Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-08-04 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 az ifjúság köréből. 0 Rovatvezető: Nagy Ferenc. 0 □ □ Bit'—iE~:------*■ — H------K=inni==ir=------ir=^~ —ir^—^in AZ Ő NYOMDOKAIN. A reggeli napsugár csodás fényözöne, és mesz- sze zengő fényes 'harsonák hangja fogadott, mikor felértem a hegytetőre, a szabad-ég alatt tartott reggeli istentiszteletre. Alattam a kanyargó Hudson ezüst szalagja és az ünnepi csendben pihenő Newburgh városa. A sugárzó ifjú arcoknak szinte beláthatatlan sokasága vesz körül, amint széttékintelk. Leikeimet csordultig tölti meg a hála érzése, 'hogy Isten végtelen kegyelméből immár másodszor vehetek részt egy ilyen, méreteiben impozáns, és lelki áldásaiban bővölködő ifjúsági konferencián. Mlég alig mosódtak el emlékezetemben a tavaly nyári, Bu'ffalo-i gyönyörű napok, és máris újabb ajándékot tár elém a New- burgh-i, N. J. állami C. E. konferencia. A prédikátor hófehér haja körül szinte glóriát von a ragyogó iverőfény. Amint szólásra emelkedik, úgy érezzük, mintha egy Ó-test aim en tóim i próféta lépne elénk. Ki ne ismerné ezt a tiszteletre méltó, agg pátriárkát? Ki ne gondolna Végtelen hálával arra a Sheldon Károlyra, aki már első könyvével is valóságos lelki forradalmat idézett elő harminc évvel ezelőtt? “Az ő nyomdokain”, vagy “Mit tenne Jézus ?” cimü munkája volt az utóbbi évtizedek legnagyobb könyvsikere. A Literary Digest megállapítása szerint, jelenleg több mint hat millió példányban forog közkézen. Magyar fordításban is megjelent 1903-iban a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadásában, és számtalan lélek számára mutatta meg az igazi keresztyénig útját. Megrázó erővel csendül fel ajkáról a bizonyságtétel: Ennek a szenvedő, ezer sebből vérző világnak egyedüli reménysége az élő és feltámadott Krisztus! Elfogadod-e személyes megváltódnák? Ezen áll vagy esik jövendő sorsod. —- Boldog, áki Dr. Sheldon közelébe juthat. Aláírásáért százak versenyeznek. Az én autó- gramm gyűjteményem is az ő aláírásával ritka értékkel gazdagodott. Meghatódva gondolok vissza ennek a két napnak minden egyes mozzanatára. Lelki szemeim előtt újra elvonul a 3000 boldog, örvendező ifjúnak diadal-menete. Zászlósán, Ibizonyságtevő iéne- kekkel ajkunkon haladunk végig Newburgh főútvonalán. A különböző megyék, városok és egyházak csoportjai izlé’sesen szép és választékos egyenruhákban vannak. Felejthetetlen és felemelő látvány. Belépek a hatalmas bankett terembe. Épen ebben a pillanatban borul 3000 ifjú fej alázatos imára. Meghitt, vidám, baráti hangulat, gyönyörű zene számok, értékes beszédek, lendületes énekek avatták áldásos élménnyé ezt az estét is, mindnyájunk számára. Szinte nehéz szavakba foglalni, és elsorolni azt a sok lelki kincset, amelyet e hatalmas gyűlés minden órája nyújtott. De lehetetlen elhallgatni azt a mély és csodás lelki gyönyörűséget, amelyet a bámulatosan fegyelmezett 300 tagú énekkar számai nyújtottak. A legnehezebb feladat azonban számomra, röviden beszámolni a befejező istentiszteletről. Olyan szegényesnek tűnik fel a szótáram, azoknak a mélységes és maradandó lelki megmozdulásoknak a leírására. Dr. Póling Dániel, a C. E. világszövetség elnöke, az ifjúság meleg szivü atyai barátja, lélekbe markoló szavai még most is fülembe csengenek. Úgy éreztük, hogy csakugyan személyes találkozást jelentett ez a konferencia az Ur Jézussal. Komoly, döntő, egy egész életre szóló elhatározások érlelődtek a lelkek mélyén. Tüzes lelkesedés, égő vágy csapott fel, követni a Mestert, sikra szállni az Ő ügyéért, az ő egyházáért, és szolgálni Őt alázatos hittel. Szemeimet befátyolozták a hála könnyek, amint végig zúgott a termen a 3000 ifjú lélek szent fogadása: “Keresztyén Leszek Mindhalálig!!” Takaró Magdolna. □I-----IE .—II-----ir=innr=n-----ii =n-----in □ 0 MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. □ □ ni—■—ii~ —ir=nnni—ii-------ii ■■■■ =ni-^=-in NŐEGYLETEINK ORSZÁGOS MEGSZERVEZÉSE. Itt fekszik előttem az amerikai magyar református országos gyűlés irányelveinek megállapítását célzó értekezlet jegyzőkönyve. Feszült figyelemmel, komoly érdeklődéssel olvasom. Régen vajúdó kérdéseknek, fájó problémáknak a megoldását sürgeti benne minden szó. Az egészséges, erőteljes indítványok és a jobb jövendő útját egyengető javaslatok gazdag sorozata ez az írás. Hozzám postán érkezett, és aki küldte, az egyik pontot vastag vörös ceruzával jelölte meg. Önkéntelenül is megakad rajta a szemem: “Az előkészítő bizottság felkéri T. G.-nét, hogy keressen összeköttetést a helyi nőegyletek vezetőségeivel, készítse elő azoknak országos megszervezését, és az országos gyűlés alkalmával, a nők parallel gyűlésén tartson egy ennek a célnak elérését célzó előadást, és az elért eredményről tegyen majd jelentést a teljes gyűlés előtt.” Én tehát most ennek a reám nézve megtisztelő megbízatásnak óhajtok eleget tenni, amidőn amerikai magyar református nőtestvéreim figyelmébe
