Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-01-06 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ÚJÉVI ÜDVÖZLETÜNK az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja szerkesztőjének és munkatársainak. Melegh Gyula kedves szolgatársamnak! Miután Isten kegyelméből elmúlt egy keservekben gazdag ó-év, amely a fájdalmakat mind visz- szahagyta, mi úgy érezzük magunkat, mint Josué győzedelmes seregéből visszamaradt néhány vándor. Ott volt előttünk az ó-évben nemcsak a beképzelt Vöröstenger, de a Jordán vizének visszatartó hullámai is. Az emberi számításokra alapított terveink mind-mind elbuktak. A szövetkezett egyházi sajtó, a szövetkezett egyházak eszméi elaludtak az ó-évvel? Az Isten Lelke azonban arra indít az Újév küszöbén, hogy most már nem kell alkudoznunk a testtel, hanem Lélek szerint kell újra kezdenünk. Bizony, még ha Samaritánusok lennénk egymás szemében, akkor is több értelemmel, több bölcsességgel és ami fő-fődolog: több szeretettel kellene egymás iránt viseltetnünk. Egyetlen egyházi újságunkat, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját, még ha meghalt volna is: uj életre kellene hívnunk. Nemzetségünk, Hitünk, Megtartónk, Sorsunk egy és UGYANAZ! Ezeknek felismerése indítson minket arra, hogy az Újévben megújult lélekkel dolgozzunk közös hitünk várának erősítésén. Ebben a hitben kívánok én Tinelctek gazdagabban megáldott Újévet, mint volt az elmúlt. Brownsville, Pa., Újév, 1934. Kovács Andor, brownsvillei ref. lelkész. A Magyar Presbyterian Konferencia Elnöke. <*g=ii- ir=im—ii—=in=so LAPUNK HARMINCÖT ESZTENDŐS JUBILEUMA. Minden eszmének, minden gondolatnak nyilvánosságra van szüksége. Nyilvánosság nélkül egyetlen eszme, egyetlen gondolat se juthat el az embereknek a leikéhez s nem foglalhatja el a maga helyét a gyakorlati életben. Jézus vallásának is nyilvánosságra volt szüksége. Péternek az első pünkösti beszédje nem egyéb, mint nyilvános bizonyságtétel Jézusról. A reformátorok s ami hitvalló hőseink, a, rendelkezésükre álló eszközök szerint, a legnagyobb mértékben törekedtek arra, hogy az élet után vágyó egyéneket visszavigyék az evangyéliumhoz. Ez a gondolat' uralkodott a lelkűnkben, amikor (Folytatása a 8-ik oldalon.) ni——II.....................ir=ir=innr=ii---------ir= ■■■,-ir===iB 1 UOQY LÁTJUK Ml?... Írja: Balogh E. István. nr-------n= -ii------=--]EmEiEii^==ji---------- ir^=as B OLDOG ÚJÉVET 1 — hangzott milliók és milliók ajakán az ujesztendő első napjain. Nem is lehet kételkednünk abban, hogy a jókívánság a legőszintébb szivekből eredt. Nem kételkedünk abban, hogy őszintén kívántunk egymásnak boldog újévet. Az őszinteséghez azonban valami egyébre is volna szükség, ha azt akarjuk, hogy csakugyan boldogabb ujesztendőnk legyen. Őszinte és minden fenntartás nélküli szeretetre, egymás iránti jóakaratra, egymás érdekeinek tiszteletben tartására és szolgálatára, igaz és őszinte testvériségre. Az Isten készen áll arra, hogy nekünk boldogabb újévet adjon, de az Ő kezében nekünk kell eszközül szolgálnunk, saját magunk megtagadásával is. B OLDOG ÚJÉVET! — hangzik pl. lapunk első oldalán is, bizonyára nemcsak a lap olvasói felé, hanem az egész amerikai magyar reformátusság felé is. (Excuse me, sir! — mi nemcsak a reíormátusságnak, hanem másoknak is tiszta szívből kívánjuk a boldogabb újévet! Szerk.) Azonban az amerikai magyar reíormátusságnak is csak akkor lesz valóban boldogabb ujesztendeje, ha megtanulja egymást megbecsülni, tiszteletben tartani még akkor is, ha talán Péter nem egészen úgy gondolkodik, mint Pál. Mig emberek vagyunk .mindig lehetnek, lesznek is közöttünk különbségek, de ezek a különbségek sohasem akadályozzák saját boldogságunkat, sőt boldogulásunkat akkor, ha még küzdelmeinkben sem feledkezünk meg Krisztusról. B OLDOG ÚJÉVET! — hangzik a munkaadók ajkán a munkások felé s bizonyára a munkás sem feledkezik meg e jókívánság hangoztatásáról, ha munkaadójával találkozik. Munkásnak és munkaadónak azonban csak akkor lesz valóban boldogabb újéve, ha közöttük is Krisztus lesz az egyedüli Ur s az Ő törvénye mindenben a törvény. “Add meg a császárnak, ami a császáré” — a munkásnak is azt, ami a munkásé, munkában és munkabérben egyaránt. De amig nem a Krisztus, hanem a Profit Őfelsége lesz az egyedüli irányadó: hazugsággá válik még a jókívánság is és ne is várjuk azt, hogy Isten az ilyen, vagy bármely másforma hazugság alapján adja meg a boldog ujesztendőt. B OLDOG ÚJÉVET! — látjuk kiírva mindenütt az üzletekben. A kereskedő kiván boldog ujesztendőt a maga vevőinek. Ugyanakkor azonban fölemeli árucikkeinek árát, óh! —- nem azért, mert az neki talán többe került, hanem azért, mert talán jobban dolgoznak az emberek, vagy esetleg emelkedtek a munkabérek s igy na- g}'obb profit elérésére nyílik lehetőség. Amig igy van:- hogy lehet addig bárkinek is boldogabb újéve? B OLDOG ÚJÉVET! — hangzik az államférfiak aja- . kán, s ugyanakkor még a legbékességesebbnek ismert Egyesült Államok is emeli hadihajóinak számát, mig másutt a hadsereg fejlesztéséhez adnak számlálatlan milliókat s a hadifelkészültség akárhány országban jóval többet emészt föl, mint az ország összes többi szükséglete. Békét hirdetünk — és háborúra készülünk. A Békesség fejedelmét valljuk Királyunknak, de a magunk álbölcsességével helyettesítjük az Ő akaratát. Pedig boldogabb újévünk csak akkor lesz, ha egyszer átengedjük az elsőséget Krisztusnak.
