Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-08-04 / 31. szám
4 AMEklKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA szegért ikapja meg ugyanazt s választania kell, hogy melyükbe lépjen be: a református embernek legelső sorban a Református Egyesületet kell választania. t Micsoda refonmátus ember vagyok én, Iha saját intézményem mellett másakat helyezek előnybe ? Még csak igazolhatom magamat akkor, ha az én saját intézményem rosszabb, mint a másik. De amikor az az intézmény egy cseppel sem rosszabb, sőt ellenkezőleg: jóval több előnyt nyújt a számomra, mint bármelyike a többieknek: akkor, mint református ember, mint magyar református ember, semmivel sem igazolhatom magamat abban az esetben, ha a sajátomat mellőzöm. Gondoljuk meg: micsoda óriási erőt jelentene az mindnyájunk számára, ha Amerika magyar re- formátussága mind együtt volna a Református Egyesületben! Ha mindazok a magyar reformá- tusdk, akik biztosítást szereztek vagy szereznek maguknak: nem másutt, hanem a Református Egyesületben keresnék azt! Sehol sem fizet kevesebbet, sehol sem kap többet, mint amennyit a Református Egyesületnél kell fizetnie és mint amennyit a Református Egyesület ad. És ha mégis másikat választ, ez csak arra mutat, hogy a választásnál nem veti latba a maga református jellegét. Nem törődik vele. Nem gondolja meg, hogy a Református Egyesület erősitése a magyar református Sión erősítését jelenti! Nem azt jelenti ez,, mintha református ember nem lehetne tagja más egyletnek. De jelenti azt, hogy a református embernek mindig első helyre kell tennie a Református Egyesületet. Legyen .minden tag öntudatos munkása, valóságos apostola az Egyesületnek! Szervezőink csak akkor érhetnék el igazi eredményt, ha munkájukban ezzel a testületi szellemmel és református öntudattal találkoznak a tagság részéről is. ő=33 B 0 [=1 a Q &o NE HAGYJ EL . . . Ne hagyj el, ne hagyj el: maradj Atyám velem! Te vagy az irgalom és a segedelem. Te nélküled olyan szegény ez az élet: Kopár sivatagon némul el a lélek. Te vagy az irgalom és a segedelem, Bátorításomat mindig Tőled nyerem. Te küldtél utamra, Te vársz onnan vissza, Maradj velem Atyám, hogy maradjak tiszta. Bátoritásomat mindig Tőled nyerem, Nem bánt a félelem, hogy ha Te vagy velem. Nyugodtan alszom el, nyugodtan ébredek S boldog vagyok, mikor hálát adok Neked. Bétán. |[^=3[=]E1E][=]|^==]1= I J-JOQY LÁTJUK MI?... I Rovatvezető: Dienes Barna. ir= ■-■■ir==ir=inni=n^Tr=jE ... ’mEfirg^iH K ÓBOR FIATALOK, akik tehervonatokon járják az országot, nagy gondot okoznak a hatóságoknak. Számukat némelyek: 1,500,000, mások 4,000,000-ra teszik. Fiuk és lányok, akik nem találnak munkát és lassanként testben és lélekben elrothadnak. Legtöbb közülők munkát keres, de hiába. A kormány campeket rendezett » be nékik. De mit tud adni a camp ? Egy vacsorát ? S minden évben ujjak jönnek ki az iskolából. Milliók. Sokkal nehezebb lesz valamikor legépfegyverezni őket, mint azt most gondolják a nagy urak. D ILLINGER, a hires bandita, megkapta, amit meg- kellett kapnia: a golyókat. Amikor jóleső érzéssel olvastuk ezt a hirt, hátha arra is gondolnánk: ki a felelős -életéért, véres rablóvezérségéért, haláláért? Valamikor rendes salesman volt, aztán elvesztette munkáját. Hiába keresett másikat. 1924-ben rablásba keveredett. Ezért 9 évet ült. Ott a börtönben lett bandita vezérré. 1933 májusában engedték szabadon, alig egy évig “élvezte” a szabadságot. Ha rá gondolunk és a 4,000.000 munkanélküli fiatalra, megrémülünk. Diliinger a másik lehetőségük: lopás, börtön, gyilkosság, golyó. Vájjon ki a felelős érte? Nem az a társadalom-'é, amely nem ad lehetőséget és jövőt nékik? D OLLFUSST, az osztrák kancellárt, meggyilkolták. Kik ? Fiatal emberek, akiket beszerveztek barna inges különítményekbe. Fiatal emberek, akiktől a mai társadalmi rend a jövő lehetőségét megtagadta, s ahoz menekültek, aki eltartja őket. A munkanélküli fiataloknak ez a harmadik lehetősége. Belőlük áll Mussolini fekete serege, Hitler barna seregei, Dollfuss honvédsége. Ha majd egyszer a mi hadiszállítóink is úgy fogják érezni, hogy külön haderőre van szükségük kiváltságaik meg- védelmezésére, vájjon nem könnyen találnak-e ők is milliókat ezüst inges hadseregbe ? Csak az a kis veszedelem jár ezekkel a fiatalokkal, hogy azokat is meggyilkolhatják, akik őket gyilkolni tanították. Dollfuss, legnagyobb erősségét, a keresztény szocialista pártot, néhány hónappal ezelőtt ezekkel a fiatalokkal összetörette. Pénz kellett. S a pénz urai elrendelték, hogy szakítson régi barátaival. Vájjon mialatt vére lassan elfolyt, nem látta-e a vértanuk arcát, régi barátai arcát, akiket ő küldött a halálba ? E LSZÖRNYÜKÖDÖTT az egész világ a gyilkosság hírére. Vájjon kit terhel érte a felelősség? Mi taszította Németországot Hitler karjai közé? Ki tiportatta le a bécsi munkáspártot ? Ki az, aki minden lefegyvere- zési kísérletet lehetetlenné tesz? Kinek az érdeke az, hogy Hitlerek és Dollfusok a világot állig felfegyverkezve tartsák? Ki látja el ezeket pénzzel s ki buktatja meg a békére törekvő pártokat? A kongresszus vizsgálatot rendelt el ebben az ügyben. Mért úgy látszik, hogy a hadiszereket előállító gyárak és bankjaik állnak a háttérben. Egy rémes nemzetközi szervezet: egy óriás polip, amelynek ezer karja minden országot körül ölel, amely mindenkit megvesz, vagy összetör, aki útjába áll. Ne azon szörnyüködjünk, ami Dollfussal történt, hanem azon, ami velünk történik. Hogy mi gyáván, bűnös nemtörődömséggel türjük, hogy igy játszanak nemzetek életével ! Hogy a kongresszus vizsgálatáról alig néhány szó jelent meg az újságokban! Hogy hallgatunk, mialatt vonszolnak a mészárszék felé!
