Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-02-17 / 7. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPjA könnyen elvállalhat egy szám kiadását, nem is szólva arról, hogy kisebb gyülekezeteink csatlakozva megtehetik ugyanazt, mit az erősebbek egyedül tesznek. Minden egyháznak van legkevesebb 12 presbitere, ezek előfizetése 24 dollár, ha mindenik szerez legalább egyet, már ez összeg megkétszereződött s a megmaradt 22 dollárt hirdetésekből is elő lelhet teremteni, ha már egy gyülekezetben 24 előfizetőnél több egyáltalán nem akadna. A Chicago westsidei egyház nagyon kis gyülekezet s mégis magáévá tette az indit- ványt. Miért? Mert ha tagjainak száma kicsiny is, de mindeniknek nagy a hite! Nemes Egyháztanács! Ki e javaslatunkat tárgyalod, kérdjük tőletek: Van-e erős hitetek? Ha igen, úgy javaslatunk sorsát és ezzel a Reformátusok Lapját nem 'féltjük, az meg lesz, sőt kell, hogy meg legyen mentve, mert mindenek lehetségesek a hívőknek! Szeretettel köszönt mindnyájatokat a Chicago Burnsidei és Westsidei Társegyházak presbitériuma s azok nevében Boros Jenő lelkész. A CHICAGÓI JAVASLAT. A maga teljes egészeben közöljük azt a javaslatot, amelyet lapunk fönntartása érdekében a Chicago Burnsidei és Westsidei egyházak nevében terjesztett elő Nt. Boros Jenő lelkész. A hozzászólás első sorban nem a mi tisztünk, de egy pár dolgot .mégis nekünk kell elmondani. Először is, a szerkesztői készkiadások távolról sem tesznek ki hetenként 10 dollárt. A lap fönntartásának biztosítására a mai viszonyok között hetenként 60 dollár bőven elegendő. Gondolnunk kell azonban arra, hogy a papír árak folyton emelkednek és ha kellemetlen meglepetéseknek nem akarjuk kitenni magunkat: gyorsan kell cselekednünk, hogy a szükséges papírmennyiséget legalább egy évre még a mostani árak mellett leköthessük. Másodszor: Amig a különböző tervek közül valamelyik tető alá kerül: idő telik el s amint azt már ismételten is megirtuk, a nyomda készkiadásairól legalább is gondoskodnunk kell. Egyházaink és egyházi testületeink ne várjanak tehát a végleges berendezkedés megállapítására. Azok az 5—10—20 dolláros adományok, amelyeket már eddig is kaptunk s ezután is kérünk, minden nehézség nélkül beszámithatók annak az egyháznak a quotájára, áhonnan érkeztek. Nemcsak az adományok, hanem az előfizetéseik is. Harmadszor: évenként egy szám kiadási költsége oly csekély, hogy nagyobb egyházaink minden nehézség nélkül vállalhatnának két szám kiadási árát is. Helyi szám részére egy esztendőben egyszer vagy kétszer a kis üzletember is szive- sen ad hirdetést, ami roppant nagy előnye a chicagói javaslatnak. m--—■ ...■-■ír------ii—inni^ir===ir •—ir-==]a 0 0 0 REFORMÁTUS EGYESÜLET. 0 0 0 ni—1—ir=..........--i[=^t^nnr^[==3E -=u^=]B AZ ÁRVAATYA JELENTÉSE. Két héttel ezelőtt foglalkoztunk az árvaházi Intéző Bizottság jelentésével, amelyben hiába kerestük az intézet lelki, szellemi, erkölcsi ügyeit s az állami ellenőrzés adatait. Már lapzárta után kaptuk meg az árvaatya külön jelentését, amely mindezekre a lehető legörvendetesebb feleletet adja. Megtudjuk ebből, hogy a gyermekek és öregek lelki gondozása állandóan azon a magas fokon áll, amit természetszerűen várhatunk el egy református intézettől. Egy nap sem múlik el, hogy Istenről ne emlékeznének meg s a rendszeres Istentiszteletek is állandóan megtartatnak. A szellemi életre vonatkozólag a nyilvános iskola igazgatójának egy levelét közli a jelentés, amely a legnagyobb elismeréssel emlékszik meg az árvaházi gyermekek előmeneteléről, magaviseletéről és jelleméről. Többeket névszerint is kiemel ez a levél, amely a lehető legszebb és legközvetlenebb bizonyítvány az intézet növendékeinek szellemi életiéről. A gyermekek magaviseleté ellen az intézet falai között sem lehetett komolyabb kifogást emelni. Kétszer történt meg, hogy két fiút huzamosabb szobafogsággal kellett büntetni. Közli a jelentés az állami ellenőrző hatóásg egy levelét is, amely szerint a Department of Welfare is teljes mértékben meg van elégedve az intézet vezetésével, berendezkedésével, stb. Közben az árvaatyától is kaptunk levelet, amelyben fölvilágositást ad a tulmagas orvosi és gyógyszertári kiadásókra vonatkozólag. Megírja, hogy ezt nem a gyermekek, hanem főleg az öregek egészségi állapota tette szükségessé, akiknek orvosi kezelése bizony elég súlyos áldozatot követel. Ezzel kapcsolatban legyen szabad elmondani valamit. Ha egy öreg rendű testvérünk bejön az Agg- menházba s átiratja a maga 1000 dolláros kötvényét az intézetre, sokan azt gondolják, hogy milyen nagy jót tett ő most az Árvaházzal! Az igazság az, hogy az ezer dollár tálán nem
