Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-02-17 / 7. szám
s AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA tájékoztatót és vigasztalást. Milyen áldás, hogy itt, e hatalmas állam területén a szélrózsa minden irányában széjjelszórt magyar reformátusok, egy nagy családban, a Reformátusok Lapja családjában, testvéreknek tekinthetjük egymást. Kicserélhetjük gondolatainkat, tanácsot, segítséget, útbaigazítást kaphatnak egymástól. Sőt kapcsolatban maradhatnak általa az óhazai reformátusság- gal is. Munkájukon, példaadásukon, eredményeiben felbuzdulhatunk. Szinte felbecsülhetetlen értéket jelent a Reformátusok Lapja a magyar nyelv ápolása szempontjából is. Ismerek egy családot, ahol az összes gyermekek, minden egyéb segédeszköz hijján, ebből az egyházi újságból tanultak meg magyarul irni és olvasni. Innen New Yorkból egy jólelkii nagymama küldte el nekik hétröl-hétre, mert tudta, hogy olyan szegények, hogy előfizetni nem tudnának. De mégis megtanultak az unokái magyarul irni és olvasni. Kedves amerikai magyar nőtestvéreim: tekintsünk valamennyien a lelkünk mélyére és feledjünk őszintén erre a kérdésre: Mit tettünk eddig a Reformátusok Lapja érdekében? Takaró GSzáné. ^Sgsssrjr - : 75i r=i n 1=1 r= 1 g j SAJTÓ-ADOMÁNYOK. Who are the next? . . . Detroit, Toledo, Akron. A lapunk mult számában föltett kérdésre, hogy a New Yorki L. Zs. Nőegylet, a Pittsburgh! Egyház és az öreg Hornyák bácsi adományai után ki következik, — a detroiti egyház adta meg az első választ egy $20.00 csekkel s Tu- kacs Gedeon főgondnok amaz 'értesítésével, hogy: addig is, mig többel tudunk segíteni . . . Toledoból Molnár József pénztárnok küldött be 10 dollárt az egyház nevében, jelezve, hogy az egyháztanács további határozatairól a lelkész fog értesítést küldeni. Akronból a lelkész utján küldött az egyház 5 dollárt, mint első részletét a további támogatásnak. Ide sorozzuk Nt. Takaró Gézáné, a south ri- veri Nagy János, a clevelandi Geszti Imre és “egy new yorki egyháztag’’ küldeményeit, akik egy- egy ismerősük részére rendelték meg a lapot csak azért, hogy segítsenek s másoknak is örömet szerezzenek. E helyen értesítjük őket, hogy az illetők részére a lapot megindítottuk. Ide kell soroznunk Boros István columbusi képivselőnk levelét, aki öt testvérünk előfizetését küldve be, költségeinek fedezéséről mondott le, hogy a lapot támogassa. Gyönyörű szép biztató levelét lapunk más helyén, esetleg a jövő héten fogjuk közölni. □ l.Tr^-][= --------)[= .:-=)U==][3 I I 0 REFORMÁTUS ÖNTUDAT, i 0 0 nir—-irm v"-j.-r -----|[==x=iF=innr=ii—r^-ir=-, - . rla BÖJTI GONDOLATOK. Lukács 9:51. “Eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy.’’ ❖ ❖ 5jC Hammzó Szerda a Böjt kezdete. A Böjti Időszak a lelki elmélyülést keresi. Több ez, mint ismétlés. Ez a keresztyénnek egy újabb lelki közeledése Jézushoz. Böjt nem azok számára való, kik könnyen át- siklanak az élet komoly tényei felett, mert ez azokkal az értékekkel foglalkozik, melyek ott fekszenek azon az oltáron, ahol Jézus a meghasonlott telkeknek adja az örök békét. Az őskeresztyének között Husvét volt a legnagyobb ünnep. E nagy ünnep előtt mindem keresztyén lelki vizsgálattal emlékezett meg Jézus szenvedéséről és haláláról. A Böjtben igazán úgy ünnepelünk, ha önvizsgálattal és igaz alázatossággal járjuk a belső életnek az utait. 3t=s=> NEM-EGYHÁZTAGOK KISZOLGÁLÁSA. New Brunswickon két egyházunk van. Az egyik a Presbyterian, a másik a Reformed Church of America közösségéhez tartozik. Természetesen megvannak a közös problémáik, nehézségeik, amelyekkel szemben csak közös erővel, közös eszközökkel lehet küzdeni. Nemcsak a két new brunswicki egyházban, hanem minden gyülekezetben föntáll pl. a nem- egyháztagók kiszolgálásának problémája. Sajnos, mindenütt vannak olyan testvéreink, akik reformátusoknak vallják ugyan magukat, de legkevesebbet az egyházzal törődnek. Mondhatnánk úgy is, hogy: semmit sem törődnek. Csak amikor szükség van a lelkészi kiszolgálásra: akkor állnak elő ,hogy igénybe vegyék azt. New Brunswickon a két egyház most közösen jár el az ilyenekkel szemben. Kölcsönösen megállapodtak arra nézve, hogy ezeket a testvéreket csak abban az esetben részesítik lelkészi kiszolgálásban, ha a rendes stóla-dijon kívül még nagyobb összeget is fizetnek az egyház javára. Nem a lelkésznek, hanem az egyház javára. A szegénység senkit sem ment föl az alól az erkölcsi kötelezettség alól, hogy egyháztag legyen. Jelentse be, hogy ő képtelen egyháztagsági dijat fizetni s az egyháztanács minden további nélkül beiktatja az egyháztagok névsorába, amely esetben a lelkészi kiszolgálás sem ütközik semmiféle
