Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-01-06 / 1. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA rels from meetings and get down to serious work. New Year is the light of hope and faith — it is that silver lining about the passing dark cloud. Don’t consider New Year as a convention, but as something new, something novel. Make that “Happy New Year” have a reverberating kick in it which has been lacking before in your society. The helm of the future is in your hands — steer wisely and well! Alfa. LAPUNK HARMINCÖT ESZTENDŐS JUBILEUMA. (Folytatás a 4. oldalról.) Isten akarata szerint 1897-ben megindítottuk az első magyar református újságot, az ŐRÁLLÓI. 1896-ban megalapítottuk az első magyar református egyházmegyét és azzal egyidejűleg az Amerikai Magyar Református Egyesületet. Mind a tóét szervezetnek szüksége volt a nyilvánosságra. Voltak sókan, akik már odaállottak a mieink közül a kibontott zászló alá. De nem voltak ott mindnyájan, akiknek ott kellett volna lenniük. Azért megalapítottuk a már működésben levő Amerikai Magyar Református Egyesületnek az első hivatalos lapját, amely havonként kétszer megjelenő, kis nyolcadrét alakú újság volt. A bevezető cikkben azt Írtam, bog}'- “az összmagyar- ság és az egyház, amelynék szolgálatában állunk, lesznek felírva lobogónkra.” A Református Egyesület 1899-ben Pittsburgh- ban tartott gyűlésén az Őrállót birtokába vette s azt mint egyesületi lapot óhajtotta kiadni úgy, bogy minden egyesületi tag egy dollár évi dijat fizetett volna a hetenként megjelenő lapért. A lap ekkor természetesen nagyobb formában jelent meg. A nemes kísérlet azonban nem sikerült. 1899 Szeptember végién a lap megszűnt. Nagy elégtételül szolgált az, hogy az ilyen kötelező erejű hivatalos lapnak az ellenzői látták be leghamarabb azt, hogy az Amerikai Magyar Re- formátusságnak, ha azt akarja, hogy az élete virágzó élet legyen, olyan szüksége van egy lapra, mint egy darab kenyérre. A mi nagy szétszóró- dottságunkban ez volt az egyetlen összekötő kapocs. A szétszórt csontok között sok helyen ez lehetett egyedül a lelki táplálék. Üdítő forrás a pusztában. A meglevő magyar lapok, Amerikai Nemzetőr, Szabadság, Önállás nem állhatták egyetlen fele- kezetnek a szolgálatába akkor sem, amint lapjaink ezt ma sem tehetik. A római katholikus atyafiaknak meg volt a saját kicsiny újságjuk A Szent Erzsébet Hírnöke, aztán a Magyarok csillaga. Ezek nem egyszer erős támadást intéztek ellenünk. Voltak szekták, amik a mi népünk között kerestek maguknak híveket. Egyházi életünkben már ekkor is itt-ott szakadékok támadtak. Ezért mind erősebbé vált az a tudat, amit az Örálló legelső számában hangsúlyoztam, hogy: “Őrt állunk a köz mellett a saját érdekeink felett is s különös figyelemmel kisérjük a protestáns magyarság mozgalmait, amelyek mindig a legszorosabban összefüggenek a magyarság érdekeivel itt éppen úgy, mint az ó-hazában.” A mind erősebbé váló gondolat testet öltött. Uj lap jelent meg ez alatt a név alatt: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. A lapnak első száma 1900 Augusztus 15-én jelent meg s igy ebben az évben ünnepelheti meg fennállásának harmincötödik évfordulóját. A lapnak első kiadói a következők voltak: Kuthy Zoltán felelős szerkesztő. Társ-szerkesztők : Konyha Pá! és Csutoros Elek. Főmunkatárs: Harsányi Sándor. Konyha Pál volt a lapkiadó vállalatnak a pénztárnoka. A “Beköszöntőben” Kuthy Zoltán ezeket irta: “Lapunkat ime elbocsátjuk. Isten nevében inditjuk útra. Tudjuk, hogy útja küzdelmes lesz, tudjuk, hogy a cél elérése, amelyért bátor szívvel küzdeni fog, nagy munkába kerül. De erős a reményünk, hogy akinek szive megdobban Isten szent nevének hallatára s akinek szivét a hazaszeretet olthatatlan tüze hevíti, azok mellettünk állanak s gyönge erőnket támogatni sietnek.” Ő jelzi, hogy a lap nem a harci riadót fogja megfujni, hanem ébresztő kürt lesz. A magyar kálvinista vallásnak lesz zászlóhordozója, a református szívnék és léleknek igazi szószólója, a törhetlen hazaszeretetnek istápolója. Ha most ebből a messze távolból áttekintem ennék a lapnak a történetét, munkáját, népünk lelkére gyakorolt hatását: meg kell állapitanom, hogy az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja mindig az alapítók szellemében működött és hogy mindeddig fennmaradt, egyedül annak köszönhető, hogy mindig volt egy lelkes csoport mellette, amely ebben a szellemben élt. Az amerikai magyar reformátusság ama részének, amely együttes munkában szolgálja az alapítók céljait, meg kell ragadnia a nagy és szent alkalmatosságot, hogy ez az esztendő legyen erre a lapra nézve jubileumi esztendő. Ne legyen az együvétartozók között egyetlen egy gyülekezet sem, amelyik ebben a jubileumi esztendőben meg ne tenne mindent azért, hogy a lap minden anyagi gond nélkül és lehetőleg önfenntartóan végezze tovább a maga nagy munkáját s teljesítse nagy hivatását. Alkalmat adott Isten, hogy “erőinket egyesit-
