Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-02-10 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK I.APJA S wp=nr=-. ir=ir=innr=ii^-^ir: ■ n-----in I CSENDES ÓRAK. D □ írja: Tóth Mihály lelkész. ni—■—uir='. ■■ '■ •-■II4==H=1HHI=1I------..............1-----U^=H3 FOKOZATOS HALADÁS. Filip. 3:13—14. ELŐIMA. Mindenható Isten! Tanits meg bennünket ebben az órában arra, hogy keressük mi csak a tökéletességet az Ur Jézus Krisztusban. Hibáinkat bocsásd meg és készitsd el szivünket uj igazságok befogadására. Ámen. TANÍTÁS. Egyszer egy ember külmissziói szolgálatra ajánlkozott. Pályázó levelében megírta, hogy ő tökéletes képesítéssel bír erre a munkára. Részesült a Szent Lélek teljes keresztségében. Kifogástalan egyénisége biztosítja számára a sikert. Makulátlan jelleméből maga a Krisztus tükröződik vissza. S ő határozottan tudja, hogy éppen erre a munkára szenteltetett fel. A bizottság egyik tagja szomorúan kérdi: “Mit csináljunk ezzel az emberrel? Hát van ilyen ember számára még reménység?” Az volt ugyanis ennek az embernek a baja, hogy már ő a tökéletességet elérte, — legalább azt hitte. Elfelejtette, hogy az eszménykép, bár megközelíthető, de soha el nem érhető. A külmissziói bizottság persze nem alkalmazta. Pál apostol attól félt, hogy igy járnak a filip- pibeliek is. Rend, nyugalom s békesség uralta ezt a gyülekezetei. Attól tartott tehát, hogy önelégültékké lesznek s megszűnnek fejlődni a krisztusi életben. Megmondja tehát nékiek, hogy ő a maga részéről maga mögött hagyja a múltat és neki dől a jövőnek, hogy elnyerje a jutalmat: elérje a célt. A Krisztus országának ilyen emberekre van szüksége: előre néző, látomásokkal biró emberekre, akik előtt mindig a holnap a legérdekesebb. Mert a tegnap temetése jellemzi az előre törő életet. Krisztus evangyélioma megengedi, hogy eltemessük a múltat. Maga mondja a gonosztevőnek: “Ma velem leszesz a paradicsomban.” A jövőbe való nézés egyik jellemvonása az előre törő életnek. Mikor Livingston Dávid megnyerte a Krisztusnak a Kaflhatla törzset, azt jelentette fölöttes hatóságának, hogy innen most ő már mehet. Várja az utasítást, és ezt követi is egy kikötéssel : ha előre küldik. Ez az igazi jövőbe törés. Mikor célt soha sem ér. Mindig tovább tör. Mikor Wu Ting Fang, khinai államférfin, Amerikában járt és megismekedett a keresztyén vallással, azt kifogásolta benne, hogy oly fenséges célt tűz ki követői számára, ami elérhetetlen. Hát ez igaz. De ez nem átka, hanem inkább áldása a ke - resztyénségnek. Az előre törő élet terv szerint dolgozik. “Egyet cselekszem” — mondja Pál apostol. Az üzleti világ rég magáévá tette Pál jelmondatát. Mert ma van ember, aki tud betűt vetni s betűt szedni, van, aki tud biztosítási kötvényt eladni, tud gépeket kezelni, tud szabni, tud varrni, tud szántani, tud a csákánnyal bánni, tud verset írni, tud rajzolni, tud prédikálni, szóval: tud egyet tenni,’ de ezt aztán igazán tudja, jobban, mint bárki más ezen a világon. Ez a titka az igazi haladásnak. Jeromos, az egyházi atya, nagy gyülekezetnek volt lelkipásztora. De volt neki egy kedvenc eszméje. Egyszer aztán azt mondja híveinek: “Keressetek magatoknak egy másik pásztort. Mert az Uj-testámentomot le kell fordítani latin nyelvre és én megyek a pusztába és addig nem térek vissza, mig munkámmal kész nem leszek.” És elment. És dolgozott. És imádkozott. És megajándékozta a világot a Vulgatával. Az előre törő élet fáradságot nem ismerve fut a dél felé. Egy lelkipásztor beszéli, hogy ismert egy fiatal embert, aki elég jól tanult ugyan az iskolában, de édes apjának nem volt benne semmi hite. A sport terén is kivált. De édes apja itt sem ismerte el képességét. Az országos verseny- futás idején azonban mégis csak kiment a pályára, hogy meglássa a fiát. Hatan futottak s hat fordulót kellett megtenniük. Az első fordulónál a fiú hatodiknak jött be. Az édes apja úgy gondolta, hogy ez csak azért történt, mert nincs még egy hetedik, aki fiát megelőzte volna. Ám a fiú a másodiknál már ötödik lett. A harmadiknál meg már negyedik. A negyedik fordulónál pedig már harmadiknak jött be. Az édes apa homlokáról csurgóit a veríték és torkaszakadtából kiáltott: “Ne hagyd magad! Dűlj neki! Előre!” És a fiú neki dűlt és mikor az utolsó, tehát a hatodik fordulónak a felére értök, a fiú már csak egy pár lépésnyire volt az első mögött s egy pár ügyes szökéssel elébe került a vetélytársának és a hatodik fordulónál elsőnek jött be. Az édes apa megfordult és a körülte állóknak boldog elégedettséggel dicsekedett: “Ez az én fiam!” Ez a fiú futott a jutalomért és megnyerte. Mi keresztyének vagyunk s a mi éltünk nem egyéb, mint szakadatlan versenyfutás a hervadhatatlan koszorúért. Előre tehát, dűljünk néki, fussunk, hogy elnyerhessük az örök jutalmat, mely nem egyéb, mint a Krisztusban való életnek fokozatos emelkedése. Ámen! UTÓIMA. Kérünk jó Atyánk: ragadj ki bennünket a tegnapnak gondolatköréből és biztass a holnapnak lehetőségeivel. Ne engedd, hogy az önelégültség rabjaivá legyünk, hanem elfelejtve mindazokat, amelyek mögöttünk vannak, neki dőljünk azoknak, amelyek előttünk állanak és célegyenest igyekezzünk az idvesség felé. Ámen.
