Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-02-10 / 6. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA MAGYARSÁGUNK DICSŐ LOVAGJA. Mi, volt lancasteri diáikók régen vártuk, hogy Magyarország észrevegye Dr. Henry Apple-t, a lancasteri református 'főiskola illusztris igazgatóját. Vártuk s azt hiszem, méltán, hogy magyar munkájáért az elismerés lés érdem babérkoszorúját fejére tegye. Ha valaki a magyar kormány érdemkeresztjét valamikor igazán kiérdemelte, akkor az a férfi Dr. Apple. Csendben, minden lármás dobverés nélkül felül egy évtizeden át végzi már a magyar kultúra művelését, terjesztésiét, mint a Franklin and Marshall College igazgatója. Amerikai magyarságunk második generációjáért szakadatlan küzdelmet vív s amikor az amerikai magyarság •közönyének zátonyán e felbecsülhetetlen magyar munka régen tökrement volna, Dr. Apple első helyen állott mindig azok között, akik e munkát — szegény magyarok, munkás magyarok gyermekeinek kitanittatását — szivvel-lélékkel felkarolták. Mi, akiknek drága kiváltsága volt vezetése alatt álló református iskolánk padjaiban tanulni, — mi, akik nagylelkűségének, keresztyén önzetlenségének nemcsak szemlélői, hanem részesei voltunk éveken keresztül, mi tudjuk csak, hogy milyen lovagiasan harcolt és harcol ma is érettünk, magyarokért, ősei németek voltak, lelkes német talajból származott. S mégis munkás, rengeteg elfoglaltságu életprogramjának egyik sarkalatos ténykedése a magyar tanításnak lelkes felkarolása volt 1922 óta, amikor a magyar tanszéket felállította református főiskolánkban. Nem egyszer, amikor magyar fiúnak nyújtott át valami kitüntető eremet, töltött el az az érzés, hogy annak a magyar fiúnak a kitüntetést vissza kellene nyújtania Dr. Applenek, hiszen azt a valóságban ő érdemli meg, aki lehetővé tette a szegény magyar diáknak ,hogy tanuljon. Nem sokáig tűnődhettem e gondolaton sohasem, mert lehetetlen volt figyelmem elterelni a belső, mélységes boldogság viszfényéről, mely 'elárasztotta Dr. Apple arcát, amikor egy magyar diákot kitüntethetett. Mintha egy magyar diák dicsősége, előhaladása szivének valami rendkívüli örömöt okozott volna! Az isteni kegyelem úgy hozta, hogy most Végre mi is kitüntethetjük amerikai magyarságunk egyik legnagyobb jótevőjét. Örömünnep lesz ez Dr. Applenek, aki bizonyára sohasem gondolt ilyen eseményre. De örömünnepet adott a magyar kormány riékünik amerikai magyaroknak is, akik régen szerették volna már meghálálni e tudósnak érettünk végzett munkáját. (Folytatása a;,9-,ik oldalon.) □I—^][== ir=if=1nnr=ni——n-----------~nr=in | J-[OQY LÁTJUK ?... | írja: Balogh E. István. ni------ir==—------=ii=ii=inaBi'-=mi=------r==U==iE] H AZÁNKNAK a Hitlerizmussal való kísérleteiről irt Lengyel Emil közismert publicista a Literary Digest legutolsó számában hosszú cikket. Rövid történelmi visszapillantást ad az iró az elmúlt IS év magyar politikai mozgalmairól, a jelen helyzetről, Gömbös miniszterelnök 10 éves politikai múltjáról, ébredőkről, zsidóüldözésről stb. A cikknek beállítása és egész tartalma azt akarja bizonyítani a lehető legtárgyilagosabb módon, hogy a reakciós Hitler-féle ultra-nacionalizmus romboló hatású az állam belső életében és káros bukást jelent a külföldi érintkezésben. Ennek igazságait tapasztaltuk immár mindnyájan annak idején hazánk esetében. A végleteken járó fajvédőség, pogromm-láz, túlhajszolt irredentizmus stb. még mindig csődbe fűlt, előhaladás helyett mindig több kárt okozott nekünk. Önmagunkat védő és másokat megbecsülő, mérsékelt keretek közt mozgó és keresztyén elvekből táplált nemzeti politika az, amely belső jólétet és külső tisztességet fog hozni hazánknak. Ennek a lapnak nem hivatása a napi politikának a regisztrálása, de mig egyrészről örömmel állapítjuk meg a tényt, hogy hazánk politikusai hitleri radikálizmus helyett az emberi jogok megbecsülésével vezetik e siralmas években népünket, másrészt ugyanolyan jól eső érzéssel olvassuk, hogy ezeket a tényeket illetékes emberek a külföld számára is leírják. B ILL ROGERS, Amerika legkiválóbb komikus színésze, vasárnap esténként pár perces rádió programban viccelget a napi eseményekről. Legutóbb a pénz kérdésről tréfált. Olyan tréfák azonban ezek, hogy a legkomolyabb emberek figyelmét is magukra vonják. Egy egy jól irányzott cél a természetesen gondolkozó ember számára meglátást jelent. Elmondja, hogy Amerika múlt évi jövedelme 40 billió volt s ennek a negyedrészét, 10 billiót kér az elnök, hogy a munkanélküliséget megszüntesse. — Pontosan ennyit költött Amerika a világháborúra. — Vájjon nincs igaza Bili Rogersnek, amikor azt mondja, hogy haldokló családtagunk megmentésére szívesen áldozzuk jövedelmünk negyed részét? A nagy amerikai családnak közel negyed része nagy beteg, gyógyításra, orvosságra kell az állami bevétel negyedrésze. Reméljük, hogy ezt nem csak Amerika bölcs komikusa, de a magát még okosabbnak tartó szenátusa is meglátja. Megszüntette az elnök már az arany alapot, felhigitotta a dollárt s ezzel alaposan megvámolta a felgyújtott, halomra szedett nagy tőkét, most már csak az van hátra, hogy önző, gőgös tőke-uraimék — ha máskép nem, hát keserű, fanyar arccal — nyugodjanak bele a változhatat- lanba és adják oda, szavazzák meg a nemzet megmentésére való államsegélyt, amellyel a munka megindítható. W ELFARE ISLAND, magyarul “Jólét Szigete” klasszikus botrány központja lett. Ezen a szigeten van New York város börtöne, amelyet két-három politikai befolyással megrakott rabló kormányzott és vezetett s magának, barátainak a börtönben a legpompásabb jólétet biztosított. Csalásaikról és elitéit társaik kiszipolyozásáról szinte leírhatatlan részleteket derített fel a vizsgálat. Sok minden botrányt ismertünk már meg ebben az országban, de ilyen korrupcióhoz hasonlót még nem! A bünpalástoló, cinkosságra képes, raffinált emberi romlottság egyik legzüllöttebb önzése ez a börtön-botrány.
