man Bálint kultuszminiszter oklevéllel tüntette ki, mig a gyülekezet 100 pengővel jutalmazta meg a hűséges szolgát. — 18 — — 19 — hiányoztak neki. Aztán Makir minden héten legalább egyszer bement Sibához. Ilyenkor Miriam is félt. Nem mondta, de a gyermek észrevette. Ki sem mertek mozdulni a barlangból. Ha zörrent a bokor, ha egy laza kődarab a szikláról levált, a mélységbe zuhant s visszhangja a barlangig hatolt, már megreszketett lelkök. De az, akinek rendeléséből a bujdosók kenyerét ették, csodálatosan megőrizte őket s szivöket lassanként megerősité. Utóbb még Makir távollétében is kimerészkedtek a barlangból, amikor is Miriam kézenfogva a kis sántát, órák hosszat elkóboroltak az óriási szakadék fölött; Ezen a vad, terméketlen, sziklás terepen legfőbb s mondhatni egyedüli táplálékuk a kecsketej lett volna, eltekintve néhány ehető, de sovány és fanyar bogyótól, ha Makir gyakori időközökben Siba házától nem hoz vala kenyeret és egyéb ennivalót. Természetes, hogy ilyen körülmények között Makir főfoglalkozása a kecskék legeltetése és őrizése volt. Az előbbi nem ütközött nehézségbe, hiszen e vidék apró, fekete kecskéi nagyszerű hegymászók, vakmerőségben a zergékkel vetekednek, igényeik pedig egyenesen nincsenek. Minden hajtást, sovány füvet, fonnyadt levelet lerágnak és megemésztenek. Nehezebb volt azonban megőrzésük, mert szeretnek elkószálni, szikláról-sziklára ugrani egy-egy sovány falatért. Leereszkednek a szakadékokba s felkusznak a kőszálakra s e közben nem egyszer kerülnek a pásztor látókörén kiviil s esnek zsákmányul a folyton kó- válygó sasoknak. Makirnak nem egyszer kellett kockázatos kitéréseket tennie a szakadékos hegységben kecskéi után. Valósággal a kecskék vezették néha s oda kellett mennie nem egyszer, ahová nem ment volna a maga jószántából. Különös előszeretettel mentek ez állatok a hegységnek egyik kelet felé kiugró laposabb terraszára, ahol több bokor s harapnivaló növényzet volt. Itt csodás látvány terült a szemlélő elé. Ennek szépségeit oly elevenséggel ecsetelte nem egyszer Mefibóset előtt, hogy a kis fiú olthatatlan vágyat érzett odamenni a kecskenyájjal. Makir engedett a folyton sürgetőbb kéréseknek egy szép tavaszi reggelen felvitte kecskéivel kis családját is. Persze az ut nem egy veszedelmes helyén ölében kellett vinnie a gyermeket. A kanyargó, sziklás, bozótos utakon uj és uj látnivalók kinálkoztak Mefibósetnek, ami felvillanyozta őt. Mikor pedig a tetőről meglátta a kanyagró, sziklás, bozótos utakon uj és uj látnivalók kinálkoztak Mefibósetnek, ami felvillanyozta őt. Mikor pedig a tetőről meglátta a kanyargó Jordánt, Jerikót, a csodásán mély holt-tengert, Juda pusztájának meredek partoktól megszaggatott hegyhátait, Moáb magas hegyeit s a Nebót: szive ujjongott az örömtől. Aztán beszélni kezdett a pásztor az ősök történetéből. Vázolta a hazavándorlás egyes kiemelkedő mozzanatait. A gyermek képzelete
