Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-09-08 / 36. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 0 GYERMEK KERT. i Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. BEr^lt=7,~"-----]g===lC=3EDE3C=H—1^==JE . JL-rrrr-rJB KI AZ ERŐSEBB? A Jóska meg a Marci hazafelé tart az iskolából. Nagy vita áll közöttük. Egyik is azt bizonygatja, hogy ö az erősebb, a másik is. Sehogy sem tudnak megegyezni. Ugyancsak henceg a Jóska: — Csak láttad volna, hogy vágtam a földhöz a szőke Pistát. Csak úgy nyekkent belé. Pedig nagyobb, öregebb is mint én. Elneveti magát a Marci: — Eh, mit, ügyes vagy legföljebb, nem erős. Csak látnál engem, amikor az apám boltjában a nagy súlyokat félkézzel teszem a mérlegre. Bizony ! Most elérte őket a Bandi, aki velük egy utcában lakott. Gyönge, nyápic gyerek, szinte csak úgy zörög a csontja. Összemosolyog a Jóska és a Marci. Megértik egymást, 'és kezdik csipkedni a Bandit. Marci próbálkozik először: — No, Bandi, hátha már megerősödtél! Gyere be a boltba. Föl tudod-e már emelni az ötkilóst? S nagyot kacag, mert tudja, hogy Bandi meg sem meri próbálni. A táskáját is alig birja. Most Jóska veszi át a szót: — Gyere birkózni velőm. No, ne légy olyan gyáva! SzegUny Bandi irul-pirul és már bánja, hogy odaszegődött a két izgága szomszédhoz. A hátuk mögött csoszorgás hallatszott. Megfordulnak, hát látják, hogy az öreg Szabó Gás- párné jön. Makkot szedni volt az erdőn. Szegény, úgy hizlalgatná a disznócskáját. Amint elhagyja őíket az öreg asszony, egy nagyot botlik és elejti a makkos kosarat. Szétgurul erre a sok makkocska. Erre is, arra is, az útra is, az árokba is. Marci meg Jóska pompásan mulatnak. Micsoda nem várt mulatság! Ni, hogy sopánkodik az öreg asszony. Bandi azonban nem rost, leteszi az utszéli fa alá a könyveit és szedi nagy szaporán a makkot. Már tele van a marka. Először, másodszor, harmadszor. Már szedi az árokból is. Biztatja az öreg asszonyt: — Hagyja csak néni. Majd fölemelem. Nézi a két erős gyerek. Megmozdul a szivük. Nem illenék nekik is segiteni ? Marci legalább odább teszi a kosarat. így jobban kezeügy'ébe esik Bandinak. Aztán kezdi ő is szedegetni. De már nem igen maradt neki. A kosár már megtelt. Röstelli 'és a szive mélylén valami azt mondja neki, hogy a vézna Bandi gyerek most erősebb volt nálánál. Az öreg asszony hálálkodva veszi a kosarat és tovább akar menni. Erre már Jóska is meglátja, hogy mit kiván a becsület. Nem akar elmaradni a Bandi, no meg a Marci mögött sem. — Adja ide, néni, hazaviszem! — és már ki is kapja a kezéből és viszi. A gyönge Bandi gyerek példája az erős Jóskát és Marcit megtanította arra, hogy az az erősebb, aki szolgálni tud szeretettel az ő embertársának. ■ iF=nt=innt=ir=^-ir ir==in n Q MÁRTHÁK ÉS MARIÁK. O Q eil==]C— ■ Eir-------ir=innr=ii==ii------=—^-^-ir==in KEDVES TESTVÉREK. (Az országos gyűlésre készült előadás.) Talán már mindenki megpróbálta a szemébe- nézni egyszerre két olyan kötelességnek, amelyek közül nehéz volt választani. Nekem is mérhetetlenül nehéz volt eldönteni, hogy most melyik kötelességemnek tegyek eleget. Bármennyire szerettem is volna azonban résztvenni ezeken a nagy reményekre jogosító gyűléseken és bármennyire nehezemre esett is róluk lemondani, mégis úgy éreztem, hogy anyai kötelességeim mellett kell döntenem. Bizonyos vagyok benne hogy ott, ahol minden cselekedetünk felett igazságosan Ítélkeznek, elsősorban is arról kell felelnünk, hogy híven teljesítettük e kötelességeinket otthon a családunk körében azokkal szemben, akiknek testi-lelki jóléte reánk bízatott. Ha a valóságban nem lehetek is ott, engedjék meg kedves nőtestvéreim, hogy őszinte testvéri kézfogásra nyújtsam a kezemet. Lélekben, gondolatban, imádságban végig kisérem a tanácskozásokat és kérem a minden áldások Urát, hogy tegye értékessé, emlékezetessé és gazdag áldások forrásává az amerikai magyar reformátusok ezen testvéri találkozását. Meleg szívvel köszöntőm különösen azokat a kedves nőtestvéreket, akik idáig is a szivükön hordozták a nőegyesületek országos megszervezésének gondolatát. Kérem, hogy ne csüggedjenek el, ha a szép terv és elgondolás nem is tud még egyelőre teljes mértékben megvalósulni. Hálára kell hogy indítson már magában az a gondolat, hogy a komoly lelkekben felébredt végre a vágy az összefogásra. Örömteljes, buzdító, reménykedő hangok hallatják szavukat, hogy lesz még dicsőbb jövőnk nekünk, és eljön az az idő, amidőn az összes amerikai magyar református nőegyesületek egy hatol-
