Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)

1934-01-27 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

13

titkár Jeney Jánosné, ellenőr Cserepkó Mihály né lett. A konyha felügyelőjéül továbbra is Esik Eenjáminné bízatott meg. Beteglátogatók: Bartha Lajosné, Őrő Bernátné, Balogh Zsigmondné és Máté Sándorné. — Jövő vasárnap, jan. 28-án lesz összes egyházi tisztviselőink eskütétele. Délután a Ref. Egyesület 171 -ik osztályának rendes havi gyűlése a délutáni istentisztelet után. Kérjük az osztály tagjait, hogy havi illetékeiket hozzák el a gyűlésre, mert a rendes havi jelentést a gyűlésről kívánjuk beküldeni. — Este 6 órakor lesz a minden évben szokásos, tisztviselők tiszteletére rendezendő bankett, amelyre mindenkit 'hívunk és várunk.

Duquesne, Pa. Gyülekezetünk szintén elfogadta a koperta rendszer bevezetését s híveink mindegyike elfogadta a saját borítékját. Hisszük is és kérjük, hogy mindnyájan áldással fogják használni az egyházunk javára. Jan. 18-án a presby- térium tagjai testületileg s néhány más testvérünk is kedves összejövetelt tartottak Kocsis István volt egyh. gondnok hajlékában. A meglepe- tésszerü összejövetelt mintegy a gyülekezet tisztelete és elismerése jeléül rendezték a presbyté- rium tagjai az elmúlt három évben gondnoki tisztséget viselt Kocsis István részére. Az este keretében szép ajándékot nyújtott át Kish Lajos uj gondnók Kocsis testvérnek az egyház nevében. —- Összes tisztviselőink tiszteletére rendezendő bankettet fog tartani a gyülekezet a Litván Hallban, febr. 3-án, szombaton este, fél 8 órai kezdettel.

E. Chicago, Ind. Közgyűlésünket január 14 és 21-én tartottuk folytatólagosan. Gondnoknak újra választatott Jósvai János, algondnok lett Derján Gyula, pénztárnoknak ismét Szabó Károly választatott, jegyző Fodor Tamás és ellenőr Bábás József. — A múlt évben konfirmáltunk 27-et, kereszteltünk 13 gyermeket, eskettünk 15 párt és volt 12 halottunk. Az Úrvacsorával hat alkalommal éltek 1068-an. Tiszta bevételünk volt öt ezer dollár, amiből 800 dollár az építkezési számadásban szerepel. Az uj év elején pénztári maradványunk 1187.00 dollár, az építkezésből fennmaradt adósság két ezer dollár. Egyházunknak van 465 Urvacsorázó tagja és 145 gyermek tagja s igy a teljes lélekszám 610. — A jan. 21-én tartott kabaré estélyünk fényesen sikerült s iskolánk teljesen megtelt; a 25 cent belépti dij mellett is a tiszta maradvány 80 dollár. — Lábas Imréné egy gyönyörű kézimunka tárgyat adományozott, amit szintén ez alkalommal sorsoltunk ki s ebből külön 25 dollár jött be. A nemes cselekedet magában hordja dicséretét.

SZERKESZTŐI ÜZENETEK.

Sz. A. South Chicago, 111. Köszönjük a beküldött hűeket, de azok a múlt heti számra későn érkeztek. Kedden délig minden kéziratnak bent kell lennie a szerkesztőnél, mert a lapot már zárni kell. Rev. J. Sz. Leechburg, Pa. A levél föladása kissé megkésett . . . Természetesen csak most közölhetjük a tudósítást. Gratulálunk a szép megbízatáshoz! Rev. J. K. New Haven, Conn. Köszönjük a beküldött összeget, de nem tudjuk, hogy hogyan osszuk föl a beküldött olvasók között ? írd meg egyenként, hogy ki mennyit fizetett ? Mrs. J. B. Elyria, O. Köszönet az előfizetésekért. Uj címjegyzéket küldünk. Chas. Gecsey, Woodbridge, N. J. Várjuk a folytatást! Még bőven van tér a munkálkodásra! B. B. Toledo, O. A kérést teljesítjük, bár ez a lap szempontjából nem a legjobb “policy.” Uj címjegyzék megy. D. P. L. Debreczen. A cimet megváltoztattuk. Jelentjük azonban, hogy a cserepéldányt mi nem kapjuk. T. Gy. Whiting, Ind. Köszönet a gratulációért s a versért. Nem volna azonban szép, ha saját magunkat dicsérő verseket közölnénk.

MIKOR A SZOBÁK VIRÁGOSAK.

Irta: Gödé Lajos.

Második folytatás és vége.

Mirjám ismét beszélni kezdett.

— Évek múltak. Tizenkét rövid esztendő. Akkor szobáim újra megteltek virággal. A régi al- muggin-fák mintha rózsafának álmodták volna magukat és virágot fakasztott volna rajtuk a boldog álom. Akkor történt, mikor visszajöttünk Jéruzsálemből. Sok tizenkét éves fiút vittek ak- ’kor oda, hogy Adonainak bemutassák. Én is elvittem Jáhelt. Fiam nem volt, elvittem hát leányomat. Olyan szép volt! Arcán kiütközött az iértelem. Hamvasan ragyogott rajta a hajadonság üde himpora. Mikor belépett a szobába és meglátta a sók sok virágot, arca kipirult, mintha oda- szállt volna minden rózsaszirom. Mikor ránéztem, mintha sohasem látott hajnal tekintett volna felém. Olyan boldog voltam akkor, Deboráh! De olyan boldog! S látod, a következő pillanatban mély szomorúság vett rajtam erőt. Eszembe jutott sók minden, ami megtörtént és ami elment, hogy többé sohase térjen vissza. Előttem állt kis lányom úgy, mint akkor, amidőn először mondta velem az imát. Láttam úgy, amint először kergetőztünk s amint kifáradva, csillogó szemmel mondta olyan selypesen és olyan szépen, ahogyan csak ő tudta mondani: Ugy-e anyikám, most játszunk? Milyen volt, mikor először kapott kis dobot rézcsörgőkkel! Dobolt és táncolt. Kis lábain az arany perecek, köntöse alján az apró csengetyük hogyan csilingeltek hozzá! Milyen szépek is azok a bízó gyermekszemek és azok a bizó gyermekarcök! Gondtalan gyermekkor! Felhőtlen ég! Árnyéktalan sugár! Látod, Deboráh, akkor az jutott eszembe,- hogy az mind elmúlt.